|
2016-10-08 04:32:35, szombat
|
| |
| |
(Ajánlom ezen alábbi írásom elolvasását, különös tekintettel a Magyar Nyelvőr nyelvőrködés mögé megbújó kioktatásaira!)
-
El lehet képzelni milyen nagyon elkeserített ez az egész politikai helyzet, amikor arról olvastam, hogy 1999-től Bauer Béla volt az Ifjúsági és Sportminisztérium ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkárának szakértője. Az a Bauer Béla, aki - az alábbi újságcikk tanúsága szerint (megjelent a SZÁMALK-ban, a Karrier-Munkaerő c. rovatban, 2001. január 24-én) - elnyerte akkoriban az ,,ÉV EMBERE" kitüntető címet.
Az a Bauer Béla, aki az egész Felnőttképzési Atlasz létrejöttében ügyködött a Német Népfőiskolai Szövetséggel. Hogy miért lett agyonhallgatva az egész ,,projekt", azt nem tudhatjuk meg talán soha.
Végül is nem hinném, hogy történt valami érdemleges, valami olyan, aminek jótékony hatását megérezte volna az akkori ifjúság? Pedig Bauer érdemeit is hosszan sorolják a mellékelt újságcikkben. Pont, mint a Nemzeti Konzultációs Testület tudós konzulenseiét az internetes wikipédiában. http://furaila.xfree.hu/260817 (Az ÉV EMBERE)
Amikor, pedig 2001-ben valakitől kölcsönkaptam az ,,IFJÚSÁG 2000 GYORSJELENTÉS" című kiadványt és abban megláttam Bauer Béla nevét, mint az egyik szerkesztőjéét, már tudtam, hogy végérvényesen leírták egész nemzedékemet.
http://furaila.xfree.hu/260817_ (Gyorsjelentés...)
Minket, vagyis korosztályom maradékait magára hagyta és fogja hagyni a jövőben is a magát baloldalinak, vagy jobboldalinak valló politikai ,,elit".
*
Ekkor értettem meg azt is, hogy miért volt a főiskolán olyan szálka a személyem Bauer Bélának, Hidy Péternek és Agárdi Péternek. Ekkor értettem meg mindazt a negatív megkülönböztetést (diszkriminációt) amivel igyekeztek a főiskoláról kiebrudalni. Lehetőleg úgy, hogy szerintük: a ,,továbbtanulási alkalmatlanság"-om bebizonyosodjon...
*
Én meg kitartóan küzdöttem... miközben magánéleti tragédiák sorát kellett átélnem.
Egy valamivel nem számoltak, mégpedig azzal a szellemi tőkével, amivel felvérteződtem, mire végre felvételt nyertem az egyetem főiskolai karának levelező tagozatára! Nekem, szinte minden témából már ,,kész" dolgozataim voltak és csak fel kellett azokat frissíteni az új ismeretekkel.
*
Visszatérve a Felnőttképzési Atlaszra, még az is eszembe jutott, hogy talán azért vágtak bele a ,,projektbe" - eleinte belevéve engem is - mert én választottam ezt a szakdolgozati témát 1997 októberében. Hiszen, én voltam az, aki Dr. Csoma Gyula andragógia professzornak átadtam a kézzel megírt témaválasztásomat - felkérve őt ezzel arra, hogy legyen a konzulensem...
http://furaila.xfree.hu/260817 (Diplomaterv)
*
Tiszteltem őt, egész életművéért. Úgy voltam vele is, mint Pozsgayval. Nem érdekelt a politikai irányultsága, mert azt néztem, hogy milyen, mint EMBER. Nekem ők rokonszenvesek voltak emberileg és kész.
De, hogy mi történhetett azután, hogy átadtam Csoma Gyulának a szakdolgozati témaválasztásomról írott feljegyzést, azt már megint csak találgathatom.
Mert NEM ő lett a konzulensem. Talán, felháborította Agárdit és társait a témaválasztásom? Talán, mert féltek (a magukat szocialistának meg liberális-demokratának mondogató főiskolai oktatók) hogy még a szakdolgozatomban majd leleplezem őket?
Mármint azt, hogy ők voltak az elsők, akik piacosították az oktatást és a kultúrát - kirekesztve ezzel pont azt a réteget a kulturálódásból és az oktatásból, felnőttképzésből, amelyiket ,,munkás-paraszt" helyzetben ért a rendszerváltozás.
*
Itt szeretnék utalni Hoffmann Rózsára, a 2005-ben létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagjára, aki szintén az oktatás piacosításának szükségességéről cikkezett a rendszerváltozásban.
"" Dr. Hoffmann Rózsa 1948-ban született (Bajnai Rózsaként) Balatonfüreden, és Budapesten végezte tanulmányait.
Az ELTE-BTK-n szerzett - francia-orosz szakos - középiskolai tanári diplomát 1971-ben. Doktori fokozatot 1985-ben ért el. 1995-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Tanárképző Intézetének intézetvezető egyetemi docense lett. 2003 ősze óta a Mester és Tanítvány című pedagógiai folyóirat főszerkesztője. Tudományos munkásságát fordítóként kezdte és első írásait a '80-as évek elején a Szovjet Irodalom című folyóirat közölte. Pl. neki köszönhetően vált magyarul is olvashatóvá Jurij Guszev: ,,A szocialista forradalom korának irodalma" című műve. Később, az akkoriban (1991) liberálisnak számító Magyar Hírlapban a saját gondolatait közli ,,Piacgazdaságot a tanárképzésben" címmel.
