Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Barta Ágnes: Kegyelet fénye
  2016-10-29 09:47:33, szombat
 
 





Barta Ágnes

Kegyelet fénye



Nyugvó lelkek csendes fekhelye
békés nyüzsgéssel van megtelve,
virágba borul, miközben könny hull,
közeli s távoli emlék él, ám fakul.

Nedvesen csillogó szemek
elnehezedő sóhajjal idéznek,
féltőn játsszák le emlékek suhanó filmjét,
újra és újra élik létetek történetét.

Fájdalom súlya alatt e helyen
remegő lábakkal osztjuk a kegyet,
pislákoló fényű gyertyák társasága
idézi elénk: "Ez az elmúlás világa".



Requiem de Mozart - Lacrimosa - Karl Böhm - Sinfónica de Viena


Link








Vajay Tiborné : Elmentél



Hát elment, elment örökre,
lelkét a Megváltó, magához emelte,
mi maradt itt, mi maradt utána,
fájdalom és könnyek, végtelen hulláma,
és űr, hatalmas űr, mit itt hagyott,
de ő már az Úrtól, békességet kapott.
Kik itt maradtunk, gyászolunk és sírunk,
a fájdalom hullámával nagy-nagy harcot vívunk,
a hiány, mi lelkünket szaggatja és tépi,
mért kellett, így legyen, az ész nem is érti,
de szívünknek rejtekén, az emlékek között,
mindörökké itt lesz, lelkünkbe költözött,
s míg rá gondolunk, ő is itt lesz velünk,
mert emlékeink útján, mindig rálelhetünk,
eljön majd a nap, mikor mi is elindulunk,
és az Úrnak jóvoltából ismét találkozunk.




"De hová juték? hisz örömünnep van ma... Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen: Születésed ünnepét én - zárkozván magamba - Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!"
Arany János
 
 
0 komment , kategória:  Szeretteim emlékére!  
Szabó Gita: Elmúlás
  2016-10-29 09:33:10, szombat
 
 





Szabó Gita
Elmúlás



Egy magányos ház áll, lenn a falu végen,
Omladozó falán megbillent a tető.
Ajtaját az idő ellopta már régen,
Korhadt ablakán lóg egy rongyos lepedő.

Időnként csendesen sóhaját ereszti,
Nád födte kalapja még megkapaszkodik,
Düledező kémény nyakát kimereszti,
Múló életéhez nagyon ragaszkodik.

Távol az ég alján, sötét felhők gyűlnek,
Szikrázó szemükben harag tüze villan.
Madarak a fákon rég elcsendesülnek,
Fénycsóváját gyújtja a mennyei villany.

Vadul záporozva, ostorozó széllel
Érkezik az eső, hömpölyögve árad.
Egy fekete felhő, cseppet sem néz széjjel,
Ráül a tetőre, mint aki elfárad.

Beleremeg a ház, megroggyan a lába.
Térdre hull, kalapját magára borítja,
Míg a víz utat mos szétnyíló falába',
Kancsal ablakának függönyét szorítja.

Megnyugszik a vihar, elvégezte dolgát.
Útnak indul a szél, köpenyét keresve,
Otthagyva a házat, mint egy síró szolgát,
Ki térdre borulva a múltját kereste.

2010. április






 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Szabó Gita: Sorsomnak tenyerén
  2016-10-29 09:29:00, szombat
 
 





Szabó Gita
Sorsomnak tenyerén



Talpam alatt megvénült az idő
elfáradva ballag már mögöttem,
az úton még pár szál virág kinő
táncot lejt az őszi szél köröttem.

Viselem az életem cipőjét
bár a sarka elkopott nagyon,
megkötöttem sokszor a fűzőjét
de kibomlott, most már úgy hagyom.

A sorsomnak ráncos tenyeréből
lopkodom az ottfelejtett torzsát,
és talán az öröm kenyeréből
kaphatok még pár parányi morzsát.






 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Szabó Gita: Egy régi kis utcában járok.
  2016-10-29 09:11:44, szombat
 
 





Szabó Gita
Egy régi kis utcában járok.



Egy régi kis utcában járok
megfáradt házak között,
a vakolat némelyről leválott,
fák ágával a tető ütközött.
Apró szemű ablakok nézik
mint akik el sem hiszik,
hogy a kerék vájta sárból
egy öreg varjú iszik.
Fekete kendős vén anyóka
a ház előtti padon ült,
görcsös kezében rózsafüzér,
talán még el is szenderült.
Léptem zajára összerezzent
rám nézett kíváncsian.
talán keresel valakit,
majd én segítek fiam.
Néztem a kedves ráncos arcát,
valakihez végre szólhatott,
éreztem azt hogy a magány
régóta vele lakott.
Beszélgettünk talán egy órát,
láttam az arca felvidult,
és az emlékek kapujából
elébe toppant mind a múlt.
A kendőjén lazított egyet,
szinte még látom mosolyát,
s a lenyugvó nap merészen
a fejére tett egy koronát.

2009. november






 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 140 db bejegyzés
e év: 1697 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 148
  • e Hét: 3406
  • e Hónap: 25306
  • e Év: 114916
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.