|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2016-09-23 19:04:34, péntek
|
| |
| |
A rendőr talál egy pingvint a városban. Kérdezi a főnőkét, mit csináljon
vele.
Hát vidd el az állatkertbe!
Elmegy a rendőr. Délután találkozik a főnökével, de még mindig mellette a
pingvin.
Kérdi a főnök:
Mit csinálsz? Nem azt mondtam, hogy vidd el az állatkertbe?
Ott már voltunk. Most moziba megyünk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-23 17:25:18, péntek
|
| |
| |
...... .............
Jónás deák a kék kabátban
Derék ember volt általában;
Csak egy betegsége vala
Jónás deáknak: a poétaság,
Ami pedig nagy nyavalya!
De hát ki menjen sorsa ellen?!
Ő írt, - írt mindig mérgesebben,
Sokat, sokfélét, - de kivált
Két tárgy feküdte meg gyomrát nagyon:
Szerelmi és bordalt csinált.
S e megszakító munka tárgya:
A szomszéd csinos Dorka lánya,
S Jónás tulajdon szőleje;
Ah! ő sem kedvesét, sem szőlejét
Nem látta már esztendeje!
Mert küszöbét sem lépte által;
Mi köze a hitvány világgal?
Ő szellemekkel társalog...
Igaz, ha négy lovas kocsin mehetsz:
Minek járnál, Jónás, gyalog!?
Szobája özvegyes, diákos,
Reggel setét, délben homályos,
S éjjel felette szomorú;
Itt költ Jónás, itt nő feje felett
Szép zöld penészből koszorú.
S mig elmélyed, nem is pillantva
A gyertya, nagyra nőve hamva,
Mint egy öngyilkos pellikán,
Tüzes orrát lehajtja s vele
Sebet mar önnön oldalán.
S Jónás csak ír... ír... meg kihuzza, -
de mily szörnyen cseng-bong az utca!
Kinéz, - aztán nagyot kiált:
Tyű! hisz szüret van...! s megrak hirtelen
Egy puttonnal egy talyigát.
És avval a hegynek törekszik,
Hol a bordal értelme fekszik;
De nagy bánatra ér oda:
Szőlejében, nem ér - csupán nyakig
A fű, mohar s laboda.
És mintha borz, menyétke, róka
Örök áron megvette volna:
Tanyát üt benne szabadon;
Van ott lyuk és domb, kisebb és nagyobb,
Mint egy verem s egy sírhalom.
Fája sürű, mint a kalitka,
Csakhogy a termés rajta ritka;
Itt-ott egy rosz csilleng fityeg -
De annak aztán egy szem híja sincs,
Nem igen kellett senkinek!
Mert biz az nyúlat lőni jó csak;
Belőle a szeles rigónak
Elég megvágni egy szemet:
Megtörli orrát a karóhoz, - és
Tovább megyen, ha még lehet.
Nem sajtó kell ennek, de kótis,
És sirva vígad még a tót is
A bor mellett, mi itt terem;
Gazdája mégis csak megissza tán?
Nem! ezt ráfogni nem merem!
Jónás néz s hallgat, - mert szavakban
Törjön ki a pallérozatlan!
Őtet ha éri valami,
Elnyeli, és szivének bánatát
Egy súlyos versben adja ki.
S megtérne, amint jött, lakába,
De a szomszéd átráncigálja,
Hol gúnyos tréfát űz vele,
S olyan polyhost taszít markába, hogy
Ha megeszi, elvesz bele.
De hah! Dorkó itt...! mily szerencse!
És mily csapás: mert már menyecske...!
A polyhos búsan földre hull...
S akképen földre hull Jónás deák,
Reménye sóskafáirul.
Ott áll, és áll, mint a feszűlet,
Nem tudva, merre hozzád, tűled?
S ott állna még most is talán,
Ha egy ösmert hang érző kebelét
Meg nem marná, mint a csalán:
Ugy kell! most se szüret, se lakzi!
Nem akart nékem szót fogadni:
A penna tette meg magát!
Ki látta: mindig irni - irni - -
Élni is kell, Jónás deák!
Vissza az oldal elejére |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-23 17:19:52, péntek
|
| |
| |
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-23 17:18:42, péntek
|
| |
| |
Legények:
Kürtös pogácsa, füstölt szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.
Lányok:
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy nyírfavessző.
Legények:
Minden leánynak füstös kemence,
Minden legénynek tág-öblű pince.
Lányok:
Minden leánynak szép rózsa, szegfű,
Minden legénynek hátára seprű. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-23 17:16:38, péntek
|
| |
| |
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kis kancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-23 17:15:11, péntek
|
| |
| |
Megüli a por a fákat,
kondor hajat, szempillákat,
megüli a pocsolyákat,
leveleket, levélszárat.
Piszkos az ég, piszok szürke:
lomha ezüstpók bemássza.
Roggyan ló és ember lába.
Hálót dob a nap fejünkre.
Vénasszonyok, vénemberek
szőlőtőkéket tojóznak,
bütykösen fogják a földet
a venyigék. Meglapulnak.
Így készül az ihaj-csuhaj!
Még kihúzzák eddig-addig.
Pókhálós és poros a haj,
fakó őszből tarba hajlik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2016. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
133 db bejegyzés |
| e év: |
1908 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4898
- e Hét: 15960
- e Hónap: 28636
- e Év: 262383
|
|
|
Offline
