Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szabó Ila
  2016-11-07 14:00:25, hétfő
 
 







SZABÓ ILA

Link


Link










AJÁNDÉK


vágyléptű gondolat
csönd-szőnyegét
terítem halkan és
félve eléd
perc-gyöngyöm szétpereg
ősz íze vár
tétován száll feléd


két szemmadár
tavasz-fény nyár-dallam
álom-varázs
elindul hozzád egy
simogatás







ÁLOMBELI TÁJAKON...


Álombéli tájakon
bolyongok az éjben,
holdfénypatak csordogál
lábam alatt mélyen,
derekamig gázolok
csillag mezejében.

Álombéli tájakon
csönd-madarak szállnak,
felhőhegyek omlanak,
rám szakad a bánat,
vonszolódom, lépdelek,
jajdulok utánad.

Álombéli tájakon
már semmit se látok,
álombéli tájakon
üresek az álmok.







BÚCSÚZÁS


Legyél boldog, maradj tiszta,
mint ki forrás vizét issza,
s rajtamarad tisztasága,
tenyerén a csillogása
kigyöngyöző hűs forrásnak,
kicsobbanó igazságnak.







CSAK AZT


csak azt
a dúdolást
az illatot a dobbanást
szobám szépítő nyugtatást
a lélegzetnyi kézfogást
a szót a csókot az ájulást
csak azt
feledném bár
jó volna
minden
már







CSAK ÜLÖK


csak ülök
én már nem tudom
mit is akarok
az idő elfut nélkülem
én meg
maradok
vágyak tervem álmaim
már nem érdekel
és már
azt sem kutatom
hová tűntek el
arcok
hangok
illatok
minden idegen
másé már
a nyár az éj
csók és szerelem
csak ülök és már sehová
sosem érkezem
az idő kacag ravaszul
és elfut nélkülem
mindegy
nyerek veszítek
magam maradok
és még
azt sem mondhatom
hogy szomorú vagyok

csak ülök.







CSODA


tavaszt a téli éjszakán
ezt hoztad el nekem
a messze tűnő ifjúság
talált rám csöndesen
szemed szelíd szép bársonya
becézte két szemem
kezed meleg varázslata
dajkálta két kezem
s ha egyszerű vagy furcsa bár
szeretlek azt hiszem







CSÓK-SZIRMAIT


csók-szirmait
az elmúlt éjszakának
magammal hoztam tőled
a vállamon
s míg várok rád
ma egész nap
az illatával álmodom







EGYEDÜL


egyedül vagy
hiába zöld a fű
hiába csókolja
arcod a napsugár
életed celláján


kattant a lakat
kenyér víz könnytől keserül
egyedül vagy
egyedül







ELÉGIA


Messzire szárnyalt hát
most is képzeletem,
már csak a tűnő szép
emléked ölelem,
fáj, hogy a hajnalt nem
látom már sohasem
csók-sugaramtól hűs
ébredező szemeden.







EPILÓG


Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz.







ESDEKLÉS


vaskapukat foggal nyitnék
mérges kígyót simogatnék

hosszú hajam levagdosnám
virágaim eltaposnám

kukoricán térdepelnék
Léthe-vizet meregetnék

istenemet megtagadnám
magamat is elárulnám

csak semmiért csak mindenért
félmaréknyi szerelemért













ÉVSZAKOK




TAVASZ

fecske-függönyt
lebbent az ég
s a rügy-balzsamos hajnal
szíved pitvarán kopogtat

NYÁR

éget a nap kandallója
minden tikkad bágyad
kormosmeleg éjszaka bont
csillagoknak ágyat

ŐSZ

levelet síró fák alatt
október guberál
szél-ujjával babrálja
mit eldobott a nyár

TÉL

fehér madár tolla hullik
pehelysír a táj
lezuhanni belehalni
talán nem is fáj







FEBRUÁR

egy szó
kibomló mozdulat
egy perc
ajándék pillanat
mi lesz velem
mi
nem tudom
ha fennakadva félúton
egy szó
kibomló mozdulat
egy perc
ajándék pillanat
még el nem ér







FÉLTELEK


Féltelek és féltem magam.
A szemed olyan messze van.
Keresem arcomon
vidám-borús szád,
erős-erőtlen két kezed,
forró-hűsítő percedet,
keresem édes-keserű éjszakád.
A hangod olyan messze van.
Féltelek, hogy elhagylak,
s hogy elveszítelek, féltem magam.







GOLGOTA


Igazságra, szépre, jóra,
tisztaságra hangolódva
keresztem a messzeség.

