|
2016-11-27 11:29:20, vasárnap
|
| |
| |
Az a Szüle Zsolt, aki olyan nagy türelemmel és oly jó fotókat készített a gyerekeimről még 1983-ban! És, akit soha többé nem láthattam viszont...
*
2005-ben kezdtem internetezni és így iratkoztam föl a Polgári Hírszemlére. Tőlük értesültem a polgári körök pestlőrinci (Bp. XVIII. ker.) rendezvényéről.
*
Nagyot dobbant a szívem, amikor ismerős névre bukkantam, méghozzá SZÜLE ZSOLT-éra.
El is határoztam, hogy mindenképpen el fogok menni arra a rendezvényre, amelyiken ő lett volna az egyik előadó. Jelentkeztem is a megadott telefonszámon.
Csakhogy, akkor még nem tudtam, hogy a számítógépen bármit írok bárkinek, azt általam ismeretlenek követhetik és nem értettem, hogy miért nem tudtam napokig belépni a postafiókomba, meg még számos kellemetlen furcsaságot.
Például.:
1. Levelező társaim sorra jelezték, hogy a tőlem kapott üzenet megnyitásakor elszállt a postafiókjuk és lefagyott a számítógépük.
2. Ennek ellenére, tovább folytattam a fórumozást az általam kiválasztott Vendégkönyvben és ott is kaptam a negatív visszajelzéseket, míg végül kiutáltak teljesen. A tényeken alapuló igazságra ott sem voltak a MEGBÍZÓ MEGBÍZOTTAI kíváncsiak.
3. Például azt sem értettem, hogy amikor a vezetékes telefonon - valakik által nemkívánatosnak tartott - számot hívok, miért hal el a vonal a nagy csöndben a tárcsázás után? (Akkor még nem volt mobil telefonom sem. Mióta van, már tudom, hogy azzal is - talán még jobban - ugyanezt meg lehet tenni!)
*
Éppen ezért, szerettem volna SZÜLE ZSOLTTAL személyesen találkozni.
*
Csakhogy, sok kellemetlenség történt aznap, amit többnyire megbízott okozott és nem tudtam időben elindulni. Olyan helyzetet teremtett, ami miatt kénytelen voltam elfogadni ajánlatát, hogy elvisz kocsival.
Gondolataimba merülten ültem a hátsó ülésen, amiből az zökkentett ki, hogy miért haladunk oly lassan és miért teszünk akkora kerülőt. Meg is kérdeztem, de azonnal megbántam, hiszen ilyenkor - mint mindig - ingerült elhárító és tagadó ledorongolás következett. Megtörten elhallgattam, mert megéreztem, hogy nem fogok tudni SZÜLE ZSOLT-tal beszélni.
Végre - legalább 15 perces késéssel - megérkeztünk az épület elé. Mielőtt kiszálltam volna megbízott készségesen kijelentette, hogy meg fog várni.
*
Pár pillanatig tétováztam. Elbizonytalanított az is: a késés miatt éreztem, hogy nehéz lesz majd az előadást követően Szüle Zsoltot megközelíteni.
*
Egyetlen reménysugaram abban volt, hogy ha Szüle Zsolttal mégis tudok beszélni, akkor talán ő tanácsot fog tudni nekem adni, hogyan szervezhetném meg én is a XX. kerületben a polgári kört.
*
Ezért aztán elszántan elküldtem megbízót és besiettem a jelzett épület színháztermébe. Meglepett, hogy nem voltak székek és a sok értetlen és hüledező ember tanácstalanul álldogált.
Már akkor majdnem elsírtam magamat, amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy elmarad a rendezvény, csak azt nem tudtam, hogy miért?
*
Sorra kérdezgettem a tanácstalannak tűnő jelenlévőket, de senki nem válaszolt csak riadt tekintetükből éreztem, hogy valami baj van...
Amint elhaladtam egy csoportba verődött társaság mellett hallottam, amint mondja az egyikőjük, hogy:
- ,,... a büfében rosszul lett és lehet, hogy szívrohamot kapott ...".
*
Reményvesztetten és megrendülten ténferegtem az utcán, keresve a hazafelé busznak a megállóját. A megállóban sajnos sokan várakoztak és nagyon-nagyon sokára jött végre a busz, már majd megfulladtam a visszafogott zokogástól.
*
Pár nap múlva egy újsághírt olvastam a Magyar Nemzetben:
2005. november 27-én MEGHALT SZÜLE ZSOLT...
Az a Szüle Zsolt, aki 1983-ban oly csodás fotókat készített gyermekeimről...
*
Képek Szüle Zsolttal kapcsolatban: http://furaila.xfree.hu/273636
*
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
