|
2016-09-30 15:14:04, péntek
|
| |
| |
Ezt a verset azért osztom meg,mert
Rácz Dávid Zsolt író, költő
1996. szeptember 27-én született !
Rácz Dávid Zsolt:Taníts
Taníts meg a jóra, hogy jobbá tudjak válni,
taníts meg a szóra, mivel nem lehet hibázni.
Taníts meg élni, hogy valaki lehessek,
hogy a segítséget kérőkért valamit tehessek.
Taníts meg lélegezni, mert olyan nehéz,
s adj egy ölelést, hadd legyek merész.
Taníts meg nevetni napfényes reggelen,
hogy az arcomon mindig boldogság legyen!
Taníts meg zokogni, hogy együtt érző legyek,
hogy a keserű napokon kezet foghassak veled.
Taníts meg a bocsánatra, ezt még tudnom kell nagyon,
hogy a fájdalmakat hogyan kell fogadnom.
Taníts meg arra, hogy igaz ember legyek,
s aki szomorú, azt boldogabbá tegyem.
Taníts meg arra, hogy bölcsebbé váljak,
hogy a vízválasztó az utamat ne állja.
Taníts meg arra, hogy tisztán lássam a világot,
s ne tépjem le az életet jelző virágot.
Taníts meg arra, hogy figyelmes legyek,
s tudjam ki az, aki igazán szeret.
Taníts meg arra, hogy tudjak szeretni,
s a sebeket el tudjam feledni.
Taníts, hogy tudjak mindenkihez szólni,
s az emberek figyeljenek, hogy ki ordít!
Taníts meg arra, hogy örök nebuló legyek
addig, míg a fekete föld nem fedi fejem.
Taníts meg arra, hogy tudásom átadjam,
s ezzel mást gazdagíthassak.
Taníts meg arra, hogy élvezzem a pillanatot,
s ha kell, hogyan öleljem át a napot!
Taníts meg arra, hogyan legyek egyedül,
s miért szól nekem mindig a hegedű?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rácz Dávid Zsolt |
|
|
|
|
|
Offline
