|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2016-10-27 12:28:22, csütörtök
|
|
|
Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél,
Feledni akartam, altatni szivem,
Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél?
De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...
Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
Az emlékezésnek régi lángjait,
Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!...
Ady Endre
|
|
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
2016-10-27 12:04:07, csütörtök
|
|
|
Osho: Az élet vonata
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás...
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más... Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt...
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat! Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait... Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak, s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet. Úgy érzem, vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas.
A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz.
De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik... Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást! Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok:
Jó utazást!
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
2016-10-27 10:50:35, csütörtök
|
|
|
Mondd, milyen színe van a halálnak, a rideg csókjának?
Fekete, mint a sötét hideg éj, visító akár a háborgó szél.
Hideg, s szomorú feledésbe torkolló.
Bíborfényben pompázó, fényesen csillogó, halkan elandalító.
|
|
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
2016-10-27 09:26:34, csütörtök
|
|
|
Ha még a Földön élnél
faág lennék
melyre fészket raknál
rajta lombkorona
égnek könnyétől ne ázzál
hangszál lennék
mely szívedből szólna
körülötted csend
mely lelked örökké hallgatja
tavaszod lennék
mely méhedben bimbózna
karodban virág
mely csodádtól nyílna
tüzed lennék
melyben mindig lobognál
benne szikra
ki soha ne aludjál
de gyertyád lettem
mely félek csonkig ég
elfolyó viaszban
megdermedt emlék Szekér Györgyi
|
|
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
2016-10-27 09:18:32, csütörtök
|
|
|
Gyertyafényben
Figyeljünk az élőkre
A temető gyertyafényben,
krizantémok a sírokon,
imára kulcsolt jó kezek,
találkozik kint sok rokon.
Beszélgetés a félhomályban:
Szia! Hogy vagy? Mi van veled?
Odavetett röpke szavak:
Meglátogathatnál bennünket.
Majd megyek, csak most nincs időm.
Suttogod és sietsz tovább.
Az élőkre nem figyelsz,
hisz nem pihennek még odaát.
Domonkos Jolán
|
|
|
0 komment
, kategória: 2.Mindenszentek,Halottak nap |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
656 db bejegyzés |
e év: |
6874 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2003
- e Hét: 4723
- e Hónap: 23696
- e Év: 252633
|
|
|