Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Kovács Barbara: Majd megfagytam
  2017-01-07 21:22:34, szombat
 
 





Kovács Barbara: Majd megfagytam



Három sálat tekertem a nyakamra,
pulóverből négyet vettem magamra.
Négy kesztyűt a két kezemre,
kettő sapkát a fejemre,
négy pár zoknit a lábamra,
erre jött a bundás csizma.
Felvettem az összes ruhám
amit télre kaptam.
Aztán mire ideértem
Mégis majd megfagytam.






 
 
2 komment , kategória:  Versek 3  
Gámentzy Eduard : Valamit mondanék
  2017-01-07 19:50:10, szombat
 
 





Gámentzy Eduard : Valamit mondanék



Valamit mondanék halkan,
Belesúgnám Isten fülébe!
Úgy, hogy más senki ne hallja,
És ő is csak épphogy megértse.

Mondanám szelíden, lágyan,
Ahogy a búzamezők dőlnek.
Ahogy a kalász suttogja
Háláját, az éltető földnek.

Hát én is úgy...lehajtott fejjel,
Mint sötét fenyvesek virága,
-Vágyom a fényre, - a szóra!
S akkor, már nem éltem hiába.




  
 
0 komment , kategória:  Gámentzy Eduárd   
Interjú az egyetlen 13 gyermekes bankvezérrel
  2017-01-07 08:42:10, szombat
 
 





"Nem vagyok gyerekgyáros" - interjú az egyetlen 13 gyermekes bankvezérrel



Európának nem a pénzügyi válság, hanem az erkölcsi, etikai válság a legnagyobb gondja - mondja az első meglepő mondatot Lakatos Zsolt, a Széchenyi Bank üzleti vezérigazgató-helyettese. Aztán jön a következő: a gyermekvállalás cseppet sem anyagi kérdés, de a boldogság sem az.


Ismer más olyan bankárt, akinek hasonló méretű családja van?

Olyat éppen nem, akinek 12, de nagycsaládost többet is, nem olyan nagy ritkaság ez.

Eredetileg is így tervezték, vagy menet közben alakult így?

Soha nem terveztük. Katolikusok vagyunk, egy döntésünk volt mindössze: akit Isten ad, azt elfogadjuk. Nem vagyunk ,,gyerekgyárosok".

Nagycsaládból jönnek?

Nekem egy húgon van, a nejemék viszont kilencen voltak testvérek, ő nyilván látta, mi a sok gyermek előnye illetve hátránya, de nem a gyermekszámon van a hangsúly, hanem az elven, hogy elfogadjuk a gyermekeket.

Kórházban szültek?

Persze. Ebben nagyon konzervatívak vagyunk, eszünkbe sem jutott, nem is fog az otthonszülés. Nekem az I. kerületből is stresszt jelent eljutni a János-kórházba, nemhogy otthon szüljünk.

Volt apás szülés?

Ha apásnak lehet tekinteni, hogy kint várakoztam, akkor igen.

Mennyire más az első és a tizenkettedik gyerek születése?
Huszonnégy évesen az ember még gyerek, fel sem nagyon fogtam akkor, később azt hiszem, sokkal jobban örültem annak, hogy van egy új élet, egy új teremtmény.

Ma finoman szólva sem divat a nagycsalád, sokan ezt a gazdasági válsággal, a kiszámíthatatlansággal magyarázzák. Ön mivel?

Nekünk az a tapasztalatunk, hogy minél több gyermekünk született, annál jobban éltünk. Fél panelben - egyik fele a miénk, a másik a húgomé volt - kezdtem a feleségemmel, ma egy szép, tágas lakásban élünk az I. kerületben. Mindig volt, ami tovább lendített. Folyamatosan tapasztaltuk az Isten gondoskodását.

