Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
Márai Sándor: Július
  2016-06-30 17:23:43, csütörtök
 
 

Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik. Erkélyemen állok, reggel négykor, a fák között, hallgatom azt a finom zizegést, mellyel a fák ébrednek. Igen, ez a nyár, gondolom; s mintha elborítana egy érzés, amely nem alkudozik többé, s tele van egyszerű, testi emlékekkel: egy uszoda szagát érzem, a kajszibarack illatát, annak a viaszosvászonnal behúzott hencsernek hűvös szagát, melyen diákkoromban hasaltam júliusi délutánokon, s Jókait olvastam, boldog habzsolással, a ,,Kőszívű ember fiai"-it, ,,Erdély aranykorá"t. Azután egy domboldalt látok az alkonyatban, apám megy a jegenyék alatt, puskával kezében, előtte Castor és Pollux, a két barna vizsla, anyám a kertilak tornácán áll, fehér pongyolásban, s a táj tele van barna és kék alkonyati árnyakkal. Negyvenéves lehet e pillanatban apám; sárga szalmakalapot visel, s vadásztáskájáról véres szemű fürjek lógnak le. A füzest látom, a sekély vizű folyó partján, a porfelhőt az országúton, a teleholdat a meleg éjszakában. Nepomuki Szent János szobra felett. A szobor orrát letörték részeg vándorlegények. A tücsköket hallom. Az éjszakában nők nevetnek valahol, a füzes közt tót leányok fürdenek a folyóban. Ez a nyár, ilyen volt, emlékszem.
Hajnali ötkor bemegyek szobámba, becsukom az ablakot. Író vagyok, mesterséges klímára van szükségem, hogy dolgozni tudjak. Nem lehet strandra járni júliusban és írni. Nem lehet negyvenfokos napfényben tántorogni az olvadó, szortyogó köztereken és írni. Az írás nem természetes mesterség. Sötét szobában, villanyfény mellett, a mesterkélt klímában dolgozom. Az ember maradjon hűséges mestersége feltételeihez. A bányász sem lehet másként, csak a nyirkos sötétben találja meg az ércet, melyet keresni és megtalálni élete egyetlen értelme. Így vigasztalom magam, amíg napközben - a külvilágból - csapzott küldöncök érkeznek, és rémhíreket mesélnek. Olvad az aszfalt, mondják, megöltek egy krupiét, az emberek ájuldoznak az utcán, a levegő elemeire bomlik a hőségtől, minden erjed, rothad és málladozik. A sötét lakásban nesztelenül élek, meghallgatom e híreket, aztán visszaülök asztalomhoz, s egy-két sort írok, esetleg a nyárról, az égésről, a préritűzről, mely pusztítja a külső világot. Mit csináljak, mikor ez a dolgom, kánikulában is?
Este hét felé lemegyek az utcára. A nap még villog a János-hegy fölött, sárga dühvel, egy haldokló ámokfutó dühével. A gépkocsi, mely a szerkesztőségbe visz, dülöngél a meleg kövek között. Odabenn most kezdünk dolgozni, mikor a többiek - miniszterek, öntözők, mozdonyvezetők - napi munkájuk után már a zuhany alatt állanak. A szürkésfekete forróságban dolgozunk, mint a néger fűtők a hadihajó kazánja előtt. Munkások, újságírók, írók, ingujjra vetkőzve járunk a folyosókon, verekszünk az elemek lázadásával, a szellemi munka testi feltételeivel. Formába öntjük a párás, néha véres anyagot, melyet a forró nap megérlelt. Éjfél felé, munka után, sápadtan megyünk az utcákon, lehetőleg korrekten öltözve, mint a trópusokon a fehérek, akik kénytelenek fegyelmezettek maradni akkor is, mikor a természet fegyelmezetlen s a bennszülöttek elvesztik fejüket.
Hajnali háromkor megint kinn állok az erkélyen. Hallgatom a madarakat. Arra gondolok, hogy az irodalom a mérsékelt égöv terméke. A trópusokon csak élni lehet. S még ezt gondolom, tikkadtan és honvággyal: nem is lehet rossz, a trópusokon. Nem is lehet rossz, élni, élni, alélni az élet ötvenfokos, halálos ölelésében; élni, csak élni.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Megtörtént vicces esetek
  2016-06-30 08:18:12, csütörtök
 
  A szőke és a menetrend
- Hallod, megváltozott a menetrend, nem minden egész óra három perckor indul a busz, hanem hétkor.
- Mióta?
- Ez az új nyári menetrend! Ki van téve a buszmegállóban.
- Hmmm! A Menetrendet nem javították át, hogy lehet?
- Nem lehet azután menni, ezután csak hétkor indul minden órában.
- Tőletek, de a végállomásról háromkor indul, négy perc kell, míg odaérkezik hozzátok! Már érted?