Összeroskad gyönge vállam,
fölsebzi a szálka hátam,
ó jaj, Uram, meddig még!



Harminckét szem gyöngyfüzéren,
egyedül már földön-égen.
Isten fia, mit remélsz?







GYÁVA


Vállalni önmagad,
hogy engem vállalsz,
nem kértem, úgyis
hiába.
Becsületre kértelek.
Magad is becsaptad,
te gyáva.







HARMINCNÉGY NYÁR...


Harmincnégy nyár múltán
az idő gyors lépte lohol.
Lombom szeptemberi szél
szaggatja, az arcomra
októberi felleg száll
le a gödrök medre felé.
A november bánatot ont
mosolyomra hamar, s eloson
tűnt szépségemmel az ősz.
De belül hajszálereim
duzzadnak az élettől,
lelkem fiatal még, hát
hozzád érnék, bújnék,
szívedhez simulnék,
mint ághoz friss levelek.
Vágyom sok szépre veled.
Vágynék... de tudom, soha el
nem érheti már őszöm
a te életed édes, szép,
tizennyolcadik tavaszát.







HÉTKÖZNAPI ADVENT


már csak
hármat alszom nélküled
aztán megérkezel
süteménnyel
teával várlak
szépítkezem
csöngetsz
alig várom
hogy felérj a harmadikra
ajtót nyitok
és szeretnék
rögtön hozzád bújni
de még nem
csak mosolygok
és gyere be
mondom
jó illat van
mondod
igen sütöttem neked
vártalak
s míg ülsz a konyhában
én csak nézlek
s hallgatom
hogy a fiam
miket mond és kérdez
összeveszünk rajtad mindig
kié legyél
s ha anyai szóval
ágybaparancsolom
duzzog
hogy még ne
de már nagyon vártam
hogy itt legyél
holnap iskola
mondom
s örülök
hogy nem hétvége van
így hamarabb érhetek hozzád
és indulna az ujjam
hajad
arcod érinteni
s a szádat nézem
indulnék
de még nem
a szobába megyünk
leülsz
s én csak
távolról nézlek
leülni melléd
nem
még nem
a gyertyaláng szemedben
egyre jobban éget
s a szádat
ahogy akkor
a vállamra tévedt
szinte érzem
most is
zene szól
szép az ágyad
mondod
s már ott vagyok
melletted
hogy én is lássam
tényleg milyen szép
így veled
izgatott vagy
látom
remélem
s hirtelen
gáttalan
parttalan
szenvedélyed sodrába lépek
és simogat
ringat az idő
már
nem félek semmitől
már csak
kettőt alszom nélküled
aztán megérkezel...







HITTEM


hittem hittel
csodálattal
bűntudattal
bocsánattal
fel-feltörő
emberséggel
túlcsorduló
fehérséggel
hittem D-moll toccátával
hittem könnyel
kacagással
alkonyattal
pirkadással
el-elszálló
madarammal
istenáldó
hatalommal
hittem örök kézfogással
hittem csókkal
ájulással
pofonokkal
árulással
múlt idejű
ragozással







HOPP, HA CSÓKOM


Hopp, ha csókom odaszállna
vállad szögletébe,
lila rózsát bimbózgató
tőrtüskék helyére,

Hopp, ha csókom simogatná
minden sajgó sejted,
elárulnák ajkaim, mit
úgyis régen sejtesz.

Hopp, ha csókom gyáva lenne,
s nem indulna mégse,
gyógyítson e csókomnyi vers
csók helyett cserébe.







HÓFEHÉR ÁGAKRA


hófehér ágakra
rügyeket csókolnék
százszorszép mezőben
virágban fürödnék
napsugár-dalokra
táncokat pörögnék
zubogó vizekben
titkokba merülnék
veled

de nincsen hely és nincs idő
csak lopott lenne a jövő
s hogy neked csalnod ne kelljen
s hogy nekem jobban ne fájjon
még most
búcsúzom hát, Isten áldjon







ÍRÁSJEL EGY MONDAT VÉGÉRE


útraváltál
belőlem-tőlem
lassan
a volt-van időben
s mint néma tó
a belőle tovacsobogó
folytonfolyású ágat
mindig búcsúztattalak
barát a barátot
de ez már
hisz te is látod
régen nem az
semmi sem
s mert rám zúdult
a félelem
egyszer gyűlöltelek is
magam-óvó menedékül
végül
túlélni
mint már sokat
elfogadtam távozásodat
bár fáj még
hogy útraváltál
belőlem-tőlem
s hogy e sebzett időben
szívünkön az árnyak
pengesuhogássá válnak
ennyi volt
néha szép is
hisz tudod
de vége
s mint az éj
csillagot az égre
múltunk földobom
halott fénynek
ennyit ér
én
így búcsúzom







