|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 70
|
|
|
|
2016-03-31 21:34:45, csütörtök
|
|
|
Csatakos márciusi délután a versailles-i kertben: apa megy elől, a pázsiton át, szótlanul. A látnivalókat rosszkedvűen nézegeti. Életében először jár itt és Párizsban; először és utoljára.
Már elmúlt hatvan, mikor meglátta Párizst.
A park közepén hirtelen megáll, mellékesen kérdi:
- Hol van Trianon?
Oda kell vezetni. A teremben, ahol a pimasz békét aláírták, szótlanul lépdel, megnézi a márványasztalt, zavarában százfrankost ad a hajlongó huissier-nek. Aztán gyorsan elmegy, szótlanul és nyugtalan zavarban. Megkérdem, akarja-e a szökőkutakat látni? Int, hogy nem akar semmit sem látni. A visszaúton, a kocsiban, egyetlen szót nem szól többé. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2016-03-31 21:33:33, csütörtök
|
|
|
Ezek a kiskorú bokrok, halványsárga és halványzöld viganóikban, április elején; a sétáló lehajol föléjük, de aztán rögtön ijedten körülnéz, nem látta-e mozdulatát a rendőr? |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2016-03-30 20:56:50, szerda
|
|
|
Hetekkel ezelőtt elhatároztam, hogy a szerda mindig prózás, novellás nap lesz. Néha van témám, vagy egyszerűen böngészgetek és meglátok egy szót, vagy idézetet, s már van miről írnom: a saját véleményemet.
Mindenkinek van véleménye, de más-más szemszögből, más emlékeket ébresztve benne. A vélemény tapasztalat. Az az ember, aki a világból minden rosszat átélt, egészen másképpen látja benne a helyzetét, kicsit kívülről szemlélve mindent. Ezelőtt húsz évvel fanatikus voltam kissé, vallásos irodalmat olvastam, sőt adventi iskolát is végeztem. Elhittem, hogy a Bibliában foglalt holt tengeri tekercses legendák ma is érvényesek, sőt a könyvben benne van az egész világ. Akkor jött a megdöbbenés, amikor rá kellett jönnöm saját sorsomból, hogy ma is élő berendezett szereplők és világ végi csapások találhatóak e könyvben, mely mindig kezdődik elölről. S mellette ott van az apokrif irodalom, vagyis a világ minden könyvében érintett voltam. Ez volt a ,,Gondolatok a könyvtárban" berendezés, ami minden országot érintett. Én már másképpen látom, igaz, hatalmas fájdalommal a megmentett szerepjátékosokat.
Ürességet érzek, de nem azért, mert nincs véleményem most semmiről, hanem azért, mert állapotom nem engedi azt, hogy célokért küzdjek.
Gyerekkoromban nem értékeltem az érmeimet, mert nekem a díj, az elismerés csupán erkölcsi lehet. Nem érdemeltem meg őket. A szánkóversenyen véletlenül nyertem első helyezést, valójában csak ketten indultunk. A tájékozódási futóversenyen a bátyám kísért a hegyi ösvényeken, mert bizony már akkor is eltévedtem volna. Nem érdemeltem meg a bronzérmeket. Erkölcsi elismerés akkor ért, amikor gitár vizsgán első osztályban színpadon előadtam az Udvarom, udvarom kezdetű dalt, énekeltem és gitárral kísértem magamat. Erről a bizonyítványom mai napig a Zeneiskolában maradt, nem adták ki nekem, hogy gondoljam meg, ott hagyjam-e, mert én voltam a legjobb tanuló. Ehhez előtte naponta több órát gyakoroltam, csakis kottákat kértem születés-névnapomra, minden dalt, slágert megtanultam, vagyis ez a fellépés valóban erkölcsi elismerés volt, ez az ötösöm a bizonyítványomban. Másképpen nem érdemes célokat kitűzni, csak ha szorgalmas az ember.
