|
2016-09-17 22:23:06, szombat
|
| |
| |
Az öregúr - nyolcvan elmúlt - néhány nap előtt megbotlott és elesett a pitvaron, eltörte jobb lábát. De a meszes csontok összeforrtak. Most tolószékben közlekedik a lakás és a tornác között. Mikor látogatására érkezünk, micisapkásan ül a petróleumlámpa alatt, szikáran és egyenesen, s hosszú szipkából szortyogtatja a rövidszivart.
Később a kertben tanyázunk; az öreg a verandán maradt. Menyével beszélget. Ezt mondja: ,,A vesém, az igen, jó még. A májam is. Gyomrom is kitűnő." Zsugorian mondja, mint aki egy eltékozolt vagyon utolsó kincseit számolgatja, reszkető kezekkel. Majd: ,,A szemem, még az is jó. Csak a járás, fiam." Csend. Majd, férfiasan és tárgyilagosan: ,,A járást, azt elköltöttem.". |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
