|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2016-09-22 17:44:33, csütörtök
|
| |
| |
Tóth János :Ősz így is, úgy is
Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.
Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"
Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!
Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-22 15:50:51, csütörtök
|
| |
| |
A legnagyobb ajándék, amikor egy olyan ember van melletted, aki, hogyha beteg vagy, akkor is elmondja, mennyire szépnek lát (pedig tudod, hogy tök ratyin nézel ki piros orral és könnyező szemmel, de ő komolyan gondolja), és a nap végén, amikor hazaesik a munkából, azt mondja, hiányoztál, és hogy egész nap te jártál a fejében. És hogy érez téged, igazán. És ez nemcsak alkalmanként történik meg, hanem nagyon sokszor.
(Makai Rita)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-22 15:18:08, csütörtök
|
| |
| |
Érzelmek
Az egyik Zen- buddhista tanmese egy japán szerzetesről szól. Tanítványai félelemmel vegyes tisztelettel övezték; nem pusztán azért, mert szigorúan bánt velük, hanem azért is, mert úgy tűnt: soha semmi sem képes kihozni a sodrából. Néhány tanítvány Elhatározta: próbára teszi mesterét, és alaposan ráijeszt.
Egy sötét, téli reggelen a szerzetes- feladata szerint- az Adományok Termében szolgálta fel a teát. Az ifjú szerzetesek elrejtőztek egy hosszú és huzatos folyosó egyik fülkéjében, közel a bejárathoz. Amint a szóban forgó szerzetes elhaladt előttük, bolondul ordítozva valamennyien rárohantak. Az- anélkül, hogy egy pillanatra is hátrahőkölt volna- folytatta útját, továbbra is tálcáján egyensúlyozva a csészéket. Amikor odaért velük a terembe, letette a tálcát, lefedte a teáskannát, nehogy por hulljon bele, aztán nekidőlt a falnak, és rémülten kiáltozni kezdett: ,,Ó, ó!"
Az egyik Zen- tanítómester- erre a történetre utalva- azt mondja: ,,Nincs semmi baj az érzelmekkel. Éppen csak nem szabad, hogy hagyjuk magunkat elragadtatni általuk, vagy belekeverni őket abba, amit éppen csinálunk."
Dick Sutphen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
459 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2484
- e Hét: 8141
- e Hónap: 47753
- e Év: 276690
|
|
|
Offline
