|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016-09-23 21:24:06, péntek
|
|
|
Pilinszky János: Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserűségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szorításod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 21:21:30, péntek
|
|
|
Várnai Zseni: Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény.
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szive
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!
Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messzeszállt
s talán már más szív fölött muzsikált.
Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár, a neve szerelem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 21:17:57, péntek
|
|
|
József Attila: Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketek is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna, nagy csend,
De hallanánk titokzatos zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beleolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 21:14:21, péntek
|
|
|
SÍK SÁNDOR
A VÁRAKOZÓ
Egy ablakban, egyedül, árván,
Egyvalakire várván,
Úgy-e hogy álltál már te is!
Szemedet egy pontra szegezvén,
Oda, hol kanyarul az ösvény,
Úgy-e hogy néztél már te is!
Messzebb e pontnál, egyetlennél,
Akárha mágnes rabja lennél,
Úgy-e hogy akkor nem néztél te sem!
S ha ilyenkor valaki rádszólt,
Csak nézted, mint egy megvarázsolt,
De nem láttad te sem!
S ha úgy esnék, hogy sohasem,
Hogy szűk lenne az élet is:
Úgy-e, hogy nem adnád te sem,
Hogy állnád, várnád akkor is!
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 21:09:13, péntek
|
|
|
REICHARD PIROSKA: SÓHAJ
Szívedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
múlt éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 20:22:51, péntek
|
|
|
Váci Mihály
Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 20:18:57, péntek
|
|
|
Kamarás Klára:
Valaki mindig visszahív
Mikor úgy érzem nincs tovább,
utolsót lobbant már a láng,
egy furcsa árnyék fojtogat,
hiába minden áldozat:
valaki mindig visszahív...
Valaki mindig visszahív,
mikor zokogva fáj a szív,
mikor a kétség és tudás
egymásra ront s a pusztulás
szegény, bolond fejemre száll...
Szegény, bolond fejemre száll
a sűrű éj, s a rút halál,
és megfogják a vállamat,
már csak egy végső pillanat...
de mindig van egy fénysugár...
Mindig akad egy fénysugár,
egy halvány, foszló fénybogár
mely megmutatja mennyit ér
az élet, s csupa jót ígér
mikor úgy érzem, nincs tovább.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 20:12:49, péntek
|
|
|
Mikes Margit: Féltékenység
Azt hiszed, nem láttam elégszer,
hogy a szemed csupa kaland?
Láttam! s hogy idegen bokákon
fölfelé mily mohón suhant,
tolvajként térve vissza hozzám,
jóllakottan és lesve, hogy
vajjon semmit se vettem észre?
vagy mindent? és csak hallgatok?
Mindent láttam, és félrenéztem
némán és udvariasan.
Örülj neki, ha kell! De most már
dacos fölényem oda van;
sírva, jobban mint a hiúság,
mondom: mind fájt, mind fájt nagyon,
de ez, ez, ez a legutóbbi, -
ezt én már tovább nem birom.
Lehet, hogy csak férfi-pimaszság,
de tőled ez is sok nekem.
Ha te megcsalsz, csak érdekesség,
tapasztalat vagy győzelem.
Hát én?! Nekem tilos a játék
s épp te mondod, hogy nem szabad,
pedig én, én csak magamért
nem piszkolom be magamat.
Mit tudom én, hogy ezután majd
mi vár rám, milyen s mennyi rossz?
A legrosszabb, hogy amit tettél,
nem azért tetted, hogy kinozz.
Mint az állat, természetes vagy,
a tisztaság börtön neked;
mindegy, akármi lesz a sorsunk,
én szenvedek, mert szeretek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-09-23 20:06:32, péntek
|
|
|
Az embereknek egyszerre több arcuk lehet... van, aki angyalt játszik, de valójában ördög. Van, aki barátnak tűnik, esküdözik és fogadkozik, hogy segíteni akar, míg valójában csak arra vár, hogy megfordulj és a hátadba döfhesse a kést. De a legszomorúbb, amikor egy rendes ember valamilyen álarc mögé rejtőzik, mert egyedül így tudja megvédeni, akit szeret |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
300 db bejegyzés |
e év: |
2980 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2200
- e Hét: 5236
- e Hónap: 14419
- e Év: 67127
|
|
|