Közéleti tevékenységének köszönhette, hogy Orbán Viktor meghívta a Testületbe.
Politikai pályafutását a rendszerváltozás előtt, a Magyar Szocialista Munkáspártban kezdte. 1988-ban lépett ki. 2003 óta a Fidesz Magyar Polgári Szövetség tagja, 2009-ben a Kulturális Tagozat elnöke lett. 2006-tól országgyűlési képviselő a KDNP-frakcióban."" Bővebben itt olvashatunk róla:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hoffmann_R%C3%B3zsa
*
*
A '80-as évek munkásai, az un. szocializmus idején, a társadalom peremére lettek taszítva (kontraszelektálva).
Mert, arra senki nem akar emlékezni, hogy az 1980-as munkás-parasztja nem azonos azokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát. Hanem, bizony, sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
Hiszen, a fényes-szelek munkás-paraszt nemzedékének "felemelésével" egy-időben megtörtént azok ,,felhozása" is, akik többnyire nem véletlenül voltak ,,alul".
Belőlük, a ,,felhozottakból" lett az a gátlástalan - politikailag teljesen elvtelen módon - a hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló réteg, amelyik segítségével diktatúrává lehetett változtatni a szocializmust.
Ennek a politikai diktatúrának volt ,,köszönhető" az a helycserés támadás, amivel 1945 utáni, de legfőképpen 1956 utáni évtizedekben helyet cserélt a munkás-parasztsággal.
Hogy ez mekkora tragédia, óriási ellentmondás volt, bizonyítja, hogy a szocialisták rendszerváltozás utáni, egyik oktatási minisztere: Báthory Zoltán is ezt a taglalja a "Tanulók, iskolák, különbségek (Egy differenciális tanuláselmélet vázlata)" című könyvében. Megjelent: 1992-ben a Tankönyv Kiadónál.
Báthory Zoltán olyan statisztikai adatokra hivatkozik ebben, a mások munkáját is összegző könyvében, melyek azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek szakmunkás rétegének gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolákban. A továbbtanulási arányuk egyre kisebb... Az okokat "kutatva" megállapítják a szerzők: a szegénységgel, a megélhetés szempontjából halmozott hátrányos helyzettel magyarázhatók az "alul teljesítések" (vagyis: képességeik szerint többre lennének képesek).
*
Ez a tény egy másik, politikai ellentmondásra hívta fel a figyelmet, ami miatt - több írásomban is - fel kellett tennem régi-új kompetenséknek a nagy KÉRDÉST:
- ,,Hogyan lehetséges, hogy a Magyar Népköztársaságban, az uralkodó osztálynak kikiáltott munkásosztályhoz tartozó népesség volt az 1980-as években a legszegényebb?"
Erre az ellentmondásra is kaptam részleges magyarázatot a főiskolán, az egyik kultúraközvetítés elmélete c. szakirodalmi jegyzetből.
A szerző, egyetemi tanár az "értelmiségi" fogalmára és "funkciójára" keresett és talált magyarázatot, Szelényi Iván:
,,Az értelmiség az államszocialista társadalmak osztályszerkezetében" című műve alapján:.
"... a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma."
*
*
Ezen ismeretek birtokában már tudtam, hogy sem a jobbosnak, sem a balosnak mondott politikusok nem fognak semmit tenni - a kádári időkben a társadalom peremére taszított és 1990 után ott felejtett - nehéz-sorsúakért! Hiszen, ahhoz el kellene ismerni a tenger-sok panaszt, amit tartalmaztak a ,,MAGYARSÁG ÖNKÉPE AZ EZREDFORDULÓN" című szociográfiai pályázatra érkező pályamunkák.
Köztük a TUDÓSÍTÁS MAGYARORSZÁGRÓL c. középdíjas szocioregény, amit én írtam és 2013-ban jelentettem meg "MATRIOTA MILONA" álnéven a magát ingyenességgel hirdető kiadónál! Ezt a könyvet nem tették ki a forgalmazásra kijelölt Líra Könyváruház polcaira, hanem külön meg kellett rendelni a pultnál és egy hét múlva érte mehettél volna, ha egyáltalán tudtál volna róla!
Így fordulhatott elő az a mostani méltatlan élethelyzet, hogy meg kell vásárolnom 18 eladhatatlannak nyilvánított kötetet 98.000,- Ft-ért! (A havi nyugdíjam 62.000,- Ft!)
*
*
Ugyanez lett a sorsa ,,MAGYARORSZÁG FELNŐTTKÉPZÉSI ATLASZA"-nak is.
Ennek az un. ,,elitnek" majd be kellene ismerniük azt is, hogy ők bizony minderről évtizedekig szinte semmit nem tudtak, vagy tétlenül szemlélték. Vagyis, az 1990 előtti évtizedekben hallgatólagosan hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen nagy válságon menjen keresztül a magyar nép.
Közülük is a NEHÉZ-SORSÚAK többsége, akik valóságos vészhelyzetbe kerültek 1990 után. Erről a vészhelyzetről írtam a Tudósítás Magyarországról (1946-1996) című szociográfiámat is, ami nagyon nem érdekelt senkit.
Nagyon el voltam keseredve. Ennek ellenére megpróbáltam tenni a dolgomat. Ugye, nekem is ,,tovább kellett lépni"-tudni MINDEN ÉV MINDEN NAPJÁN!
Pont úgy, mint ahogy a SORSTALANSÁG főhősének az alatt az EGY ÉV alatt, ott a koncentrációs táborban!
(Folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
