|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 22:03:07, péntek
|
| |
| |
BŰVÖS ZENE
Bűvös zene!... Ringok megmeredten
Édes ütemén;
S ég-föld, minden elmerül köröttem -
Elfelejtem én.
Bűvös hangok!... lelkem mélye lángol
És úgy issza fel,
Mint ha szomju sivatagi vándor
Hűs patakra lel!
Feldereng a boldog évek álma,
Feldobog szivünk,
S visszatér a hang varázsszavára
Ami tovatünt.
És a hangok képpé állnak egybe,
- Kedves régi kép -
S búcsuszót, halk sírást hallok egyre,
Szívem újra ég,
S tűnt időknek mérge újra áthat,
Forr esztelenül,
- S újra hisz az emberek szavának
Szivem legbelül.
/Wlassics Tibor fordítása/
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Filmek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:48:17, péntek
|
| |
| |
Felkelt a hold
Mikor a hold fölbukkan,
a harangok eltünnek,
s a megtalálhatatlan
ösvények felmerülnek.
Mikor a hold előjön,
a világ csupa tenger,
s azt gondolom, hogy szívem
sziget a végtelenben.
A telihold alatt ne
rágjon narancsot senki.
Illendőbb zöld, éretlen,
jeges gyümölcsöt enni.
Mikor a hold fölbukkan,
egyetlen arc néz engem
száz arccal. S az ezüstpénz
zokogni kezd zsebemben.
/Faludy György fordítása/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:45:48, péntek
|
| |
| |
Jövendő napok
A történelmet nem tudni előre.
A leányok a múltnál sokkal szebbek,
a fiúk sportolók, vidámak,
és egyre műveletlenebbek.
Hét nemzet gyárt atombombákat,
mint régen gépfegyvert meg ágyút.
Ha kérdezed megvígasztalnak:
Azért gyártjuk, hogy ne használjuk.
Egymilliárdnál jóval többek
a kínaiak. Mi nem törődünk
velük. Dolgoznak s hallgatnak.
Mi lesz, ha egyszer kérnek tőlünk?
A sarki tenger roppant jégtáblája
kiolvad a jegesmedvék alatt.
Elég-e a növekvő tenger ellen
imákból szőni védfalat?
A Nagyalföld sivatag lesz,
porfelhő, szikkadt, piszkosszürke.
Csak az Úr hangja segíthetne,
de Isten sosem fú a kürtbe.
/Faludy György/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:42:48, péntek
|
| |
| |
1956
Töredékek
Arany ősz, szüret ideje. Must-illat,
darazsak dongnak. Szív, lélek tavasza
az őszben. Fiam, unokám lehetne...
Sortűz. Lánckerekek csörömpölése.
Arany ősz, arany. Must-illat. Talpak
pora, levelek ragyogása. Füst, vér.
Torkolattüzek. ,,Ha mégegyszer azt
üzeni..." Kimetszett közepű lobogón
át az égre: ,,...hogy rabok tovább..." -
tízezreken végigmorajlik. Must-illat.
Sortűz. Vérszag. Fiam, unokám lehetne
az a fiatalember... Lágy őszi táj.
Tankágyúk erekciója. Must pezsdül,
vasabroncs pattan. Egy vaskapuszárny
dörrenve becsukódik. Tűz, vas. Tűz,
vas. Akár az unokám lehetne,
aki voltam... Légy zizzen, darazsak
dongnak. Sortűz. Vérszag. Télszag.
Zárcsattanás. Kulcsok csikordulása.
Száz évig tartó negyedik évszak. El-
falazva. Befalazva. Szél rohamoz,
kimetszett közepű lobogót szaggat.
Ifjak valánk. Fiatal voltam.
/Buda Ferenc, 1998. október/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:35:22, péntek
|
| |
| |
Babits Mihály
Az őszi tücsökhöz
Ki átható, egyhangú dalaiddal
betöltöd a nyugalmas éjszakát,
milyen lehet tenéked a világ?
Csend van; a hangok alusznak az éjben.
A te zenéd van ébren egyedül,
mint láthatatlan, éles hegedű.
A te zenéd a csöndnek része immár
és mint a szférák, titkon muzsikál:
Az hallja csak, aki magába száll.
Csendnek és éjszakának hegedűje,
milyen lehet tenéked a világ?
Érzed-e a csöndet s az éjszakát?
Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
s talán a fájó unalom dala:
Egyforma volt tegnap s egyforma ma.
Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten
érzed a csöndet és az éjszakát
s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:31:33, péntek
|
| |
| |
Ősz
Elmúltak az árva lagzik.
Csillagok könnye patakzik.
Az ég tar mezején át
fellegek hordják a szénát.
Kereng a kóró, szélbe fut el a beszéd.
Leplét vállára kanyarítja
dallammá karcsúsodva a nyírfa
s fekete füvekre ejti ezüstös kezét.
Csikorgó hideg csupasz venyigét ráz.
Kihalt vas-kripta a gépház.
Tavasz virága, nyár gabonája hol van?
Disznó hempereg böfögve az ólban.
Kereng a kóró - holnap már havazik...
A sutban, mint a rönkök, eldőlt legények.
Gépzene és forintos regények
kóvályognak tavaszig.
Rétek, mezők betegre fakultak.
Virágok, illatok sorra kimúltak.
A fagyok az égen szállva húznak.
A földek dideregve alusznak.
Kereng a kóró - vékonyan riszálja magát.
Fal mellől eldőlnek a létrák.
Vonító felhők állnak négykézláb,
lesik az éjszakát.
/Orbán Ottó, 1956/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:24:14, péntek
|
| |
| |
Áprily lajos
Szeptemberi ég
Ó, szilvát s szőlőfürtöt érlelő,
gyönyörűséges fényes őszelő,
eged vén szívből is kedvet csihol!
Már napok óta nem láttam sehol
egy cigaretta-füstnyi felleget,
csak ezt a makulátlan csudakéket.
Rengetegek legszebb szajkóiból
valaki minden kéktollat kitépett
s bekárpitozta velük az eget.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:21:50, péntek
|
| |
| |
Áprily lajos
Szeptemberi fák
Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-02 21:18:56, péntek
|
| |
| |
Áprily lajos
Ősz
Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.
Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
300 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 815
- e Hét: 1338
- e Hónap: 10521
- e Év: 63229
|
|
|
Offline