Gyors-gépírásból első osztály végén két országos versenyen indultam. Kaptam két érmet, de az egyiket a szőke tanárnő, akinek nem voltam szimpatikus megtartotta magának. Én már akkor kevésbé tudtam magam mellett kiállni, mint ahogyan egész életemben. Nem tanultam meg, nem volt kitől. Rengeteg munka volt a két országos verseny mögött egy év tanulás után. Nem tudtam iskolába járni, mert nem volt kire hagyni a gyerekeimet. Minden délután, mikor aludtak a kicsik, én leültem a konyhában, egy órát gépeltem, egy órát gyorsírást gyakoroltam. Néha bementem az iskolába megkérdezni, hol járnak, meg dolgozatokat írni. Nemtetszésüket fejezték ki néhányan, hogy a két gyereket vittem magammal, beültetve addig őket a hátsó padba. A két érem valódi erkölcsi elismerését jelentette a befektetett munkámnak.
A kilencvenes években hetente megjelentem valahol. Nem éreztem semmit, csak dühöt, mert úgy éreztem, hogy csak megalázás az egész. Futtató, ajánló kellett mindenhová. Mindig láttam a megjelenésekben valami ismeretlent, sötétet, különösen az írásaim mellé biggyesztett illusztrációknál, melyek félelmet váltottak ki belőlem és ellenkezést. Egyedül a Dörmögő Dömötörben való megjelenést éreztem erkölcsi elismerésnek. Büszke az ember nem lehet, csak arra, ami tiszta, s valóban őt ismerik el vele. Nekem a vers és a személy nem különálló, a versből lehet következtetni az írójára, de csak azoknál, akik a szívükből írnak, akik őszinték. Ez az írás lényege, az őszinteség, hazug felvett érzelmekkel nem lehet alkotni, az erkölcstelen még akkor is, ha hatalmas munka fekszik benne. Tehát egyrészt szükséges a nyelvtani tehetség, a vélemény az életről, a napi dolgokról, az igazság, melyet megtapasztalt valaki, meg szükség van arra is, hogy fejlessze költői formáit.
Más-más képet festenek a különféle gondolkozások. Már én nem lehetek ugyanaz soha, amilyen voltam húsz éve, átégtem a szerepeken. Látom, hogy egyetlen fontos megbecsülésre, s kiemelésre való dolog van, mégpedig az emberség. Tehát a valódi megbecsülés azt jelentené, hogy szabadon és békességben élhetnék, mint ahogyan másoknak megadták. Erkölcsire már nem vágyom, ha lenne is, elkéstek vele. Azt hiszem, hogy az igazságnak és becsületnek még itt soha nem történt a kiemelése semmilyen téren.
Nem tudok munkát fektetni abba, hogy valamilyen célt kitűzve éljek, mert reménytelen a helyzetem. Pedig erkölcsi elismerésem nélkül magamnak, mely a tartást adja nincs értelme a létezésnek. Pár hete írtam egy hosszú novellát és megerőltettem magamat, hetekig pihentem utána, egyszerűen húzott le a fejem a párnára. Gyenge mindenem, így már belőlem soha nem lehet valóban semmi sem, még ember sem.
Már lassan tíz éve tanulok írni, helyesírni is, összeszedve megbénított gondolataimmal fejből a régi, megsemmisült életművemből pár írást, éneket, vázoltam a meséket. Már soha többé nem tudom megírni ismét a világ történelmét daljátékokban, sem előadni. Azóta a régi korok írásaiból megszületett az összes vastrágya elmélet képviselőivel együtt. Pár versem megjelent egy színvonalas antológiában, amiért nagyon hálás vagyok, még akkor is, hogy végig szégyenkeznem kellett rossz helyesírásom miatt. Hálás vagyok, hogy ha rövid időre is, de befogadtak, én is fontosnak érezhettem magamat. Ez nagyon sokat jelentett akkor, amikor meg voltam teljesen semmisülve, mindenki által lenézetten, megbélyegezve.
Aztán következett az élet-mozaikok, a részletek összerakása a nekem születésem óta elmondott mondatok alapján. Leplezni kezdtem a nagy életcirkuszt, az ébredő játszóteret, s valamennyi szerepet. Már ekkor kiközösítettek egy helyen, értéktelennek kiabáltak. Nagyon megviselt, két év dühöt köszönhettem nekik. De megtapasztaltam a mindig nélkülözött tiszteletet és ember-szeretetet. Most úgy érzem, hogy nem vagyok való egyetlen közösségbe sem, ha megjelenek valahol, szégyent érzek, ami nagyon mélyről gyökerezik. Úgy érzem, visszaélés részemről, leplezésemmel ellenkezik erkölcsileg az, hogy engem úgy tekintsenek, mint más egészséges költőt. Nem tartozom már sehová, nincsen hazám, semmim sincs, ami erkölcsi elégtételt jelentene.
