|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2016-10-27 21:02:22, csütörtök
|
| |
| |
Link
Motorcsónakkal a vadregényes Hortobágy folyón: Link
[linkhttp://s3.images.www.tvn.hu/2016/10/27/20/11/www.tvn.hu_4a2625870779798f31e6 edf87b008d40.jpglink]
A magyar puszta vadregényes folyója
Csónakázás a Hortobágy folyón.
Néhány szó a Hortobágyról:
A Hortobágy Magyarország legnagyobb füves pusztája, melyet a Tisza szabályozása előtt legelőnek használták. A gyakori áradások szinte simára gyalulták a felszínt, tökéletes síkságot alkotva.
Petőfi így ír a tájról:
,,Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az Isten homloka. Milyen szabadon lélekzem, mint tágul keblem! Mennyivel hosszabb utat tesz itt a nap, mint máshol! Megmérhetetlen a láthatár, s olyan, mint egy kerek asztal, beborítva az ég világoskék üvegharangjával, melyet egy felhőcske sem homályosít. Gyönyörű tavaszi nap van."
A Hortobágy története, páratlanul gazdag élővilága, a pusztai romantika méltán kelti fel az érdeklődők figyelmét. A turisták sokasága keresi fel ezt a jellegzetesen magyar vidéket.
A Hortobágy folyó:
A Hortobágy folyót ,,Hortubaguize" (Hortobágyvize) néven már 1009-ben említik. Ekkor István király a folyó környékén lévő birtokai közül néhányat az egri püspökségnek adományozott.
A hatalmas puszta közepén ezüstös szalagként kanyargó folyót népdalban is megénekelték.
,,Debrecennek van egy vize,
kinek Hortobágy a neve,
arra van egy kőhíd rakva,
kilenc lyukra van állítva"
Az egykori folyó már csak részben természetes képződmény. A Polgár melletti Vörös-mocsárból indult útjára, és vizét az Ágotai pusztáknál (Püspökladány, Karcag) a Nagy-Sárrét mocsárvilága nyelte el. Jelenleg onnan a Hármas-Körösig (Mezőtúr) főleg ásott mederben halad.
A folyó két partján főként nád és gyékény található, de sok helyen sűrű hínárnövényzet borítja. A nyílt vízen a vízitök sárga, és a tavirózsa fehér virágaiban gyönyörködhetünk.
Élet a folyóban és a part mentén:
A folyó halban rendkívül gazdag, leggyakoribb a nyurga-ponty és a csuka, de előfordul itt kárász, dévérkeszeg, süllő, balin, sügér, angolna, törpeharcsa, kősüllő, domolykó, naphal, és olykor még horogra akad egy-egy termetesebb folyami harcsa is.
A folyó kétéltűekben is igen gazdag. Gyakori a kecskebéka és a part menti fűzfákon gyakran találkozhatunk zöld levelibékával.
Láttunk egy kis vízisiklót, amint jöttünkre a nádas védelmébe iparkodott.
A part menti nádas sok madárnak ad otthont.
A figyelmes szemlélődő észreveheti a függőcinege fészkét, amit a part menti füzek víz fölé nyúló ágaira sző.
A fészket a hím építi, ha nem tetszik a párjának, egyszerűen szétveri és lehet újat építeni. Régen a szegény pásztorok és pákászok a fészket csizmabélésként használták.
Itt él hazánk legkisebb gémféléje, a törpegém is, mely ritkán kerül szem elé.
Sajnos most sem mutatkozott.
Ilyen a függőcinege fészke, és így néz ki a madárka.
A Kilenclyukú híd:
Magyarország leghosszabb közúti kőhídja mára a Hortobágy jelképévé vált. Korábbi fahidak helyén, 1827-1833 között épült, népi klasszicista stílusban, Povolny Ferenc tervei szerint.
Érdekes és hasznos tervezői megoldás, hogy a feljárókat szélesebbre tervezte, így a felhajtott gulyát, ménest könnyebben lehetett a hídra terelni. Ez jelentősen megkönnyítette a pásztorok és a csikósok dolgát.
Természetesen legenda is kapcsolódik a hídhoz. A monda szerint Rózsa Sándort kergették a pandúrok, a Hortobágy folyóhoz érve segítségére sietett kilenc szeretője, és egymás vállát átkarolva, egy élő hidat alkottak, hogy a szeretett betyár egérutat nyerjen. Rózsa Sándor át is ugratott a folyón, a pandúrok meg mind beleestek, mert akkorra az asszonyok már szétváltak.
Lehet, hogy a tervező pajzán fantáziájában a kilenc szerető, kilenc lyukat jelenített meg, és ezért lett ilyen a híd.
Bővebben: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép tájakon |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-27 20:19:22, csütörtök
|
| |
| |
Link
Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája.
Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a
villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők
világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a
halottak megszokják új helyzetüket. . .
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött,
csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban
végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett
térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált.
A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr. -Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem
akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor
megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata.
Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert
egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a
helyet.
- Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a
mennyország!
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves
információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott
maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat. . .
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-10-27 20:15:35, csütörtök
|
| |
| |
Link
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni!
Kértem erőt... és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot? és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet... és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet... és Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
190 db bejegyzés |
| e év: |
2160 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 285
- e Hét: 926
- e Hónap: 11940
- e Év: 118084
|
|
|
Offline