Ne menj a szőke után
Azt mondja a szőke, amikor árnyékban negyven fog meleg van séta közben:
- Gyere, ülj ide a lócára, hoztam újságpapírt, hogy ne legyen piszkos a nadrágunk!
Leülnek a lócára, a barna felugrik:
- Szerintem nyomdafestékes lett a fehér nadrágom!
- Én jót akartam az újságpapírral, erre nem gondoltam!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Móricz Virág: Apám regénye A szerkesztő
  2016-06-29 18:00:07, szerda
 
 

Osvát Ernő öngyilkos lett, mert meghalt a lánya, aki már évek óta tüdővészben haldoklott. Mindenki tudta, hogy azon a napon, amikor Ági meghal, megöli magát. A felesége két éve lett öngyilkos.
Nem ok nélkül foglalkozott a Nyugat oly sokat az öngyilkosság pszichózisával, nagyon sokan ölték meg magukat ebben a körben.
Apám már régen, nagyon ritkán írt a Nyugatba. A 29-es év első felében például csak egyetlenegyszer, amikor a legnagyobb elragadtatással dicsérte Rátkai Mártont.
Most gazda nélkül maradt a Nyugat - kiélt formája, túlhaladott problémái, közönségtől irtózó elefántcsonttorony mivolta már régen kikapcsolta a haladás és építés lendületéből. Egy szűk kis kozmopolita -kapitalista polgári kör önmagának fenntartott s még önmagát is alig érdeklő fóruma lett. A múltjából tengődött hatszáz bizonytalan előfizetővel. Ady, aki innen harcolt valaha, tíz éve halott.
Nem voltam otthon az izgalmas habozás idején, mely egybeesett a Légy jó mindhalálig színházi lázával...

