|
 1/46 oldal 
|
Bejegyzések száma: 451
|
|
|
|
|
|
2016-06-30 17:36:43, csütörtök
|
| |
| |
FÜVESKÖNYV
Szentmihályi Szabó Péter: Köszönöm, Uram
Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.
Köszönöm, hogy éltem.
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.
Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-30 15:53:14, csütörtök
|
| |
| |
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti."
(Lao-Ce)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-30 13:49:39, csütörtök
|
| |
| |
Az Örömhöz
Habkönnyü lelkem
nehéz aszfalttá kérgesült,
szinek s álmok csokrai helyett
érzékeimbe szemétkocsikat
zúdít a valóság: - Jaj, az Öröm,
akit úgy kivántam,
észre se vesz, jaj, Valaki,
akiért dühöngő éveken át
végeztem a legaljasabb
munkákat, megtagad, és
idegen ágyakat üdvözít,
nem sejtve, hogy az én szivemen
gördül szinházba királyi
autója, az én agyam
szikrái fűtik égi jachtját
s angyali mosolya az én
álmaimat tündökli el! -
Jaj, hova nézzek?
Tündér ragyogása
mocsok nekem.
Borzadok és
csak a fekete poklot
érzem, magamat,
és éjszakámban
emléke is
csak néha zokog föl a tiszta vágynak,
csak néha, és mind elhalóbban
hivogat már, ahogy az elhagyottat
keresi ködös
erdőkben a távolodó barátok
reménytelen kürt-szava. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/46 oldal
|
Bejegyzések száma: 451
|
|
|
|
2016. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
451 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 186
- e Hét: 4407
- e Hónap: 10739
- e Év: 528720
|
|
|
Offline
