2017-01-26 08:02:54, csütörtök
|
|
|
BARANYI FERENC
2017. január 24-én, azaz tegnap előtt, töltötte be a 80. életévét.
Egyike azon nagyjainknak, akikről most nem "divat" beszélni, sőt még az is lehet, hogyha megelégelve ezt a földi létet, székhelyét magasabb régiókba helyezi, akkor se érdemel egy címlapon megjelenő hírt, az elértéktelenedett médiában.
Több tucat önálló kötete kísérte végig életemet. Verseit jóformán minden európai nyelvre lefordították. Jelenleg is tagja a párizsi Académie Européenne des Scienses des Arts et des Lettres-nek.Számtalan díjat, többek között Kossuth-díjat is magáénak tudhat. Szeretem Baranyi Ferencet, embersége és művészi munkássága, példaképeim egyikévé tette. Személyes ismeretségünk jelzi az iránta való érzéseim szubjektivitását, és nem mellesleg az, hogy első verseskötetemet alkalmasnak ítélte arra, hogy lektorálja, majd személyesen mutassa be a Művészetbarátok Egyesületének szervezésében.
PORVERS
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi...
Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni.
AZ ÉBRENLÉT A BÁTORSÁG
Éjfélkor a sötét belémlát
ilyenkor vallanak a némák,
és a süketek dobhártyája
beleremeg az éjszakába.
Nem könnyű a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,
ha ilyen éjszakán elalszol!
Az ébrenlét a bátorság itt:
lehurrogni lelked, ha ámít,
rágondolni, amire nem mersz,
akármilyen nehéz, keserves,
büntetni magad röstellt könnyel,
társ-nélküli, szegetlen csönddel,
nézni, midőn a képre fény száll,
amit az éj tükre elédtár.
Ó én tudom: a gyöngeségem
legláthatóbb a tükör-éjben,
s én látom legjobban, hisz éjjel
magam vagyok rossz számizével.
Nincs kínzóbb a felismerésnél:
hazugnak látni, mit beszéltél,
mondandónak, mit elhallgattál,
adandónak, amit nem adtál.
Magam vagyok magam fegyence,
bíráim legkegyetlenebbje,
s még az lehet csak, akin látszik,
hogy éjszakákat áttusázik,
aki velem éber az éjben:
legyen bírám s ha kell, pribékem,
de megítélni hogy merészel,
aki nyugodtan alszik éjjel?!
Legyen a bírám talpig ember,
magát-vizsgáló becsülettel,
s ítéljen el, egyazon szinten,
mint embert ember, istent isten,
mint ön-legyőző ön-legyőzőt,
miként legyőzöttet legyőzött,
de sárga törpék tű-sisakban
ne mocorogjanak alattam.
Ha számonkérő éjben alszol:
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól
Bár nehéz a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
de áldozzunk ennyit magunknak,
kiéjszakázott igazunknak,
s azoknak, akik tisztelettel
úgy neveznek minket, hogy ember.
Baranyi Ferenc
Kép: Baranyi Ferenc portréja
(Kardos M. Zsöte)
|
|
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|