Abraham Lincoln fogalmazta meg a legfontosabb mondatot: ,,A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg."
Én nem szeretnék soha árnyék lenni, a jellememet pedig most már meghatározza a megélt történelmem, mely állandó, nincs holnapom, csak szörnyű jelenem.
2016. március 30. |
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-03-30 12:43:00, szerda
|
|
|
Újabban a kicsik már az óvodában megtanulják a híres nyuszi történetét. Jó, legyen! Karácsonykor jön az angyal, aki a fa alá helyezi az ajándékokat, de Húsvétkor mit tegyünk? Hova helyezzük a nyuszi ajándékait?
Az angolszász "Húsvét" (Easter) szó eredete a kereszténység előtti Eostre Holdistennő nevére vezethető vissza, legalábbis Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint. A magyar húsvét szavunk a hús ekkori elfogyasztását jelöli.
Mivel számos kultúrában a nyuszik szoros kapcsolatban állnak a Holddal, Eostre istennőt nyuszik képében ábrázolták.
husveti_nyuszi
A húsvéti tojásokat hozó nyuszi története eredetileg Németországból származik. A hagyomány szerint, a jó gyerekeket a Mágikus Nyuszi, az Oschter Haws egy csokoládétojásokkal teli kosárral ajándékozza meg.
Egy régebbi történet szerint pedig, egy asszony, aki nagyon szerette a gyerekeket, színes tojásokkal teli kosarakat rejtett el oly módon, hogy azt a gyerekek hamar megtalálják.
A Húsvét szimbólumai, ahogyan mindannyian tudjuk a nyuszi és a piros tojás, amelyeket még a kereszténység előtti korszakból vettük át. Valójában ezek a szimbólumok nem állnak szoros összefüggésben Jézus halálával és feltámadásával;ők csak a tavasz jövetelét, valamint a növényzet és a termékenység megjelenését hirdetik.
Egy régi legenda szerint Eostre istennő a téli időszakban egy sebzett madarat talált egy mezőn. Hogy megmentse a haláltól, átváltoztatta nyuszivá, ám ez megőrizte tojásrakó képességét. Köszönetképpen a nyuszi kidíszítette a tojásokat, és az istennőnek ajándékozta.
Más hagyományok
Habár nem egy különleges állat, a nyuszi számos kultúrában az istenség szent üzenetközvetítője. A kínai kultúrában, a nyuszi egy olyan teremtmény, amely a Holdon él, és az élet lényegével, a rizs őrlésével foglalkozik.
A buddhisták számára a nyuszi ugyancsak egy különleges állat. A legenda szerint mivel nem volt mit felajánljanak Indra istennőnek, a nyúl saját magát készítette el a szent tűzben, és jutalomképpen a Holdra helyezték.
Az amerikaiak számára is a nagyfülű állat egy legendás szereplő. Egyes törzsekben mai napig él az a legenda, miszerint a nyuszi hozta az emberiségnek a tüzet.
Az ókori Egyiptomban a nyuszi egy különleges helyet foglalt el, mint a termékenység szimbóluma, miközben a német hagyományok szerint ő az, aki minden tavasszal új életet teremt a Földön.
Sz. A.
Forrás: szatmar.ro |
|
|
0 komment
, kategória: Történetek, novellák |
|
|
|
|
|
2016-03-29 21:34:15, kedd
|
|
|
Kohut Katalin: Kéj és titok
Mint sokszor, a tévén aludtam el.
Először füleim észlelték
a vidám dalokat.
Sötétség és kevés levegő.
Ujjaimmal körbe tapogatóztam,
koporsóban feküdtem.
A halál titka és kéje
ünnepe temetett.
Később egy sírban ébredtem,
kapartam kétségbeesetten
a dohos, véritta földet.
Körmeim letörten,
ujjaim sebesen,
nagy erővel törtek a fény felé.
Kezeimmel, lábaimmal
löktem, rúgtam a fedelet.
Elájultam.
Következő filmkocka
egy kis lakban ért.
Gyertyalángnál róttam a sorokat,
írtam a kéj és halál
titkos misztériumait,
az egykori egyiptomi istenek
frigyét a Nappal,
távozásukat
a holtak birodalmába,
az Idő-folyón túl.
