|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 16:12:35, csütörtök
|
| |
| |
Fehér csoda.
Egyszer volt, hol nem volt, valahol messze egy olyan országban, ahol mindig sütött a nap, élt egy kismadár.
Kék volt az ég, zöld volt a fű és mindig nyíltak a virágok, mindig énekeltek a madarak. Néha jött egy-egy felhő, amelyből hullt egy kis eső, hogy felüdítse a gyönyörű vidéket. Ilyenkor megújult a fű, a fa, a virág.
A kismadár boldog volt, hogy ilyen környezetben él. Egyszer aztán pici szívében megmozdult valami, s a kismadár szomorúvá vált. Ezt az érzést eddig nem ismerte. Végre rájött, hogy valamire vágyik.
Vágyik arra, hogy más tájat, más vidéket is megismerjen. Elbúcsúzott társaitól, s elindult. Átrepült a hegyeken, át az óceánon, át a hatalmas sivatagon. Ha elfáradt és megéhezett; leszállt, megpihent és evett néhány szem magot, ha talált; ha nem, éhesen repült tovább.
Egyszer sok-sok idő múlva nagy-nagy fehérséget vett észre, ami betakarta a földet, a házakat, a fákat és a hegyeket. Testén fázós borzongás futott át. Csodálkozva látta, hogy a fákról hiányoznak a zöld levelek. Itt-ott valami fekete madárféle kuporog a fán. Fáradtan leszállt a fára, hogy ő is megpihenjen. Remegve húzódott össze olyan picire, amilyenre csak bírt.
Hamarosan megszólalt mellette valaki:
- Szervusz. Én a varjú vagyok. Ki vagy te és honnan jössz?
- Szervusz. Csirip vagyok. Nagyon messziről jövök. Onnan, hol mindig nyár van.
Aztán szép sorjában elmesélte, hogyan került ide. A varjú pedig elmesélte, hogy ez egy olyan ország, ahol négy évszak van: tavasz, amikor álmából felébred a természet. Nyár, amikor minden ragyog a napsütéstől; ősz, amikor beérik a termés és lekopaszodnak a fák. És van a tél, amikor fehér hó fedi a földet és álomba merül a természet. Mesélt a tél örömeiről, a szánkózásról, a hócsatákról, a hóemberépítésről, amit a gyerekek annyira szeretnek. Csirip csodálattal hallgatta a varjú meséjét a fehér csodáról. Azután útra kelt és elindult hazafelé. Szívéből eltűnt az az ismeretlen érzés, ami elindulása előtt elfogta.
Alig várta, hogy hazaérjen és elmesélhesse barátainak, amit a varjútól hallott. Otthon nagy örömmel fogadták. Azóta minden évben néhány madártársaival átrepülik a hegyeket és az óceánt, a sivatagot, hogy más is lássa azt a gyönyörű valamit, amit hónak neveznek az emberek.
Varjú barátja pedig mindig azon a fán várja őket, ahol először találkoztak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 15:49:22, csütörtök
|
| |
| |
Agytakarítás
- avagy nyolc dolog, amit pucolj ki az életedből, és boldog leszel!
Mindenkinek vannak olyan szokásai, amik nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Minél több rossz szokást tart meg egy ember, és gyakorolja azt, annál inkább a rabjukká válik, mígnem a végén azonosul velük, és a kritikákra már csak a vállát rángatja, hogy persze, "de én ilyen vagyok". Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami kifejezetten erősen hat, és az a félelem. A félelem az, ami olyan szokásokra veszi rá az embert, amelyek teljesen idegenek tőlük. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.
1. Panaszkodás Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata? Megoldás: szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!
2. Pletykálkodás Egy másik szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet? Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress. Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést.
3. Halogatás A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most. Miért tologatnád magad előtt? Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!
4. Szüntelenül csak a munka Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: "Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?" Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.
5. Felesleges kiadások Azt hiszem, ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre. Megoldás: fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy.
6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk.; “Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról." Megoldás: vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad. Ez egy csomó mentális energiát megspórol.
7. Perfekcionizmus és önbizalomhiány A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni. Megoldás: próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)
8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni? Megoldás: a múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 15:42:37, csütörtök
|
| |
| |
Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (...) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.
Szepes Mária
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 15:34:11, csütörtök
|
| |
| |
Angyali érintés...
A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el.
Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a ,,Télapó" pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislányt találkozhasson a Télapóval.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arrafele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Télapónak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat.
A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Télapónál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a Télapó, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük,, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik.
- Niki!? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet.
A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította.
A Télapó pedig elkezdte szavalni az üzenetet:
Az Angyalok a mennyben laknak,
De szívünkben is helyet kapnak.
Vigyázzák az álmainkat,
Felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,
Ha bánat ér minket, megsimogatnak.
Ott vannak minden szelíd ölelésben,
Minden szívből születő mosoly melegében.
Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,
Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.
Én ott jártam az Angyaloknál,
Tőlük hoztam üzenetet,
Az van írva e levélben,
Édesanyád itt van veled.
Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,
Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.
- Ne szomorkodj - ezt üzeni,
Én mindig veled maradok.
Bármikor, ha szükség lesz rám,
A szívedbe nézz, ott vagyok.
Őrizd meg jól e a levelet,
Hogy emlékeztessen rám,
S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.
És amikor már neked is lesz egy gyermeked,
Neki is olvasd fel ezt az üzenetet.
Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,
Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.
A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,
Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.
Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat,
Az angyalokkal együtt kísérjük utadat.
A Mennyországból is vigyázok rád,
Mert ott is én maradok a te Édesanyád...
A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az ,,égi postán" érkezett üzenetet halkan megkérdezte:
- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?
- Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.
Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:
- Este majd elolvasod még nekem?
- Igen, még sokszor elolvassuk közösen - mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.
Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte:
- Szavalhatok neked?
- Ó, igen, alig várom - mondta a Télapó és megsimogatta az arcát.
És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.
- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne - mondta a kislány. A Télapó nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb.
Mert az egy igazi Angyali Érintés...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 15:26:29, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Zoltán
A nyugdíjas imája
Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
Amikor elértem, felnéztem AZ égre
hála AZ Istennek most már megpihenek
Nem parancsol senki, magam ura leszek.
Nem lesz többé nekem zsarnokom AZ óra,
Nem pislogok félve a nagymutatóra,
Nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
Nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.
Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
AZ egész háznépem kívánságom lesik
Etetnek, itatnak s vakarják a hátam
Ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.
Rám virradt AZ első nyugalomnak napja,
feleségem így szólt, hallja e kend apja:
ITT rám villantotta gyanúsan a szemét,
hát most már igénylem fele segítségét.
Elvégre nekem ezt esküvel fogadta
De hát amíg szolgált, nem volt foganatja,
már egy kis pihenés, énrám is rám fér
meglátja nem sok ez, s azután ráér.
Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
Most már négy órakor a házba nem férek
Azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
Feleségem eddig sohasem volt bajban
még a jövés- menés sem fogott ki rajta,
amióta végleg eljöttem nyugdíjba
Minden nap más bajok mutatkoznak rajta.
Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
Emiatt kell nekem a piacra menni
Emiatt vár rám ezer féle dolog
Sokszor a szemem, már alig-alig forog.
Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
Most már mindenkinek szabaddá lett a tér
ITT is AZ a jogcím, AZ öreg már ráér.
Éjjel ha a cica elnyiffantja magát
így szól feleségem, ihol van a kabát
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
Majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.
Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
utolsó vásárló biztosan én leszek
elfáradok bele, olyan sokszor kérek
De hát leintenek, várjak, én ráérek.
Ha meg elülhetnék jönnek AZ unokák,
Szilaj borzas fiuk, maszatos kis-lánykák
Mind AZ én nyakamba ömlenek szegények
cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.
Én édes Istenem! Hátha már ráérek
én üljek azért is, akit elítéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
Pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
Mindennek meg van a maga nehézsége
Na ha majd meghalok, megpihenek végre.
Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
MI vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
Fele bosszankodik, fele meg kesereg.
Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
rá mondja egy bakter, ez ITT mind nyugdíjas.
Van ITT kérem olyan, aki kétszáz éve
kóborog idekint s vár a bemenésre,
Mert ha AZ ajtóig némelyik el is ér
Péter így mordul rá, : kend nyugdíjas, ráér
No, ha valamikor még újra születek
Tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
Leszek taligás, vagy örök vándor utas
Akármi, csak éppen NE legyek nyugdíjas!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 15:18:02, csütörtök
|
| |
| |
HOL LAKIK ISTEN?
A tanító ezt kérdezte a gyerekektől:
- "Hol lakik Isten ?"
Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket:
- "A mennyben, a szívünkben, a templomban..."
Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta :
- "Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik."
Lett erre nagy kacagás.
De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle :
- "Hogyan érted ezt, kisfiam ?"
A legényke komoly válasza ez volt :
- "Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, ezt mondta édesapám:
- Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével.
- Szegények, de nagyon szeretik egymást.
- Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak, és elégedettek is.
- VELÜK LAKIK AZ ISTEN.
Most már egy gyerek sem nevetett.
- "Igazad van, fiacskám" - szólt a tanító.
- "Isten ott lakik az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett. ...
.... De nemcsak ott...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 15:11:50, csütörtök
|
| |
| |
Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját. Szerette volna, ha neki is van valami hasonló tudománya, de ahhoz persze még mindenképpen kicsi volt, hogy szakállt növesszen. Mivel azonban ez a dolog annyira érdekelte, hogy emiatt rengeteget nyaggatta szüleit, apja megengedte, hogy segítsen megrajzolni a hópelyhek mintáját.
A kis Január az elején nagyon örült ennek a feladatnak, és rendkívül ügyesnek bizonyult; szebbnél szebb mintákat formázott a hópelyhekből. Sokan megcsodálták munkáit, és gyakran dicsérgették ügyességét.
Hamarosan viszont, úgy érezte, a sok dicséret ellenére is, hogy neki ez nem elég. Arra vágyott, hogy hatalmas virágokat rajzolhasson, óriási képeket komponálhasson. Fantáziája határtalan volt; lendületes, nagy íveket, ezernyi mintát, alakot képzelt maga elé, de hiába, mert ceruzájával csak apró csillagocskákat lehetett formázni, amikből csak kis hópelyheket tudott összerakosgatni. Így nem csoda, hogy egy idő után már cseppet sem élvezte a munkát, ráunt, mert szabadságra vágyott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 15:02:10, csütörtök
|
| |
| |
Kádár Jenő
A nap gondolata:
Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi csupán, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
187 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 303
- e Hét: 3339
- e Hónap: 12522
- e Év: 65230
|
|
|
Offline
