|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 10:57:07, csütörtök
|
| |
| |
Amint járunk-kelünk a világban, néha találkozunk olyan emberekkel, akik talán nem is
ennek a világnak a szülöttei. Vendégek a földön, küldetésük van, valakik megbízták őket
valamivel, s azt híven végzik, amíg idejük le nem jár. Kedvesek, szépek, különlegesek, bár
látszatra semmiben nem térnek el tőlünk. Mégis, amikor megismerjük őket, valami
hozzájuk köt, s ha megérzünk valamennyit is lényükből, megszeretjük őket, ragaszkodunk
hozzájuk, el sem tudjuk az életünket nélkülük képzelni. Amikor pedig szerelmünk nem
talál viszonzásra, először nem értjük, majd szenvedünk, mert nem akarjuk elhagyni
azt a soha nem tapasztalt meleget és erőt, amely belőlük árad. S mégis bele kell
törődnünk, hogy ők nem közönséges emberek. Ők Küldöttek, akik útjukról
ugyan úgy nem térhetnek le, mint mi sem a sajátunkról.
Nemrégiben találkoztam közülük eggyel.
Megismertem, megszerettem, elvesztettem.
Yongnak hívták, de én úgy szólítottam: Drága Kicsi Angyal. S amikor ezt
mondtam Neki, felnézett rám és mosolygott. Nem úgy, mint a földiek,
hanem, mint a Tündérek - vagy a Küldöttek.
Őri István
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 10:55:23, csütörtök
|
| |
| |
Őri István: Mese a kis nyusziról és a rókáról
Hogyan lett a kis nyusziból gyönyörű pillangó?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő. Ebben az erdőben lakott sok-sok mindenki, békességben, fűből, fából, nádból, szeretetből épített házakban. Mindegyik ház között a legnagyobb az erdő közepén állt. Itt dolgozott sok szorgalmas kis lakó, cica, kutya, nyuszi, róka és még mindenféle erdőlakók. Ki ezt csinált, ki azt, mindegyiknek megvolt a maga dolga, mint annak a kis szürke nyuszinak is, aki az erdő pénzügyeit intézte. Leveleket írt, nyomtatványokat töltött ki, táviratokat küldött, telefonált és még sok minden mást is csinált.
Dolgozott a Kis Nyuszi egész nap, s még este és éjjel is, mintha soha sem akart volna elfogyni az a sok papír. Ez így ment napról napra, évről évre. Felfigyeltek erre mások is, de különösen a Róka, aki régóta ismerte a Kis Nyuszit. Gyakran találkoztak, sokat beszélgettek mindenféléről. Nem lesz ez így jó, gondolta a Róka, a Kis Nyuszi csak dolgozik, egyre sápadtabb, nincs semmire ideje, s mire eljön a hétvége, már alig lát, olyan fáradt. Nagyon sajnálta, szeretett volna segíteni rajta. Mindenféléket javasolt, többféleképpen próbálkozott, eredménytelenül. De nem adta fel.
Egyik nap délután odament a Kis Nyuszihoz, aki akkor is hegynyi papír közt keresgélt, és így szólt hozzá:
- Figyelj csak, Kis Nyuszi, van egy ötletem!
A nyuszi mosolyogva fordult a Róka felé, mert tudta, hogy most valami jó következik, mint mindig, amikor a Rókával beszélgetett.
- Igen? - s nagy szemekkel várta a választ.
- Rendezzünk futóversenyt. Van egy pár tábla étcsokoládém. Eredetiek, Németországból. Aki győz, azé lesznek a csokik.
- Ó, étcsokoládé..., Németországból... - a Kis Nyuszi elnézett valahova messze, mintha angyalszárnyai nőttek volna a csokiknak, s egyenesen feléje repültek volna.
- Menjünk! - mondta, s már ugrott is fel, otthagyva papírokat, nyomtatványokat, telefont, íróasztalt.
Kimentek a nagy ház elé, az erdőbe. A nyuszi megkérdezte:
- Merre fussunk, Róka?
- Majd meglátod, csak maradjunk mindig a nagy ösvényen.
