|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2016-09-15 19:41:57, csütörtök
|
| |
| |
Tetszett Istennek indulatokat adnia az emberi nemnek, éspedig ugyanazon végre, amelyre az emberi lélek minden képességét és elvét adta, nevezetesen, hogy az ember legfőbb célját, Isten által való teremtése nagy rendeltetését, azaz a hit ügyét szolgálja. Mégis mennyire általános, hogy az emberek indulataikat minden másban inkább gyakorolják és foglalkoztatják, mint a hitben! Az evilági érdekeiket érintő dolgokban, külsőleges élvezeteikben, becsületükben és hírnevükben, természetes kötődéseikben hevesek a vágyaik, erősek a kívánságaik, forró és indulatos a szeretetük, lángoló a buzgalmuk; a szívük ezekben lágy és érzékeny, könnyen meghatódik, mélyen átérez, erősen aggodalmaskodik, megrendül, és fölötte elszánt; a világi veszteségek miatt szorong, a világi sikernek és boldogulásnak buzgón örvend. Bezzeg ha a másvilág dolgai jönnek szóba, milyen érzéketlen, mennyire közömbös az emberek legtöbbje! Mily tompák az indulataik! Mily nehéz s kemény a szívük erre nézve! Szeretetük hideg, vágyakozásuk bágyadt, buzgalmuk pislákoló, hálájuk parányi. Képesek teljesen szenvtelenül, hidegen, érzéketlenül és oda sem hederítve végigülni s végighallgatni az Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének végtelen mélységéről, magasságáról szóló beszédeket, arról, hogy az Isten végtelenül kedves fiát adta áldozatul az emberek bűnéért, hogy az ártatlan, a szent és a szelíd báránynak a haláltusájában, véres verítékében, hangos és kétségbeesett kiáltozásában, vérző szívében megnyilvánult szeretetének nincs párja; arról, hogy ő mindezt ellenségeiért vállalta, azért, hogy kiszabadítsa őket megérdemelt büntetésükből, az örök lángok közül, és kimondhatatlan, örökkévaló örömökhöz és dicsőségbe vezesse őket! Ugyan hol kellene indulatainkat kimutatnunk, ha nem éppen itt? Mi kívánhatná ezt jobban, mint ez? És van -e eleven és erőteljes kinyilvánításukra jobb alkalmunk ennél? Magához vonhatja-e valaha valami ennél nagyszerűbb és fontosabb a figyelmünket? Bármi csodálatosabb és meglepőbb? Bármi, ami ennél jobban érdekünkben áll? Vajon föltehetjük-e, hogy bölcs Teremtőnk azért ültette természetünkbe az indulatokat, hogy a megfelelő alkalmakon megnyilvánulva hasznunkra váljanak, csak éppen ez alkalommal moccanatlanul szunnyadjanak? Vajon az e dolgok igazságában hívő keresztény embernek egyáltalán megfordulhat-e ilyen gondolat az elméjében?
Ha egyáltalán gyakorolnunk kell az indulatainkat, mert a Teremtő nem oktalanságból tette őket részévé az emberi természetnek, vagyis nem hiábavalóak és nem haszontalanok, akkor bizonyára gyakorolnunk kell őket azon dolgokkal kapcsolatban, amelyek erre a leginkább méltók. De vajon keresztény ember találhat-e akár égen, akár földön csodálatára, szeretetére, őszinte és áhítozó vágyakozására, reményeire, örvendezésére, odaadó buzgalmára érdemesebb tárgyat, mint mindazt, amit Jézus Krisztus evangéliuma föltárt előtte? Amely nemcsak a megindításunkra leginkább érdemes dolgokat jelenti ki, hanem a legmegindítóbban is tárja őket elénk? Jehova dicsősége és szépsége, melynél nincs semmi méltóbb csodálatunkra és szeretetünkre, az elképzelhető legmegindítóbban jelenik meg benne: felfénylik egész ragyogásával a megtestesült, végtelen szeretettel teljes, szelíd, könyörületes, haldokló Megváltó tekintetében. Isten Bárányának valamennyi erénye, alázatossága, béketűrése, szelídsége, engedelmessége, jámborsága, szeretete és könyörületessége úgy tűnik föl benne előttünk, hogy az elgondolható legalkalmasabb módon sarkallja indulatainkat, mert ezek a legnagyobb próbatételt akkor állták ki, a legmagasabb rendűen akkor jutottak érvényre, amikor ő a legnagyobb nyomorúságban vívódott, mert végső szenvedését, kimondhatatlan, páratlan haláltusáját is hozzánk való gyengéd szeretetéből és szánalmából tűrte. Másfelől bűneink gyalázatos természete is a legmegrázóbb módon nyilvánul meg előttünk az evangéliumban, mert azok legfélelmetesebb következményeit látjuk mindabban, amit elszenvedett a nevünkben felelni kész Szabadító. És benne figyelhetjük meg Isten bűngyűlöletének legmegindítóbb megnyilvánulását is, büntető haragját és igazságosságát is, hiszen igazságosságát, félelmes haragját ismerjük meg abban, ahogyan kérlelhetetlen szigorával azon torolja meg rettenetesen bűneinket, akit mindeneknél drágábbnak tartott, és aki múlhatatlan szeretettel viseltetett irántunk. Így rendelkezett Isten üdvösségünkről és az evangéliumban kijelentett, dicsőséges törvényeiről, akárha mindent szándékosan úgy készített volna, hogy mindenképpen megérintse szívünk leglágyabb részét, és a legerőteljesebben meghassa indulatainkat. Mennyivel inkább kell porig aláznunk magunkat, hogy még ilyenkor sem indulunk meg!