Körbevettek a szellemi lények,
lelkemet vitték volna,
s már éppen kiléptem
a testemből, csak
a gondolat tartott meg,
mikor észleltem a tévét,
s benne a macska-szfinxet.
2016. március 29.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-03-29 19:48:55, kedd
|
|
|
Katalin: Hello, április!
Bolondok napján már régóta
nem telefonál, Húgó, a viziló,
hogy ez csak állatkerti tréfa.
Vénusz természetet nyit meg,
újul a szív és a mindenség,
szemeim szép jövőt őriznek.
Szakszervezet, gyermekkönyvek,
párnacsata, egészségügyi világnap,
anyaság, füstmentesség, emberszeretet,
költészet és föld napja ünnepel,
dalos madárka zeng virágos ágon,
az ember szabadságért esdekel.
2016. március 29. |
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-03-29 19:41:35, kedd
|
|
|
Kohut Katalin: Világosságot!
Gyertyát gyújtottam a világnak,
hátha a fény eléri a konok fejeket,
s majd mindent világosan látnak,
igazságban ítélik a tetteket.
Mily' csodás a természet,
benne hazugság nem található,
olyan légy te is, ne enyészet,
mert a jóság, szeretet mindenható.
2016. április 29. |
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-03-29 18:55:30, kedd
|
|
|
Heti idézeted:
Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget. Honoré de Balzac |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
2016-03-28 19:53:44, hétfő
|
|
|
- Béééla! Erőszakosan nyomják a csengőt gyerekek, beengedjem őket?
- Inkább ne, drága Vilma! Ilyenkor legtöbben pénzt gyűjtenek.
- Tudom! A barátnőm mesélte, hogy ő már a nyolcvanas évektől nem engedi be a locsolkodókat, még az ismerős családok gyerekeit sem.
A legutolsó alkalom az volt, amikor bejelentették a fiúk, hogy ők most kerékpárt akarnak venni. Nem volt elég beszerezni az apjuknak a sört, bort, pálinkát, húsvéti étkeket, süteményeket, még a hímes tojást is kevesellték a gyerekek, pénzt vártak, mégpedig nem is keveset.
- Régi divat volt a pénzadás is, de nem sok, csak pár forint.
- Tudom, Bélám! Amikor gyerek voltam, nehezen viseltem azt, hogy az öcsém és a bátyám locsolkodni megy, én is velük tartottam. A bátyám az én egyenjogúságom miatt mindig fel volt háborodva, nem akarta ideadni a kölnijét kölcsön, míg meglocsolom a szomszédokat.
- Nektek is a Húsvéti nyuszi hozta a kölnivizet?
- Igen, reggelre már ott volt az ablakban a három kupac ajándék. Általában csokinyuszit, csokicsibét és csokitojásokat kaptunk, meg csokidrazsé cukorkát, a fiúk meg hozzá kölnivizet.
- Milyen szép hagyomány ez a nyuszis Húsvét!
- Ugyanolyan, mint Karácsonykor a Jézuska. Jó, hogy vannak ilyen mesék és misztériumok, ünnepnapok egész évben, mindig van oka a jóságnak a gyerekeknél.
- Igen, a gyerekeknek örömöt jelentenek az ünnepnapok, ezért jók ezek a régi legendák, melyekre ma is emlékezünk.
- Nagyon szerettem mindig a Húsvétot. Ilyenkor volt mindig többféle tortánk, linzerünk, húsvéti figurák, köménymagos, sajtos sütemények, pogácsák és az elmaradhatatlan kókuszkocka, mézes krémes, zserbó, darálós keksz, s felsorolhatatlan édesség.
- Nálunk inkább az étkeken volt a hangsúly: sovány sonka, egybefasírt, főtt tojás, füstölt kolbász szeletelve volt a kínálat uborkával. Apánk készített többféle likőrt és komlóból sört, meg finom borokat.
- Jó dolguk volt a férfiaknak olyankor, elég volt a rokonságot végig járniuk!
- Pontosan! Én már előtte pár nappal megfestettem a hímes főtt tojásokat mindenféle színűben. Csoda, hogy bírtak ennyit enni! Most már ezt nem tehetnénk meg, Bélám, mennyibe kerülne ilyen fejedelmi étek?
- Kész vagyon lenne, csak a hozzávalókat tekintve!
- Érdekes, hogy állandóan ünnep volt, mindig ennyi ennivalóval és mégsem voltak az emberek elhízottak.