Gellért Oszkár mondja, Osvát végrendelete az volt, hívják haza Ignotust Bécsből, s szerkessze a Nyugatot itthonról ővele.
- Nem akartam - mondja ma Gellért -, azt mondtam, inkább Móricz. Csak ő.
Elvitték apámnak az összes főkönyvet, s már XI. 6-án tisztában volt vele, hogy a Nyugatnak van huszonnégyezer forint pengő adóssága, elsején már senki fizetést nem kapott, amint a nyomda sem két hónap óta egy fillért. A lapot ezerhétszáz példányban nyomják, amiből harmincöt-negyven százalék remittenda visszajön, a hatszáz előfizető már régen kifizette a díját, aki nem, az nem is fogja, erre az évre már semmi bevételi kilátás nincs. Hirdetés nagyon kevés, a különböző könyöradományokat pedig úgy kel kisírni a tőkétől. Egy szám költsége viszont több, mint háromezer pengő.
Ellenben óriás lendülettel és reménnyel előadták, hogy ha a lap terjedelmét felemelik, az árát leszállítják, akkor nagyon könnyű lesz kétezer előfizetőt szerezni, még legalább ötszázat példányonként eladni, a hirdetések szaporodni fognak, a tőke nem fogja megvonni továbbra sem az adományait, s akkor a lapnak előre látható bevétele legalább húszezer pengővel több, mint a kiadása. Évente.
,,XI. 6. Fordulat.
Babits közben délben bejelentette Fenyőnek, hogy pénze van, s a Nyugat az övé lett.
XI. 7.
Gellért telefonált, hogy Fenyő igen sajnálja, hogy így történt, s hogy Babits is habozik, nyugtalan, s azt mondja, vegyem át én, de akkor legyek vállalkozó."
8-án, éppen mikor a Nemzetiből jött, ahol a Légy jó mindhaláligot felolvasta, s tele volt sikerreményekkel, folytatták a rábeszélést, s ő két levelet írt, egyiket Fenyőnek, másikat Babitsnak, melyben körülbelül megírta, mit vállal anyagi és szerkesztői felelősségben. Igen, jó kedve volt, vigye el az ördög, lesz, ahogy lesz, a Nyugatot mégiscsak meg kell valahogy menteni azoknak, akik onnan kapták az első sikert - most ugyan ráér, a Légy jó mindhalálig alighanem eltart télen, próbáljuk meg.
,,XI. 11. Itt volt du. 4-6-ig Babits és Gellért. Babits mint tulajdonos jelent meg s felajánlott mindent. Minden anyagi ügyet, kiadói tevékenységet, szerkesztésben a szociális, társadalmi és életrészt.
Semmi se kell neki, csak a kritikai rovat és a vers, és döntő szó a szerkesztésben.
Nem fogadtam el, mert csak önállóan csinálhatom. Ő roppant gyámoltalanul és megijedten viselte magát. Mária azt mondta rá:
- Olyan ember, akit folyton sajnálni kell.
Végre megértette, hogy velem nincs alku, s idegesen elment. Vele ment Oszkár is.
Nem fogadtam el, mert lehetetlen ilyen habozó emberrel együtt dolgozni. De ha energikusabb volna, még lehetetlenebb lenne.
Csak egyedül csinálhatom meg, s amint elmentek, fel is villanyt előttem, hogy meg is csinálom.
Jobb nekem a kompromittált Nyugat név helyett egy szé friss új név: Föld!...
Közben megint kínos dolgok. Mikor átvették a szerkesztést Babitscsal, levették Ignotus nevét a lapról. Most Ignotus előadást tartott Pesten, epésen kiabált, megvádolta, különösen Babitsot, hogy kettészakította a magyar irodalmat, és eladta magát.
Tény, hogy Babitsot újra beválasztották a Kisfaludy Társaságba, amit ő örömmel elfogadott. Gellért Oszkártól hallom, azzal a kikötéssel fogadta el a választást, hogy Móriczot is visszaveszik. De mikor nem vették, szép csendben bent maradt...
Lassan kialakult előtte A magyar nép ezer arca. Széles társadalmi kép az ország földből élő, földdel foglalkozó minden osztályáról. A föld nélküliek óriási tömegéről, a szegénynépről, a zsellérekről, a cselédnépről, pásztorokról, kisgazdákról, nagygazdákról, a dzsentriről és mágnásokról.
A Nyugatban megjelent cikke a kisgazdák képével kezdődik. Ezt szélesítette ki oly teljessé az Életem regényében később. És a legszéletesebb réteggel végzi, a sommásokkal, és akik még sommás munkát sem tudnak szerezni. ,,Ezek a falu árvái, s nem is gondolnánk, milyen sokan vannak. Az Alföldön vannak öt-hatezer lélekből álló községek, ahol a lakosság negyven százaléka teljesen nincstelen... azoknak, akiknek olcsó munkaerőre van szükségük, nem érdekük, hogy ez a réteg is önérzethez jusson és szava legyen... A kenyéradók érdeke más, mint a kenyérpusztítóké".
A cikk második része, melyet be sem fejezett, a mágnásokról és főképpen a dzsentrikről szól.
,,Dzsentri az, aki az urolkodó, kormányzó réteghez számítja magát és aki antiszociális lény... akik a mágnásoktól függenek, a mágnások hűbéresei és vakon fogadják el életmódban, igényekben, politikai követelésekben azt, ami a mágnásoknak jó, de mindenesetre azt, ami azoknak nem kellemetlen.
Szociális gondolat, hogy a munkás és vagyontalan osztályok életét emelje a társadalom. Itt azonban elszánt és makacs belső ellenségeskedést, idegenkedést és félelmes konzervativizmust lehet megfigyelni. Mindentől iszonyodik a dzsentri, ami új, ami jogkiterjesztés, ami megrendítheti a mágnásuralmat s azzal a saját csatlakozó, végrehajtó és élvező lehetőségeit...
Dzsentri valósággal népparlament. A dzsentri körében szakadatlan és állandó vita folyik minden állami és országos ügyről. De természetesen itt is a személyi kérdések miatt s nem az ügy érdekében. Ki van itt, ki van ott, ki esett ki és ki jutott be. Hogy kell elbírálni egyes országos dolgokat. A belpolitika irányítása, a csendőrség fehasználása, a katonaság szervezése és szerepe."
Itt kivette a papírost a gépből. Ezt nem lehet cikkben elmondani. Majd regényben. Majd a Rokonokban.
Mikor már fulladásig volt ezzel a korrupt dzsentrivilággal, kezébe került egy kedves könyvecske. Kiss Lajos ernográfus tanulmánya a Rétközről. Boldogan és mélyen megrendült a zúgó emlékektől, melyeket ez a könyv felsorolt. Minden pórusa megtelt gyermekkorának árvízes, csodálatos világával, ízekkel, illattal, hangokkal. Újjászületett, meggyógyult száz betegségből, lábfájásból, országos bánattól.
Én azt hiszem, A boldog ember ennek a könyvecskének köszönheti születését...

