|
2016-09-05 22:11:36, hétfő
|
| |
| |
- Béééla! Magdika nem meséli többé az életét!
- Mi történt már megint, ki bántotta?
- Mindenki szinte. Egyesek cinkos hallgatással, mások bedugva fülüket és behunyva szemüket, mert az a fontos, hogy ők jól élnek, s nem érdekli őket, hogy milyen áron.
- Valami érte ismét, ugye?
- Igen, pár hónap kihagyása után írt egy verset pályázatra. Mások hangzatosan beszélnek arról, hogy feszületre vannak téve, hogy apokalipszis történik, de az igazságot azokról az emberekről,akik valódi áldozatok, nem akarják és nem tudják elolvasni és hallani. Természetesen őket díjazzák mindenütt.
- Meg azokat, drága Vilma, akik nem az életüket írják, hanem csak ujjgyakorlatnak használják az írást, mert nem váltak az értelmiség legyőzés áldozatává.
- Igen, Bélám, Magdika mesélte, hogy a nyolcvanas évek elején, amikor a lett volna értelmiséget megtámadták másodszor már, kinevették a jó helyesírásáért is. Akkor történt először módosítása a helyesírás szabályainak.
- Már akkor az analfabétákat iskolázták be a fertelmesek és gyogyósok után. Mesterségesen emelték, termelték ki őket, nem csoda, hogy akinek adva volt az akusztikai tehetség, azt összezúzták.
- Vagyis árat fizettek a diplomáért?
- Pontosan, hatalmas közös áldozásban nemesednek emberré.
- Már be sem áznak azok, akik az értelmiség legyőzésben részt vettek, meg milyen hatalom volt az, aki időnként megbüntette őket.
- Ennek sem volt értelme, mert ha bárkit ér valami, egyből a segítségére sietnek, de az igazságot nem mondják ki.
- Most ismét módosították a helyesírási szabályokat, pedig már alig vannak magyarok az országban. Meddig járnak körben a csapásaikkal?
- Ameddig senki sem marad. Már össze is házasították őket mindenféle csürhével, mint semmiről sem tudókat.
- Bélám, most Magdika ismét írt egy verset arról az időszakról, amikor a Kelet népe összezúzta először. Betették előtte a helyi napilapba Gyémánt, vagy hullócsillag címmel, azután a szerkesztő, aki nem akarta elfogadni a barátságát, csak szexuálisan tekintett rá, megírta a szerelmes asszonynak első együttlétük után a Csillaghullás versét. Mennyi elégett meteorraj, mire felvirrad, szisszenve ébred és hasonló szöveggel. Mikor Magdika elolvasta, egy világ dőlt benne össze, nem értette a sötét szavakat, de érezte, hogy itt valami súlyos dolog van a háttérben. Különösen, amikor a Kelet másik tagja közölte vele, hogy ne élje bele magát nagyon a szerepekbe, meg figyelje meg a részleteket.
- Borzalmas! Tehát a szerelmi együttlét jelentette Magdika lehullását csillagként.
- Igen, fekete mágiával foglalkozott a költő úr, s mégis úgy címezte az írásokat neki, mint múzsájának a lírai karámból.
- Erről az esetről írt verset?
- Igen, a csillaghullás témájával kapcsolatban, ahogyan eljárták őt egyetlen éjszaka alatt a sötétség angyalai. Mivel az életéből merített, semmibe sem nézték ismét, hiába írta meg kilencesekben, hiába ruházta fel tetszetős rímekkel, mások képtelenek elfogadni a szavak jelentését, a szavak hatalmát.
- Ki tudja, ki mire gondol? Mindenki csak azt képes felfogni, amivel már maga is találkozott az életben...
- Nem igaz, Bélám, mert nagyon sok csavaros és felpörgetett észjárásúnak csápolnak, teszik őket elsőnek minden megmérettetésben. Magdika már régóta volt az utolsó, mint most is.
- Utolsó helyre tették a versét?
- Igen, mint akinek már ez sem fáj. Pedig már régóta cipeli az utolsó terhét, mint a legkisebbét az irodalmi körökben azok között, akik szerepjátékosok. Ő az utolsó, aki saját életének megtörtént eseményeit dolgozza fel, olyan utolsó, aki saját vérző szívével ír, amit éppen ezért senki sem ért és mindenki megsérti, leértékeli.
- Ha most valamilyen hatalom lenne, ennyire túl későn, aki megfordítaná az eseményeket, a fejtetőre állított világot, s felvennék saját cipőiket és ruháikat azok, akikre rászabták azokat, lenne-e olyan, aki még mindig tiltakozna az igazság ellen?
- Fel lennének háborodva, ha elölről kezdve a saját megérdemelt életüket élnék. Már lassan kihalnak, nyugdíjba mennek valamennyien, annyira régen tart az apokalipszis.
- Igen, általában úgy van, hogy aki méltatlanul szenved más helyett, azt kiközösítik, tort ülve szembe nevetik, vagy egyszerűen lenézik, leértékelik. Mióta világ a világ, minden áldozattal ez történik.
- Azt mondták neki a gonoszok városában a Csillaghullás után, hogy ő már annyit szenvedett, hogy már mindent ki fog bírni. Egy gyerekhangú, gyenge asszony mások bűneit, ráaggatott sorsát, egyszeri élettel, emberi szívvel.
- De mégis beveszik maguk közé időnként, még ha utolsónak is, leértékelve, lenézve száműzött, jogtiprott sorsáért.
- Tömegben egyedül élt mindig, senki nem kegyelmezett, míg megfosztották minden ékességétől. Pedig ő sokaknak segített és közben panasz nem hagyta el ajkait.
- Míg el nem kezdett mesélni...
- Igen, a valóság éles tőr a gonoszok szívében.
2016. szeptember 5.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