- Jó - felelte a nyuszi. Egymás mellé álltak, s az első madárfüttyre elkezdődött a verseny. A Kis Nyuszi a Rókát figyelte, merre megy, nem tér-e le valahol az ösvényről. A Róka pedig maradt a megkezdett úton, mert az a nyuszi háza előtt vezetett el.
Nem kellett sokáig futniuk, a Kis Nyuszi nem lakott messze. Amikor feltűnt a fűből-fából épített nyuszilak, a Róka kissé hátramaradt, hogy a nyuszi legyen a győztes.
Így is lett. Egyszercsak ott álltak a kapuban, s a Kis Nyuszi hirtelen nem értette, hogyan is került haza. De nem is gondolkodott rajta, hanem vidáman felkiáltott:
- Én győztem, Róka, enyémek a csokik!... Németországból! - tette hozzá álmodozva.
A Róka kissé távolabb állt, s nagy-nagy szeretettel nézte a nyuszi örömét.
- Természetesen, Kis Nyuszi, de talán menjünk beljebb.
A Nyuszimama és a Kis Nyuszi húga nagyon meglepődtek, amikor ilyen korán látták belépni őket.
- Mi történt, Kis Nyuszi? - kérdezte a Nyuszimama.
- Futóversenyt rendeztünk a Rókával és én győztem, enyémek a csokoládék, amiket a Róka hozott Németországból! - újságolta lelkesen a Kis Nyuszi, és szinte repkedett a boldogságtól.
- Hát akkor foglaljatok helyet, gyermekeim - mondta a Nyuszimama.
Mindnyájan letelepedtek a nagy asztal köré, a Róka elővette a csokoládékat és odaadta a Kis Nyuszinak. Ő csak nézte, magához szorította őket, mintha soha nem akarná kiengedni a kezéből.
- Talán kóstoljuk meg... - mondta a Nyuszimama.
- Igen, kóstoljuk meg! - a Kis Nyuszi kibontotta az egyiket és senkivel sem törődve, elkezdte enni. Nyuszimama hálásan nézett a Rókára, mert megértette, hogy miért is rendezte ezt a futóversenyt.
A nyuszicsalád élénk beszélgetésbe kezdett, mint régen, és észre sem vették, amikor a Róka magára hagyta őket.
Ettől kezdve a Kis Nyuszi élete megváltozott, nem maradt ott késő éjszakáig dolgozni, a sápadtság lassan eltünedezett az arcáról, nagyon sokat nevetett, s amikor ment valahova, papírokat lobogtatva, szinte nem is lépett, hanem repkedett, mint a pillangók az erdőszéli réten.
Hamarosan új nevet adtak neki az erdő lakói: Kis Nyuszi helyett Gyönyörű Pillangónak hívták.
Az alábbi történetekben szereplő Yong élő személy. Egy városban élünk, s ez a város csupán abban különbözik a történetek színhelyétől, a Közép-Nyugat 1800-as évek végi Ronville-jétől, hogy baktató szekerek helyett autók száguldoznak az utakon, s az emberek kevésbé érnek rá észrevenni a szépet, mint akkoriban.
A puszta éneke Yong életének néhány fontosabb állomását érinti és megmutat egyet Yong számtalan lehetséges jövőjéből.
Yong életében fordulópontot jelentett, amikor megkapta a Mesét a Rókától, amely neki íródott és róla szól. Azóta elkezdődött életében a változás, ami elvezethet az itt leírt jövőbe vagy egy egészen másfélébe is. A Róka Yong ismerőse, akinek természetesen van rendes, “civil" neve is, de a Mese óta Yong mindig is úgy emlegette, hogy “a Róka", ezért mi sem nevezhetjük őt másként.
Yong személye, minden szava és tette bizonyíték arra, hogy létezik még erő és szeretet a világban, csak nagyon nehéz rábukkanni és felszínre hozni a lélek mélyéből. De ha egyszer megtaláltuk, féltékenyebben kell őriznünk a legdrágább földi kincseknél is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-01-26 10:53:39, csütörtök
|
| |
| |
BUDDHA SZÜLETÉSE
[NIDÁNAKATHÁ II.]
Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári holdtölteünnepséget. Nagy tömeg mulatozott az ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelőző hetedik naptól kezdve megtartóztatta magát a részegítő italoktól, s virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett részt a holdtölte-ünnepségen. A hetedik nap reggelén felkelt, illatos vízben megfürdött, bőkezű adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát, a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözet-ben hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot álmodta:
Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek. Ekkor megjelentek a mahárádzsák hitvesei, az Anótatta-tóhoz vezették a királynét, megfürösz-tötték minden emberi vétket lemosó vizében, égi köntösbe öltöztették, illatszerekkel hintették be, égi virágokkal ékesítették, majd a közelben lévő Ezüst-hegyen, a hegy belsejében, egy aranypalotában égi ágyat vetettek kelet felé fordított fejrésszel, arra fektették a királynét.
Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felől közeledve, ezüstfonadék-színű ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tűnt, hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén.
Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott. A király magához hívatta hatvannégy legbölcsebb papját, zöld levelekkel és virágokkal behintett földön kényel-mes ülőhelyeket készíttetett nékik ünnepélyes szertartással, s mikor a papok helyet foglaltak, arany- és ezüstedényeket töltetett meg vajban-mézben-cukorban főtt tejberizzsel, arany- és ezüstfedővel fedve nyújtotta át nekik, viseletlen ruhákkal, barna tehenekkel és egyéb ajándé-kok¬kal tisztelte meg őket. Miután mindennémű kívánatos dologgal megtisztelte őket, elmondta az álmot, és megkérdezte:
- Mi fog történni?
A papok így szóltak:
- Ne aggódj, mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belőle. Ha elhagyja otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belőle.
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........... ........... ........... .........
Májá királyné tíz hónapig hordozta méhében a Bódhiszattvát, mint edényben a szézámolajat. Mikor terhességének végéhez közeledett, szülei házába kívánkozott, és szólt Szuddhódana mahárádzsának:
- Felség, rokonaimhoz szeretnék menni Dévadaha városba.
- Rendben van - egyezett bele a király, és a Kapilavatthuból Dévadaha városba vezető utat elegyengette, zászlókkal, lobogókkal és hordókba ültetett platánfákkal felékesítette, a királynét aranyos hintóba ültette, ezer tanácsosát mellé rendelte, és nagy kísérettel útnak indította.
A két város között, mindkét város lakóinak tulajdonában, volt egy Lumbiní-liget nevű, kies szálafaerdő. Ebben az időben minden fa virágpompában állt, tövétől az ágak hegyéig, s az ágak között és a virágok körül ötszínű méhek raja és mindenféle madársereg röpködött, édes daluk zsongott. Az egész Lumbiní-liget olyan volt, mint Indra isten égi kertje, mint nagy hatalmú király vigalomra felkészített mulató csarnoka. Amikor a királyné megpillantotta, kedve támadt sétálni a szálaerdőben. A tanácsosok lesegítették a királynét, és bementek vele a szálaerdőbe. A királyné egy hatalmas szálafa tövéhez lépett, és le akart törni egy gallyat. A szálafa ága lehajlott, mint egy nádszál meghajló vége, úgyhogy a királyné kézzel elérte. Kinyújtotta kezét, és megfogta az ágat. Eközben rájöttek a szülési fájdalmak. A kísérő sokaság lepelt vont köré, és visszalépett. A szálafa ágába kapaszkodva, álló helyzetben hozta világra a magzatot.
Ekkor négy szentséges világteremtő Brahmá jelent meg, kezükben aranyhálóval. A Bódhiszattvát felfogták az aranyhálóba, anyja elé helyezték, és így szóltak:
- Örvendezz, királyné, dicsőséges fiad született!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Égi üzenetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2017. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
101 db bejegyzés |
| e év: |
2904 db bejegyzés |
| Összes: |
18436 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 523
- e Hét: 987
- e Hónap: 9522
- e Év: 57115
|
|
|
Offline
