|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2016-12-03 20:39:12, szombat
|
| |
| |
Reményik Sándor:Nagy Magyar télben
Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba......!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-03 19:07:46, szombat
|
| |
| |
E szent napon csendet szitál az ég le,
Nem ordít az ordas, nem csörtet a vadkan,
Erdőn, havon, a jajj, amit sír az égre.
Bárányszívünk megül édes hangulatban.
Padomnál mosolyogva éjbe rebben
A téli rém. Merőn utána nézek.
Hárfa sem zeng ma szebben, szelídebben,
Mint a szél, amit az égre hangolt
A karácsonyi szent igézet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KARÁCSONY II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-03 19:04:43, szombat
|
| |
| |
A december egy nagy, vörös, bársonyfotel, amibe jó beleülni, ha hazamész. Pezsgőbontással kezdődik, és azzal ér véget. Ha szerencsések vagyunk, leszakad a hó is, és mindent tisztára mos. Elfedi a fehér lepel a bánatokat. Decemberben senki sem szomorú. Ilyenkor az emberek hazalátogatnak a családhoz, még az a rokon is hazamegy, aki nyáron haragudott. Megpusziljuk anyát, és megöleljük apát. Együtt vagyunk. Szeretjük a kollégákat is, prémiumokat osztogatnak, megdicsér a főnök, és fényesbe öltöztetjük az ablakokat, csakúgy, mint a szívünket.
Szentesi Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: December |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-03 16:44:55, szombat
|
| |
| |
A német költő, Rilke egy időben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költő.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, nagy nehezen felkelt a földről, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Miből élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő.
- A rózsából - válaszolta a költő.
Bruno Ferrero: A rózsa
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-03 11:04:59, szombat
|
| |
| |
"Évek óta azt halljuk, hogy kiüresedett a karácsony. Az ünnepeink azonban olyanok, amilyenek mi vagyunk. Ha bennünk támadt egy hiány vagy űr, ha a mi érzékenységünk megkopott, az a karácsonyainkon is tükröződik. Ilyenkor mondjuk, hogy az ünnep mélysége már nem érhető el, csak rohanunk, vásárolunk. Valójában nem a karácsony kopott meg, ez inkább annak az embernek az üressége, akinek hiányzik valami, valaki, és a karácsony sajátos tükröt tart elé. Az ünnepen keresztül csak látványossá válnak ezek a hiányok, problémák. A karácsony üzenetét az tudja jól érzékelni, aki ezt az ünnepet egész évben magában hordozza."
Pál Feri
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KARÁCSONY II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-12-03 10:56:30, szombat
|
| |
| |
"...akkor megértettem mi a szeretet. Nem tolakszik, csak jelen van. Nem ad tanácsot, nem vár el tőlem semmit, bármikor kimehetek, nem parancsol, nem kényszerít. Csak egy olyan helyzetben, amikor lehetőségem van túllépni megszokott határaimon, akkor átéli mindazt a kellemetlenséget, amit én, de közben a saját példájával, szavaival bátorít.
Úgy gondolom ez a szeretet. Hagyni, hogy a másik ember járja a saját útját, saját lehetőségei szerint, de ott lenni mellette azzal a biztos sugárzással, hogy itt vagyok, én is átélem, amit te, nem sürgetlek. Nem akarlak kihúzni belőle, mert milyen jó lenne most azt gondolni, hogy azzal jót tennék neked, hiszen nem szenvednél tovább. Nem.
Vállalom veled a fájdalmat, lépek tovább, segítek abban, hogy fejlődj, hogy valamivel több legyél, hogy közelebb kerülj ahhoz a lényhez, aki te vagy."
Dr. Kígyós Éva: Csak meg kellene tanulnunk szeretni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2016. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
648 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 529
- e Hét: 6186
- e Hónap: 45798
- e Év: 274735
|
|
|
Offline
