|
2016-10-28 20:27:56, péntek
|
| |
| |
Hétkor cikket írtam a szerkesztőségben. Nyolckor felkeresett L., aki most tért haza Oroszországból, és csalódott. Panaszait figyelmesen hallgattam. Aztán elfáradtam: lementem az utcára, megálltam a kapuban, s hosszan beszívtam az őszi eső szagát. Gyalog mentem az esőben, a klubba beszívtam az őszi eső szagát. Gyalog mentem az esőben, a klubba, sokáig néztem a kártyásokat. Egy író önkívületben ült közöttük, tárgyakkal és mozdulatokkal igézte a szerencsét, mely hűtlen volt hozzá. Csapzott arcát sokáig néztem. Elmenőben betértem az egyik mellékutcai moziba, megbámultam egy híres mozgókép zárójelenetét, mely a sáskák pusztítását mutatja be. Soha nem láttam még sáskákat. A kép csodálatosan érzékletes volt; most már tudom, nagyjából, milyen lehet egy sáskajárás, gondoltam. Az ember lassan megtanulja a világot.
Éjfél felé értem megint az utcára. A rikkancsok a lapok különkiadásait árusították, vettem egy példányt, s megtudtam, hogy amíg a klubban őgyelegtem, a japánok rommá bombázták Nankingot. Az újságot zsebre gyűrtem, elmentem egy kávéház előtt, az egyik ablakban, idegen férfi társaságában, megpillantottam egy nőt, akit szerettem valamikor. Korrekten köszöntünk, mint a betörők, ha jól végzett munka után a villamosban találkoznak. Éjfél felé fölragyogtak a fátylai mögött a csillagok. Az égre néztem és csodálkoztam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