A Nyugat anyagi összeomlás előtt, végpusztulás előtt, a főszerkesztője új kölcsön után szalad. Tizenkétezer pengőt vett fel a leányfalusi kertre, házra, mert új kutat akar fúratni és vízvezetéket berendezni. A pénz a Nyugatnak kell, de az nem hatja meg a pénzembereket, ez a furcsa magyarázat azonban imponál...

Számtalanszor mondta, ennél nagyszerűbben soha fel nem lélegzett. Egész életére megszabadult a Nyugattól.
Milyen volt a Nyugat, amit ő szerkesztett - ezt döntsék el, bírálják el az irodalomtörténészek. Én csak azt mondhatom, hogy míg most végigböngésztem ennek a hat félévnek hat vaskor kötetét, igen belevesztem. Apám úgy mondta, ez alatt az idő alatt elolvasott ezerhétszáz regényt és négyszer novellát. Ha ez tréfás túlzás is, biztosan a fellelhető legjobb írásokat közölte, melyeknek nagy része ma is érték. Nem is szólva arról, mennyit írt ő maga bele, s az kinek, mennyit ér!
Hiába volt mégis minden áldozat, minden munka, minden lelkesedés, a Nyugaton a múlt hallasztja lógott, nem tudott többé repülni.
Móricz Zsigmond elhagyta, de be sokszor hallottam tőle a régi kicsi verset, mely így végződik:

Ha tudod, hát csináld,
szarka mond haraggal.
És elrepül, és otthagyja
a fészekdarabbal.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
Móricz Virág: Apám regénye A szerkesztő
  2016-06-29 18:00:01, szerda
 
 

Osvát Ernő öngyilkos lett, mert meghalt a lánya, aki már évek óta tüdővészben haldoklott. Mindenki tudta, hogy azon a napon, amikor Ági meghal, megöli magát. A felesége két éve lett öngyilkos.
Nem ok nélkül foglalkozott a Nyugat oly sokat az öngyilkosság pszichózisával, nagyon sokan ölték meg magukat ebben a körben.
Apám már régen, nagyon ritkán írt a Nyugatba. A 29-es év első felében például csak egyetlenegyszer, amikor a legnagyobb elragadtatással dicsérte Rátkai Mártont.
Most gazda nélkül maradt a Nyugat - kiélt formája, túlhaladott problémái, közönségtől irtózó elefántcsonttorony mivolta már régen kikapcsolta a haladás és építés lendületéből. Egy szűk kis kozmopolita -kapitalista polgári kör önmagának fenntartott s még önmagát is alig érdeklő fóruma lett. A múltjából tengődött hatszáz bizonytalan előfizetővel. Ady, aki innen harcolt valaha, tíz éve halott.
Nem voltam otthon az izgalmas habozás idején, mely egybeesett a Légy jó mindhalálig színházi lázával...