- Igen, valószínűleg azért, mert egészségesebbek voltak a házi disznóvágásból visszamaradt sonkák és kolbászok. Pedig akkor zsírral főztek is! Azzal készültek a sütemények is. Meg a jó öreg Rámával, ez soha nem megy ki a divatból, nincs helyette más.
- Igazad van, Bélám, nem volt ennyi puffasztó, egészségtelen adalékanyag a termékekben. Holnap dobom ki a főtt, kötözött pulykacomb sonkát, amit jó drágán megvettem. Talán nem is vetted észre, hogy hiányzott a húsvéti tálról...
- Észrevettem, drága Vilma, láttam is, hogy bosszankodsz valamin, de vártam, hogy szólsz...
- Képzeld, felbontottam Húsvét első napján és vörös lé folyt belőle. Gusztustalan volt, képtelen voltam enni belőle és kitenni a többi közé. A szaga is kellemetlen. Holnap leviszem a kutyáknak, mert a blokkot sajnos kidobtam takarításkor. Soha többé nem veszek a boltban sonkát!
- Nem is hiányzik senkinek sem, ki tudja, milyen méreganyagok találhatóak bennük! Majd készítünk salátákat töltött gépi sonkával, meg sok zöldséggel.
- Igazad van Bélám, Húsvétkor is egészséges élelmiszereket fogunk fogyasztani!
- Nagyon jó ez a farsang utáni böjti időszak, mert megtanítja a gyerekeket arra, hogy egészségesen is lehet étkezni, meg ne legyenek mértéktelenek.
- Igen, Bélám, viszont az első élményem Húsvétkor nagyon ijesztő volt a római templomban. Mentem be kismisére, keresztet vetettem, ránéztem Jézus szobrára és tiszta vér volt, különösen a mellkasa körül. Annyira megijedtem, hogy kiszaladtam a templomból.
- Elhiszem, drága Vilma, ijesztő is lehet egy gyereknek a feszület látványa a vérrel együtt, mely mindig gyilkosságot jelent, amit senki sem ért, mindent félremagyaráznak, ahány vallás, annyiféleképpen.
- Maradjunk meg, drága Bélám a nyuszinál, én már csak ezt tudom elfogadni, nem tartok azokkal, akiknek Jézus a bűnüket elhordta, általa megtisztultnak érzik magukat.
- Hihetetlen, drága Vilma a missziós munkája a történelmi egyházakat felélesztőknek, hogy az egész világ a hatása alatt áll. Pedig a regék csak legendákban maradhatnak fenn és ünnepekben, melyek egykori időkről szóltak. Csak így fogadhatóak el a misztériumok.
- Igazad van, Bélám!
- S most, drága Vilma, egyenjogúság ide, vagy oda, meglocsollak téged, hogy maradj örökké szép és fiatal, az én friss virágszálam.
- Köszönöm, Bélám, én meg megkínállak a termékenység tojás szimbólumával, válassz, milyen színt szeretnél!
- Jó nekem a zöld tavaszi frissessége. Jó ez a Húsvéti játék, maradjon fenn örökké ez a régi szokás!
2016. április 28.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-03-27 20:20:13, vasárnap
|
|
|
Ez a nő mindig ráért. Volt benne valami csendes és időtlen. Lihegve érkezett, mert mindig nagyon sok dolga volt, sietősen lecsapta a kalapját, kesztyűjét; de aztán egyszerre ráért. Olyan időkészletekkel rendelkezett, mint egy állóóra: szíve, szerelme és kedélye a végtelenség felé ketyegett vagy legalábbis nagy, hömpölygő időtávlatok felé, lassan, egyenletesen, s néha csendes szavakkal kondult egyet, jelezve, hogy már elmúlt fél tíz, vége van valaminek, vagy kezdődik valami. Néha, ötletszerűen, kakukkolt is. Az élet egyik sarkában állott, csendesen ketyegett, s három-négy hetenként egyszer kellett csak felhúzni. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 70
|
|
|
|
2016. Március
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
70 db bejegyzés |
e év: |
832 db bejegyzés |
Összes: |
7327 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1290)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (93)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (647)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (400)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (143)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1637)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (222)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (358)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (122)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
|
- Ma: 95
- e Hét: 1197
- e Hónap: 2442
- e Év: 155284
|
|
|