|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2016-10-24 19:55:12, hétfő
|
|
|
Tóth Árpád :Őszi alkonyat
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
S magános s mozdulatlan... s az illatban s a csendben
A nagyszerű és komoly fák alatt
Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván
Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján
A fantasztikus és fáradt arab.
Ó, most buja mosollyal s epedve nyújtja ki
Karját jövőm felé vágyam, mint lomha szultán,
Kinek, szép háremhölgye lágy derekához nyúlván,
Remegnek parfümös és puha ujjai;
S míg fátylait lebontja alázattal s szelíden,
S táncol előttem szűzen s mezítlen a jövő,
Fényes lombok illatja, mint arany füstölő
Gőze, úgy részegít, s nehéz főm félrebillen...
S egyszerre... újra oly fáradt s levert vagyok,
És ébred a szívemben egy-egy bús, régi emlék,
Mint ketrecben a rab vad, mely lustán s súlyosan lép,
S a szeme a sötétben ijesztően ragyog...
Aztán ennek is vége... elnyúlnak a vadak,
Olykor még egynek-egynek iszonyú talpa moccan
Csendben... s én bámulok a messzeségbe hosszan,
S a vén kert körülöttem egyre homályosabb...
És hanyatt terülök a fűben, s csendesen
Tűnődöm: van-e még az éj tág tengerében
Oly nyomorú sziget, mely oly búsan s setéten
Borong az ég felé, mint most fáradt fejem?
Ó, van-e még hegy háta oly kincsrejtőn is árva,
Mint dombos homlokom, s csillognak-e tavak,
Mik finom szépségeknek tükröt úgy tartanak,
S mégis oly szomorúak, mint mély szemeim párja?
|
|
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
2016-10-24 16:25:39, hétfő
|
|
|
Gyulai Pál
Őszi délután
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.
Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.
Elhanyatlik ifjúságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.
Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!
De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.
Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!
1865
|
|
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
2016-10-24 16:15:53, hétfő
|
|
|
Hozzávalók:
2 egész tojás,
2 evőkanálnyi tejföl,
4 deka porcukor,
reszelt citrom héja,
16-18 deka grízes liszt,
6 deka vaníliás cukor és
zsír a kisütéshez.
Elkészítése
A szitált lisztbe beleütjük a tojásokat, beletesszük a tejfölt, a citrom héját ás a 4 deka cukrot s jó kemény tésztát gyúrunk. Lisztezéssel éppen úgy elnyújtjuk jó vékonyra, mint a levestésztát.
Azután felvágjuk, idomítjuk, alakítjuk, és forró zsírban kisütjük szép világossárgára. Vaníliás cukorral meghintve adjuk fel. .
forgácsfánk-derelye vágó
|
|
|
0 komment
, kategória: Ételek-italok |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
656 db bejegyzés |
e év: |
6874 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2878
- e Hét: 5441
- e Hónap: 45053
- e Év: 273990
|
|
|