Gellért Oszkár mondja, Osvát végrendelete az volt, hívják haza Ignotust Bécsből, s szerkessze a Nyugatot itthonról ővele.
- Nem akartam - mondja ma Gellért -, azt mondtam, inkább Móricz. Csak ő.
Elvitték apámnak az összes főkönyvet, s már XI. 6-án tisztában volt vele, hogy a Nyugatnak van huszonnégyezer forint pengő adóssága, elsején már senki fizetést nem kapott, amint a nyomda sem két hónap óta egy fillért. A lapot ezerhétszáz példányban nyomják, amiből harmincöt-negyven százalék remittenda visszajön, a hatszáz előfizető már régen kifizette a díját, aki nem, az nem is fogja, erre az évre már semmi bevételi kilátás nincs. Hirdetés nagyon kevés, a különböző könyöradományokat pedig úgy kel kisírni a tőkétől. Egy szám költsége viszont több, mint háromezer pengő.
Ellenben óriás lendülettel és reménnyel előadták, hogy ha a lap terjedelmét felemelik, az árát leszállítják, akkor nagyon könnyű lesz kétezer előfizetőt szerezni, még legalább ötszázat példányonként eladni, a hirdetések szaporodni fognak, a tőke nem fogja megvonni továbbra sem az adományait, s akkor a lapnak előre látható bevétele legalább húszezer pengővel több, mint a kiadása. Évente.
,,XI. 6. Fordulat.
Babits közben délben bejelentette Fenyőnek, hogy pénze van, s a Nyugat az övé lett.
XI. 7.
Gellért telefonált, hogy Fenyő igen sajnálja, hogy így történt, s hogy Babits is habozik, nyugtalan, s azt mondja, vegyem át én, de akkor legyek vállalkozó."
8-án, éppen mikor a Nemzetiből jött, ahol a Légy jó mindhaláligot felolvasta, s tele volt sikerreményekkel, folytatták a rábeszélést, s ő két levelet írt, egyiket Fenyőnek, másikat Babitsnak, melyben körülbelül megírta, mit vállal anyagi és szerkesztői felelősségben. Igen, jó kedve volt, vigye el az ördög, lesz, ahogy lesz, a Nyugatot mégiscsak meg kell valahogy menteni azoknak, akik onnan kapták az első sikert - most ugyan ráér, a Légy jó mindhalálig alighanem eltart télen, próbáljuk meg.
,,XI. 11. Itt volt du. 4-6-ig Babits és Gellért. Babits mint tulajdonos jelent meg s felajánlott mindent. Minden anyagi ügyet, kiadói tevékenységet, szerkesztésben a szociális, társadalmi és életrészt.
Semmi se kell neki, csak a kritikai rovat és a vers, és döntő szó a szerkesztésben.
Nem fogadtam el, mert csak önállóan csinálhatom. Ő roppant gyámoltalanul és megijedten viselte magát. Mária azt mondta rá:
- Olyan ember, akit folyton sajnálni kell.
Végre megértette, hogy velem nincs alku, s idegesen elment. Vele ment Oszkár is.
Nem fogadtam el, mert lehetetlen ilyen habozó emberrel együtt dolgozni. De ha energikusabb volna, még lehetetlenebb lenne.
Csak egyedül csinálhatom meg, s amint elmentek, fel is villanyt előttem, hogy meg is csinálom.
Jobb nekem a kompromittált Nyugat név helyett egy szé friss új név: Föld!...
Közben megint kínos dolgok. Mikor átvették a szerkesztést Babitscsal, levették Ignotus nevét a lapról. Most Ignotus előadást tartott Pesten, epésen kiabált, megvádolta, különösen Babitsot, hogy kettészakította a magyar irodalmat, és eladta magát.
Tény, hogy Babitsot újra beválasztották a Kisfaludy Társaságba, amit ő örömmel elfogadott. Gellért Oszkártól hallom, azzal a kikötéssel fogadta el a választást, hogy Móriczot is visszaveszik. De mikor nem vették, szép csendben bent maradt...
Lassan kialakult előtte A magyar nép ezer arca. Széles társadalmi kép az ország földből élő, földdel foglalkozó minden osztályáról. A föld nélküliek óriási tömegéről, a szegénynépről, a zsellérekről, a cselédnépről, pásztorokról, kisgazdákról, nagygazdákról, a dzsentriről és mágnásokról.
A Nyugatban megjelent cikke a kisgazdák képével kezdődik. Ezt szélesítette ki oly teljessé az Életem regényében később. És a legszéletesebb réteggel végzi, a sommásokkal, és akik még sommás munkát sem tudnak szerezni. ,,Ezek a falu árvái, s nem is gondolnánk, milyen sokan vannak. Az Alföldön vannak öt-hatezer lélekből álló községek, ahol a lakosság negyven százaléka teljesen nincstelen... azoknak, akiknek olcsó munkaerőre van szükségük, nem érdekük, hogy ez a réteg is önérzethez jusson és szava legyen... A kenyéradók érdeke más, mint a kenyérpusztítóké".
A cikk második része, melyet be sem fejezett, a mágnásokról és főképpen a dzsentrikről szól.
,,Dzsentri az, aki az urolkodó, kormányzó réteghez számítja magát és aki antiszociális lény... akik a mágnásoktól függenek, a mágnások hűbéresei és vakon fogadják el életmódban, igényekben, politikai követelésekben azt, ami a mágnásoknak jó, de mindenesetre azt, ami azoknak nem kellemetlen.
Szociális gondolat, hogy a munkás és vagyontalan osztályok életét emelje a társadalom. Itt azonban elszánt és makacs belső ellenségeskedést, idegenkedést és félelmes konzervativizmust lehet megfigyelni. Mindentől iszonyodik a dzsentri, ami új, ami jogkiterjesztés, ami megrendítheti a mágnásuralmat s azzal a saját csatlakozó, végrehajtó és élvező lehetőségeit...
Dzsentri valósággal népparlament. A dzsentri körében szakadatlan és állandó vita folyik minden állami és országos ügyről. De természetesen itt is a személyi kérdések miatt s nem az ügy érdekében. Ki van itt, ki van ott, ki esett ki és ki jutott be. Hogy kell elbírálni egyes országos dolgokat. A belpolitika irányítása, a csendőrség fehasználása, a katonaság szervezése és szerepe."
Itt kivette a papírost a gépből. Ezt nem lehet cikkben elmondani. Majd regényben. Majd a Rokonokban.
Mikor már fulladásig volt ezzel a korrupt dzsentrivilággal, kezébe került egy kedves könyvecske. Kiss Lajos ernográfus tanulmánya a Rétközről. Boldogan és mélyen megrendült a zúgó emlékektől, melyeket ez a könyv felsorolt. Minden pórusa megtelt gyermekkorának árvízes, csodálatos világával, ízekkel, illattal, hangokkal. Újjászületett, meggyógyult száz betegségből, lábfájásból, országos bánattól.
Én azt hiszem, A boldog ember ennek a könyvecskének köszönheti születését...

