Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Márai Sándor: Esős délután
  2016-10-09 19:17:22, vasárnap
 
 

Mi ebben a burkolt, érzéki és sejtelmes? Ezek a fények, ez a kedves melegség, a síkos úttest, csupasz fényeivel, a szobák az eső függönye mögött, a nők az utcán, beburkolva vízhatlan köpenyeikbe és kalapjaikba, ez a titkosság és sietés, mintha az egész város, millió lakosával, az öregekkel, nyomorultakkal és bélpoklosokkal is, tudna valamilyen rejtett találkáról, mintha az öröm csillogna, mélyen a köd és az eső gyolcsai mögött - valami melegség, játékosság és elrejtőzés valami testi és cinkosi valami, aminek nincsen neve, nincs házszáma, sem telefonszáma, s olyan bizalmas, kedves és céltalan, mint egy könnyű szerelem! Mi ez az egész? Esős délután.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Az élet a szeretet
  2016-10-09 18:49:26, vasárnap
 
  Nem érti senki, hogy akinek kihűltek az érzései, vagy soha nem voltak, az olyan, mintha halott lenne, mert az élet a szeretetet jelenti.  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Ön(ars)kép
  2016-10-09 18:00:53, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Ön(ars)kép


Lebegek.
Halál és élet közt.
A halál elfut tőlem,
bár nincs frigyünk,
az élet fogva tart...
iszonyat.
Tükörben emlékek
tehetséges, zenész, dalos Én,
aki naponta többször énekelte
- mikrofonnal kezében -
"ki a legszebb a világon... a Katika.
Gyönyörűségeim a szépség,
tisztaság, harmónia;
állandó szolgálat....
látni, vigasztalni a szomorút
volt határtalan feladatom.
A legszerencsésebb csillagzat alatt
a legszerencsétlenebb, csapásokkal,
labirintusokkal, feszületekkel teli
vegetáció, nyomor lett osztályrészem.
Ékességeimtől megfosztva,
fenékig ürítve a lelki terhek méregpoharát...

a tükör ellenségem lett.
Benne van a sötét világ minden ártója.
Azt írták egyszer rólam,
hogy a tömegben egyedül élek,
fehér angyalszárnyakkal.
Szemeztem hóhérjaimmal begyűjtés
és begyújtás között.
Kiválasztottak szerepét hordoztam.
A jóság meghasonlott...
állandó szorongást és készenlétet
eredményez a nyilvánosság miatt...
leplezem, próbálom összerakni
a részleteket.

Engem soha senki nem szeretett.
Magam voltam ember-szeretet.
Kísért az értelmetlen halál.
Vélem, már nincs jogom ahhoz,
hogy tisztán és igazán legyek
más előtt...
mert vétettem a jogok ellen,
mely mindenkinek megadatott,
legyen az apokaliptikus szereplő,
vagy cinkos hallgató.

Vétkeztem, egyedül az igazság ment fel.
Nincs más szabadító.
Könnyes üzenetem kottázza a szél,
hiába tollal írok:

Nincs a Földön segítsége embernek,
kinek élete és végzete halálos játék.
Borzalmas élni s érteni e tanítást.
Kilátástalanságban, szenvedésben,
deformációban az életöröm az egyedüli
hatalom.
Ilyennek születik ember.
Boldognak és szépnek.

Most nincs véleményem tükörképemről.
Az arc személyiség, a szem lélek tükör.
Megbomlott a rend,
a külső-belső egység,
összetört a szív.

Szerepet játszom,
imitálom az életet.
Bánt a jellemtelenség.
Azelőtt lepergett rólam,
akár a pletyka...
Méltóságot sért
az iszonyattá vált
piros vérholdas
egyszeri élet.
Halott vagyok.
Mindörökké halott.
Hogy leszek-e ember,
Ember és semmi más...
A kérdés adott.

2016. október 9.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Jó szülőm
  2016-10-09 07:49:45, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Jó szülőm

Megszültél engemet kedvesem,
azóta kedvemet keresem,
boldoggá tenni nem tudtalak,
választnak minket a nagy falak.

A terhed hatalmas, letetted,
engem nem cipeltél, feledted
a kínok keresztjét cipelőt,
ki várja álmában éltetőt.

Halálból keltem fel, itt vagyok,
szívem a keblemben nem ragyog,
fogságom végtelen, meddig tart,
nem súgja sem az ég, sem a lant.

És ismét tanultam emberül,
háborgó lelkem így csendesül,
iszonyat, fertelem életem,
kérdően jövőmet kémlelem.

Kezdetben bizalom éltetett,
azután szeretet vezetett,
nagyember szerelem a neved,
eddig nem éreztem ünnepet.

Ázott falevelet fúj a szél,
kezemben akarat, dárdanyél,
igazság, csúf szavak tömege,
a leplet lerántom, vétek-e?

Minek is szültél meg, jó szülőm,
halálnak, életnek reng tüdőm?
Fúló hang, csorba Szép jár nekem,
leszel-e még egyszer vágy-szemem?

Láttatod a reményt, nagy csodát,
végre az ellenség megbocsát,
elvenni már semmit sem lehet,
már csak a te erőd, mi vezet.

Utolsó napokban csak veled
mindenség együtt majd eltemet,
az űrben az örök üzenet:
itt éltek egykor az emberek.

2016. október 9.





 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 57 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 4864
  • e Hónap: 11105
  • e Év: 63371
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.