A LEGSZEBB SZÓ


mint a virág rügyekbe bújva
mint a szó gondolatba hullva
mint a gyöngyszem tenger mélyében
mint a gyermek anyja méhében
rejtőzik mélyen csillag kékjében
ezüst porában álom borában
a tündéri fény
az örök remény
a legelső eltitkolt óhaj
a legvégső legszentebb sóhaj
a virágot bontó
a szót kimondó
gyöngykagylót szakasztó
gyermeket fakasztó
legszebb szó







MADARAK


Kóbor vágyad rám talált
egyszer messze ég alatt,
kerestünk épp valamit,
jöttél, befogadtalak.

Fények felé száguldó,
felhőjáró madarak,
megpihenő szárnyunkból
egy-egy ölelés marad.

Nyugtot ám sosem lelünk,
szállunk, szállunk hiába,
röpködésünk tolla hull
le, fájdalommá válva.

Várnak minket valahol
fészekre és búzára,
hajszolódunk mégiscsak
ádáz röptű halálra.







MAGAMHOZ


lefelé hullanak
a csillagok
szakadt madzagon
lógnak a napok
nincs már
se kint se bent
se fény se árnyék
összehullt
az ócska játék
a "rendet"
te sem így
képzelted el
szólnál
de kinek
senki sincs
távol s közel
te is tudod már
hol van
a "semmi ágán"
megfizettél érte
drágán

gyenge nem lehettél
erős nem tudtál lenni
míg volt hova
nem akartál hazamenni
és most visszasírod
a "szomorú, vizes síkot"
is mint valami csodát
hát "légy fegyelmezett"
és kívánj magadnak
szépen
"jó éjszakát"







MANÉZS


mindennapi kötéltáncon
talpam alatt zuhanásom
ölelésed nekem loptad
köszönöm hogy meghallottad
rémült némaságom







MESE


szegény ember első lánya
elindultam nagy csodákra
hét mérföldet bandukoltam
Óperencit átalúsztam
üveghegyet körbejártam
égigérő fára másztam
kásahegyet kanalaztam
sárkányokkal hadakoztam
hét esztendőt ledolgoztam
béka lett kit megcsókoltam
mit tudom én mire vágytam
de mindig csak mást találtam
szegény ember szegény lánya
hol lelsz nyugtot éjszakára







MIT AKARSZ, URAM...


Mit akarsz, Uram, velem,
mit akarhatsz még,
hogy a rám mért szenvedés
nem volt elég?
Ó, adj nekem nyugalmat és
csöndet, békét,
életem megérdemelt menedékét,
hitet bennem, valamiben,
s hogy megtaláljam önmagam
valakiben.










NAPRAFORGÓ

Napraforgó arcom
arcodhoz szorítom
szélfésülte szöghajamat
válladra borítom
szőlőinda karom
derekadra zárom
elröppenő gondolatod
mindig hazavárom







Ő


Elszálló szó az ajkamon,
de lelkemből egy darab,
elzengő dal a húrokon,
de fülemben marad,
a víztükrön egy csobbanás,
de mélyén ott a kő,
vállam alatt egy dobbanás,
de véremben a hő,
szivárvány hulló csepp alatt,
de minden fényben szín,
kenyérszeletből egy falat,
de enyhül minden kín,
üvegre karcolt jégvirág,
de visszatér a tél,
elérhetetlen délibáb,
de mégis bennem él.







SEGÍTS NEKEM...


segíts nekem
legyél a vállam
ha terheim már nem bírom
segíts nekem
legyél a lábam
ha látod már-már elbukom

segíts nekem
legyél a szárnyam
ha porba ránt a fájdalom
segíts nekem
legyél a társam
ha élni sincsen már okom







SOLVEIG DALA


húsz éve kereslek
minden szemben, fényben
téged láttalak
minden csókban, vágyban
téged vártalak
fonalam fut
pereg a rokka-idő
várlak
hazahúz talán még hozzám
ez a féléletnyi erő







SZERELEM


felhőknek szűzfehér fodrát
patakok ezüstkék sodrát
hegyláncok csipkés bérceit
bányák mélységes érceit
alkonyok első csillagát
hajnalok hímes harmatát
holtak porladó hamvait
magzatok kristály hangjait
őszök kicsorgó dallamát
tavaszok gyöngyöző illatát

odaadni vágyom
fogadd királyságom







SZIKLA


A sziklaszirt
nem indul el
a kismadár után,
de bánja-e,
vagy várja-e,
hogy visszaszáll talán?