A Nyugat anyagi összeomlás előtt, végpusztulás előtt, a főszerkesztője új kölcsön után szalad. Tizenkétezer pengőt vett fel a leányfalusi kertre, házra, mert új kutat akar fúratni és vízvezetéket berendezni. A pénz a Nyugatnak kell, de az nem hatja meg a pénzembereket, ez a furcsa magyarázat azonban imponál...

Számtalanszor mondta, ennél nagyszerűbben soha fel nem lélegzett. Egész életére megszabadult a Nyugattól.
Milyen volt a Nyugat, amit ő szerkesztett - ezt döntsék el, bírálják el az irodalomtörténészek. Én csak azt mondhatom, hogy míg most végigböngésztem ennek a hat félévnek hat vaskor kötetét, igen belevesztem. Apám úgy mondta, ez alatt az idő alatt elolvasott ezerhétszáz regényt és négyszer novellát. Ha ez tréfás túlzás is, biztosan a fellelhető legjobb írásokat közölte, melyeknek nagy része ma is érték. Nem is szólva arról, mennyit írt ő maga bele, s az kinek, mennyit ér!
Hiába volt mégis minden áldozat, minden munka, minden lelkesedés, a Nyugaton a múlt hallasztja lógott, nem tudott többé repülni.
Móricz Zsigmond elhagyta, de be sokszor hallottam tőle a régi kicsi verset, mely így végződik:

Ha tudod, hát csináld,
szarka mond haraggal.
És elrepül, és otthagyja
a fészekdarabbal.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
Márai Sándor: Elemek
  2016-06-29 16:51:30, szerda
 
 

