|
2016-12-27 22:51:09, kedd
|
| |
| |
Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!- Róma 8:15
Egy este, dicsőítő összejövetel után kiléptem egy barátommal az utcára, és hirtelen rácsodálkoztunk a körülöttünk lévő gyönyörűségre. Olyan metsző, tiszta téli éjszaka volt, amikor a hold és a csillagok fényétől eláll az ember lélegzete. Azt mondtam a barátomnak: ,,Tommy, nézd ezt!" Szent Szellemtől ragyogó mosollyal felnézett az égre, és gyengéd hangon így szólt: ,,Az apukám műve!"
,,Az apukám..." Soha nem felejtem el, ahogy ezt mondta.
Talán van, aki azt gondolja, hogy nem szabadott volna ilyen bizalmasan beszélnie Istenről, de nincs igaza. Igei dolog így beszélni Róla. Az Újszövetségben van egy görög szó az atyára: Abba. Ennek a szónak a legpontosabb fordítása az Apuka. Bensőségességet sugároz, és olyan kapcsolatról tesz tanúbizonyságot, amely csak sok, együtt töltött idő alatt fejlődött ki.
Az Atya és az Apuka mást és mást takar.
Gyerekkoromban az édesapám olykor az apám volt, máskor pedig az apukám. Amikor kacsára vadásztunk, akkor az apukám volt. Amikor megparancsolt valamit, és azonnal engedelmeskednem kellett, akkor az apám volt.
Isten is ilyen. Az Atyád és az Apukád is. Van, amikor nagyon komolyan és lényegre törően beszéltek egymással. Máskor könnyedek vagytok. De bárhogy legyen is, ha elég időt töltesz Vele ahhoz, hogy megismerd Őt, garantálom, hogy állandóan közel akarsz majd lenni Hozzá.
Kenneth Copeland * Igei olvasmány: Róma 8:14-18 Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kenneth & Gloria Copeland |
|
|
|
|
|
Offline