Jonathan Edwards |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-15 08:58:41, csütörtök
|
| |
| |
VÉGZET ÉS VIGASZTALÁS * MIKEÁS 3-5
KÖZPONTI IGERÉSZ: MIKEÁS 3 ÉS 5
ÖSSZEFOGLALÁS * Mikeás a leginkább így foglalhatta volna össze mondanivalóját: ,,Van egy jó meg egy rossz hírem." Mi a rossz hír? A zsarnok uralkodók és kapzsi papok pusztulása gyors és borzalmas lesz; Jeruzsálemet pedig romlottsága miatt ,,felszántják... romhalmaz lesz" (3,12). És mi a jó hír? Bár a pusztítás brutális lesz, a maradék megmenekül, és újra megörökli majd a béke és biztonság áldásait. Egy Betlehem nevű jelentéktelen faluból felemelkedik majd a Messiás, ,,aki uralkodni fog Izráelen" (5,1), és aki az igaz élet és páratlan dicsőség új korszakát nyitja majd meg.
NAPI ÚTRAVALÓ * ,,Ha ő megtehette, akkor én miért nem?" Valószínűleg többször találkoztál már ezzel a kérdéssel - sőt talán már te is feltetted magadnak valamelyik közszereplő viselkedését látva. A bírót vesztegetéssel vádolják, a politikust adócsalás miatt idézik be, a lelkészt házasságtörésen kapják - lényegében akármelyik helyi újság bőséges példát szolgáltat vezetőink félrelépéseiről. Így megkönnyítik a többieknek, hogy ugyanazokat a bűnöket megtegyék így érvelve: ,,Ha ő megtehette, akkor én miért nem?"
De tekints Krisztus példájára, és alakítsd át a kérdést így: ,,Ha ő megtette, akkor én miért ne látogathatnám meg a betegeket, miért ne gondoskodnék a szegényekről, és miért ne helyezzem mások szükségeit a magaméi elé?" Ahogy Jézussal kapcsolatban felteszed ezt a kérdést, úgy mások veled kapcsolatban kérdezik majd ugyanezt. Hiszen ,,Aki azt mondja, hogy őbenne [Krisztusban] marad, annak úgy is kell járnia, amint ő [Krisztus] járt." (1János 2,6 - új-Károli; lásd alább is).
Írd fel a mai Napi útravaló első sorát egy darab papírra, és ragaszd fel autód műszerfalára, vagy legyen nálad a zsebedben vagy pénztárcádban. Ez majd sűrűn emlékeztet, hogy mit jelent egy jó vezetőt követni (és azzá lenni).
BETEKINTÉS * JÁRJ AZON AZ ÚTON, MELYEN MEGVÁLTÓD JÁRT! - A papírdarab másik oldalára - hogy emlékeztessen, kinek a nyomában jársz - másold rá ezt a verset: ,,Aki azt mondja, hogy őbenne [Krisztusban] marad, annak úgy is kell járnia, amint ő [Krisztus] járt." (1János 2,6)
Az ember olyan teremtmény, akire sokkal inkább hatnak a példák, mint az előírások.
Bruce H. Wilkinson |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-15 08:16:51, csütörtök
|
| |
| |
,,Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket?" (Jób 13:9)
Arról szóltunk, milyen kivételes dolog az Úr félelme. Szóltunk arról is, hogy milyen sok üdvös kiváltság kapcsolódik az Úr félelméhez. Buzdítson ez bennünket önvizsgálatra, hogy megtudjuk, hogy ez a kegyelmi ajándék bennünk van-e vagy nincs. Ha ez a kegyelmi ajándék benned van, akkor áldott vagy, mert tieid mindezek a nagyszerű kiváltságok. De ha kitűnik, hogy ez a kegyelmi ajándék nincs benned, akkor helyzeted szörnyen nyomorúságos! Bárcsak becsületesek lennénk magunkkal szemben. Senki sem hozza ezt a kegyelmi ajándékot magától magával erre a világra. Természet szerint senki sem féli Istent, nincs Isten félelem szemében. Nem tudja, mit jelent az Urat félni. Ez az istenfélelem ugyanis új szívből, hitből és megbánásból fakad. A szív és az élet alapos megváltozására van szükség, másképp idegen az istenfélelem az ember számára. Sajnos! a legtöbben tudatlanok ebben a tekintetben.
Vannak olyanok is, akik nem félnek azt mondani, hogy ők nem változtak meg. Tudják az ilyenek Istent félni? Megvan ezeknél ez a kegyelmi ajándék? Ha nem ismerik a megváltozást, nem is félik Istent!
Ezért bűnös, gondold meg, ki is vagy. Ha nem féled Istent, más kegyelmi ajándékaid sincsenek. Mert az Úr félelme a kegyelem egész tárházából származik.
Az Úr félelme, az összes kegyelmi ajándék virága és szépsége. Lehet, hogy valami a kegyelemre hasonlít, de ha annak nem gyümölcse az istenfélelem, az nem igazi félelme az Úrnak.
Ezért azt mondom neked, gondolj sokat erre. Ahogy viszonyulsz ehhez a kegyelmi ajándékhoz, úgy is fogsz elítéltetni!
John Bunyan |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
518 db bejegyzés |
| e év: |
3839 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1188
- e Hét: 3560
- e Hónap: 32872
- e Év: 220674
|
|
|
Offline