A napon fekszem és a tengert nézem. A tengerben fiatal leány fürdik, s a sziget és a hegy árnyéka tükrözik a vízen. A lánytest, a hegy, a tenger, mindez most különváltan, önmagában létezik egy pillanatra, mintha a természet elemeire bomlott volna, az ősi képlet egyszerű szótagjaira. Betűzöm e szótagokat, naptól ittasan, ahogy az első ember betűzgette a világot.
Aztán megszólal valaki, s megint tájkép lesz az egészből.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Kérdés
  2016-06-29 16:50:28, szerda
 
 

A pálmák alatt mentem, a tenger partján, s mögöttem egy gyermek kérdezett valami magyar nyelven az anyjától.
Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek előtt a kicsorduló könnyeimet?
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Közjáték
  2016-06-28 16:48:16, kedd
 
 

Most érdekesebb a közjáték, mint a darab, mint a nagy, történelmi előadás. A kakasülőn könyökölve nézem őket.
Milyen érdekesek most! Szimatolják a szelet, jobbra néznek, balra néznek, mint ők mondják ,,helyezkednek". Még semmit nem lehet egészen biztosan tudni. Rövidebbet köszönnek, mint tegnap vagy valamivel hosszabbat és mélyebbet: mondom, semmit nem lehet egészen biztosan tudni. Egyszerre eszükbe jutnak a bűneik, s mélyen elvörösödnek, zavartan krákognak, másról beszélnek. Aztán emlékeznek, hogy valahol, két év előtt, társaságban, azt mondták: ,,Azért nem lehet azt mondani, kérem, minden kísérlet meghozza gyümölcseit!" . S felszabadultan kezdenek pihegni. Most ők is játszanak, a közönség. Néha tapsolok, a kakasülőn. Jobbak, különösen az árnyalatokban, mint a hivatásos színészek.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: A sündisznó
  2016-06-28 16:47:14, kedd
 
 

Mikor Ede beleszeretett Etelkába, mindent szeretett volna tudni, s mint ahogy a szerelmes nő tollakkal és virágokkal ékíti magát, Ede egyszerre menekülni kezdett a verbális műveltségből, s szenvedélyesen vágyott a valóság ismereteire.
- Mit tudsz a világról, a valóságról? - kérdezte gőgösen.
- Keveset - mondtam.
- Tudod-e - kérdezte -, mit eszik a sündisznó?
- Falevelet - mondtam.
- Nem! - kiáltotta hivalkodva. - A sündisznó rovarokat eszik, Etelkától tudom.
Akkor megértettem, hogy szerelmes.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Romantika (Vilma-Béla párbeszéd)
  2016-06-27 21:34:36, hétfő
 
 