SZONETT


Már túl vagyok sok mindenen. A rég volt
múlt nem gyötör, az elszalasztott álmok
nem fájnak már, a rám kiáltott átkok
hangját sem hallom. Tiszta kék friss égbolt

köszön rám reggelente, vár a munka.
És jólesik, ha egy tanítvány néha
az utcán rám köszön, mert benne él a
hajdan megélt órák emléke újra.

De mégis eltalál nyilával este
egy furcsa gondolat: vajon fiamnak
jó anyja voltam én? Tudott-e élni,

kibontakozni általam, és lelke
nem sínylődött-e ketrecben miattam?
S szeretni megtanult-e és remélni?







TALÁN


talán egyszer majd
te is megérted
hogy a szeretet fáj
árvasága
csontodig éget
s örvény mélye elől
nincsen menedéked

akkor majd
gondolj rám







TÁNC...


Lépegettünk előre,
oldalra és hátra,
észrevétlen belekezdtünk
valamilyen táncba.

Megint léptünk előre
s hátra kettőt nyomban,


hamarosan ott voltunk a
kiindulópontban.

Veled lépek, azt hittem,
szívünk ritmusára,
s kiderült, hogy számomra a
táncterem már zárva.







TŰZ

tűz-vesztembe
lepkeszárnnyal
jaj zuhannom
nincs megállás
bennem égő
bánat-tűzből
nincs többé
megváltás







AZ UTOLSÓ DAL


itt ez a dal az utolsó
hősi erényed érdeme lett
tőlem szikra nem ért el hozzád
hős csigaházad eltemetett
ó ha te tudtad volna
mennyire vártam a
lépted, a hangod, az arcod
futva futottál volna hogy elhozd
csókod a legszebb csókot
éjjel az álom-hálót
még rólad szövöm
és a sok álom-vágyad
megköszönöm
de reggel az álom-semmit
szertedobom
s torkomra feszült szerelemmel
érted a küzdést
- győztél -
feladom







ÚTON


megyek
talpam alatt az évek
szomorú mohazöld szépek
hamubansült vágyaim
morzsáiból élek

visz a lábam
a sűrűben a mécsvilágot
segíts
hogy megtaláljam







ÚTRAVALÓKÉNT EGY MESSZE UTAZÓNAK


Megindult alattad a föld.
Vascelládban
a párás ablakon át
nézed, hogy fut egyre messzebb
Magyarország.
Mire gondolsz?
Nem, ne mondd ki.

Jobb most a szavaknak
kamrák s pitvarok anyaméhe.
Gondolatod égszínkéke
remegve új csodákat sző.
Nekem már múlt,
mi neked még jövő.
Szép lesz, majd meglátod,
bár belekékül a száj,
beletörik a köröm.
Kemény harc lesz,
de győztes öröm,
s azt mondod majd egyszer:
köszönöm.
Most menj.
Hagyj futni mellőled
piros arcot
fehér házat
zöld akácot.
Menj, hogy visszatérhess.
Most hív a távol.
Úgy élj ott, hogy még
itt is élhess.
Lehet, egyszer arcod
elmossák a könnyek,
de ne hidd, hogy másnak
őszi estén
itt maradni könnyebb.







ÜZENET


Testet-lelket
símogató,
csókolgató,
szárnyat adó
perc-virágot
hozzon nyarad.
Nyílj ki magad.
Rügyeidből
virág váljon,
bábjaidból
lepke szálljon.
Tanulj adni
önmagadból,
hogy ki rád vár,
védjen, áldjon.







VAJÚDÁS


kinőtt a fű
csak belőlem
nem hajt ki a
bánat
bennem marad
örök vajú-
dásnak
jajgó teher
átkos teher
régen
karnyújtásra
fönn a kék ég
s nem érem el
mégsem







VÁGY


Áldanám a kelő holdat -
megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat -
érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat -
szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat -
elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat -
minden vonzó porcikádat.

S meghalnék a sziklabércen -
minden veled-ölelésben.







VIRÁGOM


álmaimban
fölfedeztem
elindultam
megkerestem
tenyeremben
hazavittem
puha földbe
elültettem
friss harmattal
öntözgettem
gyöngéd nappal
melengettem
óva vártam
hogy kibújjon
ezerszerszép
virágom
s harmadnapra
ki is hajtott
égig érő
magányom









 
 
0 komment , kategória:  Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2016.10 2016. November 2016.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 415 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 302
  • e Hét: 8539
  • e Hónap: 35162
  • e Év: 172534
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.