|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 48
|
|
|
|
|
|
2016-04-28 14:04:11, csütörtök
|
| |
| |
Már nem emlékezem telefonszámára. Csak arra emlékezem, hogy volt egy fekete kalapja, barna tollal. Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Homályosan emlékezem szeme színére, mosolyára, egészen halványan bőre illatára is. Emlékezem a fájdalomra, melyet okozott; de csak úgy, mint ahogy egy régi haláleset fájdalmára emlékezik az ember. Emlékezem az örömre is, melyet kaptam tőle; de csak úgy, mint ahogy egy régi, bőséges lakomára emlékezünk, lakomára és dőzsölésre, melynek fogásait már elfelejtettük. Minderre emlékezem, halványan. De telefonszámára, melyet néhány esztendő előtt még oly gépiesen tudtam, mint ahogy az ember a kötőszavakat ismeri, nem emlékezem többé. Így halunk meg egymás számára. Először egy telefonszám hal meg. Aztán egy illat emléke. Aztán a test, melyhez a telefonszám és az illat tartozott. Aztán minden. Márai Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-28 08:46:57, csütörtök
|
| |
| |
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te.
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 10:58:39, kedd
|
| |
| |
Valaki
Állj meg a tükör előtt és kérdezd meg magadtól, kit látsz
Öregnek láthatod magad. Ráncosnak, vénnek, soványnak,
kövérnek és megcsúnyultnak is. Néha megijedsz arcod látványától...
De minden sorsszereped csak felszín.
Maszk és jelmez...
Alatta ott van az örök ,,Én Vagyok"... a VALAKI . .....
Aki gyerekkorodtól ugyanaz, minden hervadás, gyűrődés és szánalmas tönkremenés ellenére is...
... Mert a VALAKI örökké fiatal . De ki az ?
Müller Péter: Férfiélet, női sors (részlet) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-25 08:39:11, hétfő
|
| |
| |
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Kun Magdolna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 48
|
|
|
|
2016. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
48 db bejegyzés |
| e év: |
705 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 199
- e Hét: 829
- e Hónap: 1927
- e Év: 28055
|
|
|
Offline