- Béééla! Minden idegszálam az égnek áll! Olyan, mintha doppingszert fogyasztottam volna.
- Mi történt, drága Vilma?
- Részt vettem egy nyugdíjas találkozón. A szépkorúak hatalmas erővel bömbölő zene mellett mulattak, táncoltak, vedeltek.
- Legalább nem szólják meg a fiatalokat!
- De itt már az egész ország mulat, meg kábítószeres, füves koncerteken vesz részt. Még a dobhártyája is beszakad az embernek.
- Pedig voltak mindig olyan kezdeményezések, hogy klubok keretében mindenki hódolhat annak a zenének, ami tetszik neki.
- Ezen van a hangsúly, a tetsziken, mert a szívből jönnek az igaz dallamok, tiszta hangok, aki harmonikus, nem szeret mást, csak az angyalit mindenből.
- Kodály mondata ma is igaz: ,,Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom ki vagy!"
- Igen, ezek szerint a szív romantikája kihalóban van?
- Visszatértünk a kezdetekig, amikor a jelentése annyi volt: valami nem valószínű, ezért illik rá az angyali megnevezés. Mondogatom mindig, hogy az igazi földi angyalok a szívtörvénnyel rendelkező emberek. Ők megértenek mindenkit, mert magukból indulnak ki. Finomak és nemesek.
- A romantikusok egyedül az érzelmeket tartják elfogadhatóak, persze mellette mindig ott vannak az észérvek is. De azt gondolom, hogy a legjobb ügyvédünk magunk és mások érdekében csak a szívünk lehet.
- Sokan gúnyolják az érzelmi létet, a romantikusnak bélyegzett zenéket. Még mindig divat az, hogy filmekben, könyvekben ábrázolják. Pedig az értelmi, érzelmi egyensúly mindenképpen megvan a tiszta emberben.
- Bélám, szív nélkül nincsen értelme az életnek. Mindenben a Szépséget meglátni és rácsodálkozni, ez a lényege.
- Igen, drága Vilma! Én is gyönyörködöm mindig azokban a zenékben, melyeket szeretsz. Így is ismertelek meg, mert már a dalaidból tudtam, ki vagy pontosan. Ha erre figyelnének mások, nem tennék fel magukban sem a kérdést, hogy ki valaki valójában, nem tartanák a szép zenét csupán az érzelmek hóbortjának megvetően.
- Én, Bélám, nem vagyok képes meghallgatni a fals hangokat, csak a csengő és szép énekhangokat, melyek élvezetet nyújtanak, úgy is mondhatnám, beleremeg a lélek, mert szüksége van rá. Néha előfordul, hogy néhány dallal az értékes dalszövegei miatt kivételt teszek. Én még emlékszem arra az időre, amikor divatba jött a rekedt, cigis hang. A Szépséget teljesen tönkretették.
- Ez volt a zenei apokalipszis célja és lényege, drága Vilma. Olcsó slágerekkel kezdték, a szív küldi szívnek szívesennel, majd jött a beat, hippi, punk, pop, s már az avantgardokkal lementek a pokol legmélyére. De köztük is születtek szép zenék, melyeket bármikor szívesen meghallgat az ember.
- Igen, jellemző rájuk a fülbemászó dallam, minden együttesnek van legalább két nagy slágere. Úgy tudom, hogy a vasfüggönyösökkel kezdték a slágereket, szív ellenes volt ez is, csak titokban.
- Igen, most már életműdíjasok többen közülük, különösen a politikával összefüggők.
- Bélám, tudod, nekem mindegy, hogy milyen zenét hallgatok, mindegyik között megvannak a kedvenceim, de egy közös van bennük, a zenei művészet tökéletessége együtt a művészi énekhanggal.
- Igen, drága Vilma, az ember lelke szomjúzik, mint a hervadó rózsa a harmatcseppre, hiszen éppen olyan rémes dolog van a világban, amitől tart, vagy vele is megtörtént. A világzene, ami a szívet szólítja meg, közös élmény mindenkinek, naponta meg kell mosni arcunkat benne, hogy megtisztítsuk magunkat.
- Operettek, áriák, szimfonikus művek, kedvenceim, a musicalek, népdalok, pörgős zenekari számok, altatódalok, búcsúdalok, mind-mind jöhetnek...
- Tudom, ismerlek, mert mint idéztem is a Mestertől, arról ismerszik meg mindenki, mit szeret. A szív titkait könnyű kifürkészni, ha valaki igazából kíváncsi rá.
- Már érted akkor, hogy miért van rám rossz hatással a mulatás és a rossz hang, fertelmes zene... Ki szívből akar énekelni, ki kell vonulnia a világból. Ha szomorú vagyok, először bús dalokat játszom, s rövid idő elmúltával már azt veszem észre, hogy egyre vidámabbakat énekelek.
- Igen, a zene visszatükrözi a lélek rezgéseit, tökéletesen egyesül vele. Nem lehet hazudni az érzelmeket, sem letagadni azokat. Már túlhaladtuk Rousseaut, aki egykor lerakta a romantika alapjait, de ezt is helytelenül követték, a lelkük szerinti legmélyebb birodalmakat tárták a nyilvánosság elé. Pedig a zene a tisztaság, a természet tökéletes képviselője.
- Igen, Bélám, az ember visszhangja a múltból...

2016. június 27.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: Bazsarózsák
  2016-06-27 19:33:27, hétfő
 
 

A kertek megtelnek bazsarózsákkal, s egyszerre olyan súlyos és meleg lesz a világ, mintha megtelt volna egy érzés és felismerés súlyával; dadogva beszél, mint mindenki, aki ittas egy érzéstől. Ez már nem a szerelem, nem is a nyelvelő és kacér tavasz; ez már az élet, súlyával, illatával, végzetével
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
2016.05 2016. Június 2016.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 254
  • e Hét: 525
  • e Hónap: 3367
  • e Év: 42368
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.