|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2016-10-09 19:17:22, vasárnap
|
|
|
Mi ebben a burkolt, érzéki és sejtelmes? Ezek a fények, ez a kedves melegség, a síkos úttest, csupasz fényeivel, a szobák az eső függönye mögött, a nők az utcán, beburkolva vízhatlan köpenyeikbe és kalapjaikba, ez a titkosság és sietés, mintha az egész város, millió lakosával, az öregekkel, nyomorultakkal és bélpoklosokkal is, tudna valamilyen rejtett találkáról, mintha az öröm csillogna, mélyen a köd és az eső gyolcsai mögött - valami melegség, játékosság és elrejtőzés valami testi és cinkosi valami, aminek nincsen neve, nincs házszáma, sem telefonszáma, s olyan bizalmas, kedves és céltalan, mint egy könnyű szerelem! Mi ez az egész? Esős délután. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2016-10-09 18:49:26, vasárnap
|
|
|
Nem érti senki, hogy akinek kihűltek az érzései, vagy soha nem voltak, az olyan, mintha halott lenne, mert az élet a szeretetet jelenti. |
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-10-09 18:00:53, vasárnap
|
|
|
Kohut Katalin: Ön(ars)kép
Lebegek.
Halál és élet közt.
A halál elfut tőlem,
bár nincs frigyünk,
az élet fogva tart...
iszonyat.
Tükörben emlékek
tehetséges, zenész, dalos Én,
aki naponta többször énekelte
- mikrofonnal kezében -
"ki a legszebb a világon... a Katika.
Gyönyörűségeim a szépség,
tisztaság, harmónia;
állandó szolgálat....
látni, vigasztalni a szomorút
volt határtalan feladatom.
A legszerencsésebb csillagzat alatt
a legszerencsétlenebb, csapásokkal,
labirintusokkal, feszületekkel teli
vegetáció, nyomor lett osztályrészem.
Ékességeimtől megfosztva,
fenékig ürítve a lelki terhek méregpoharát...
a tükör ellenségem lett.
Benne van a sötét világ minden ártója.
Azt írták egyszer rólam,
hogy a tömegben egyedül élek,
fehér angyalszárnyakkal.
Szemeztem hóhérjaimmal begyűjtés
és begyújtás között.
Kiválasztottak szerepét hordoztam.
A jóság meghasonlott...
állandó szorongást és készenlétet
eredményez a nyilvánosság miatt...
leplezem, próbálom összerakni
a részleteket.
Engem soha senki nem szeretett.
Magam voltam ember-szeretet.
Kísért az értelmetlen halál.
Vélem, már nincs jogom ahhoz,
hogy tisztán és igazán legyek
más előtt...
mert vétettem a jogok ellen,
mely mindenkinek megadatott,
legyen az apokaliptikus szereplő,
vagy cinkos hallgató.
Vétkeztem, egyedül az igazság ment fel.
Nincs más szabadító.
Könnyes üzenetem kottázza a szél,
hiába tollal írok:
Nincs a Földön segítsége embernek,
kinek élete és végzete halálos játék.
Borzalmas élni s érteni e tanítást.
Kilátástalanságban, szenvedésben,
deformációban az életöröm az egyedüli
hatalom.
Ilyennek születik ember.
Boldognak és szépnek.
Most nincs véleményem tükörképemről.
Az arc személyiség, a szem lélek tükör.
Megbomlott a rend,
a külső-belső egység,
összetört a szív.
Szerepet játszom,
imitálom az életet.
Bánt a jellemtelenség.
Azelőtt lepergett rólam,
akár a pletyka...
Méltóságot sért
az iszonyattá vált
piros vérholdas
egyszeri élet.
Halott vagyok.
Mindörökké halott.
Hogy leszek-e ember,
Ember és semmi más...
A kérdés adott.
2016. október 9.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-10-09 07:49:45, vasárnap
|
|
|
Kohut Katalin: Jó szülőm
Megszültél engemet kedvesem,
azóta kedvemet keresem,
boldoggá tenni nem tudtalak,
választnak minket a nagy falak.
A terhed hatalmas, letetted,
engem nem cipeltél, feledted
a kínok keresztjét cipelőt,
ki várja álmában éltetőt.
Halálból keltem fel, itt vagyok,
szívem a keblemben nem ragyog,
fogságom végtelen, meddig tart,
nem súgja sem az ég, sem a lant.
És ismét tanultam emberül,
háborgó lelkem így csendesül,
iszonyat, fertelem életem,
kérdően jövőmet kémlelem.
Kezdetben bizalom éltetett,
azután szeretet vezetett,
nagyember szerelem a neved,
eddig nem éreztem ünnepet.
Ázott falevelet fúj a szél,
kezemben akarat, dárdanyél,
igazság, csúf szavak tömege,
a leplet lerántom, vétek-e?
Minek is szültél meg, jó szülőm,
halálnak, életnek reng tüdőm?
Fúló hang, csorba Szép jár nekem,
leszel-e még egyszer vágy-szemem?
Láttatod a reményt, nagy csodát,
végre az ellenség megbocsát,
elvenni már semmit sem lehet,
már csak a te erőd, mi vezet.
Utolsó napokban csak veled
mindenség együtt majd eltemet,
az űrben az örök üzenet:
itt éltek egykor az emberek.
2016. október 9.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2016. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
57 db bejegyzés |
e év: |
832 db bejegyzés |
Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 4864
- e Hónap: 11105
- e Év: 63371
|
|
|