Bankárként talán furcsa ezt mondani, de azt gondolom, óriási baj, hogy minden az anyagiakon mérünk le. Van egy gazdasági válság Európában, de ez a válság valójában erkölcsi. Ebből fakad a gazdasági válság. Pénz, pénz, pénz, ennyit hallani, de nagyon kevesen boldogok, mert a pénz miatt mindenki magának él, holott az embert az Isten arra teremtette, hogy szeresse a másikat és ebben a szeretetben valósul meg az ember. ezt nagyon tapasztalom saját magamon is, de ebben is segít a nagycsalád, hogy kizökkentsen ebből a magam körül forgok és csak az üzlet a fontos mentalitásból. Amire egyébként könnyen hajlamos vagyok.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, milyen nehéz nekünk most, nem tudjuk felnevelni a gyerekeket, de gondoljunk már bele: a világháborúk alatt például sokkal több gyerek született, pedig akkor nem a bankok vették el a lakásokat, hanem egyszerűen lebombázták őket. Nem volt kecmec, akár 13 évesen dolgozni kellett.

A gyerekei egyetértenek ezzel, amikor például nem kapják meg a legújabb focicipőt?

Persze, ha a gyerekeimet megkérdezi, feltehetően azt mondják majd, nem lesz sok gyerekük, de ez teljesen normális. Természetes, hogy egy tizenhat éves gyerek nem arra készül, hogy tizenkét gyereke lesz, nem is kell neki ilyeneken gondolkodnia. Egész nap azt hallja, hogy valaki sír, valakit be kell pelenkázni, de a hit átadásával megkapja a fontos értékeket. Ezek nem most, kamaszkorban fognak ,,meglátszani" rajta, hanem később.

Soha nem fordult meg a fejében, mi lesz, ha nem tud enni adni a gyerekeinek?

Nem. Ezen agyalni kár. Megpróbálunk a mában élni, ma ez van és kész. Ha nem lenne jó munkám, akkor is ennyi gyerekünk lenne, mert ez korántsem anyagi kérdés. Aki pénzben méri a lehetőségeit, az sohasem válhat boldoggá, az arra vágyik, hogy több és több legyen, mert majd akkor lesz jó. Ez nem így működik: most, a jelenben kell jónak lennie.

Mi a munkamegosztás a családban?

A nejem végzi a nehéz munkát. Otthon lenni a gyerekekkel sokszor nagyon monoton, embert próbáló feladat: etetni, pelenkázni, szervezni mindenkinek az életét, az ovit, a sulit, a különórát stb.

Megtörténik, hogy mindenki egyszerre otthon van?

Most még viszonylag gyakori, általában kora reggel és késő este, illetve a hétvégéken. Ez nyilván ritkulni fog, ahogy egyre nagyobbak lesznek, de ez normális.

Jut elég idő minden gyermekükre?

Nem tudom, mi az elég. Ma hajlamos mindenki agyonfoglalkozni és agyonfoglalkoztatni a gyerekét, de ez nem jó. Foglalkoznak egymással is eleget, szociálisan érzékenyek, nagyon nyitottak lesznek. Egy gyerek, aki azt látja, minden az övé, mindenki vele foglalkozik, nagyon meg fog lepődni, amikor rájön, a világ nem ilyen. Amit mi nem tudunk időben rájuk fordítani, azt egymástól megkapják. Van harc rendesen, de szükségben összezárnak. Így volt ez, amikor Barnabás fiunk leukémiás volt, mindenki izgult érte.

Ha reklámoznia kellene a nagycsaládot, mit mondana?

Nem nagyon tudnék mást mondani, mint hogy a legnagyobb boldogság élni az Isten akaratában, tapasztalni, hogy van Valaki, az Isten, aki úgy szeret, ahogy vagyok és ezt a szeretetet tovább kell adni. Nem a sok, és nem a kevés gyerektől lesz valaki boldog. A férjnek és a feleségnek kell boldognak lennie, ha ez egy gyerekkel megy, akkor úgy, ha tucatnyival, akkor úgy.

Maguk párként is boldogok?

Igen. Az biztos, hogy össze kellett csiszolódnunk. Mindketten elég impulzív személyiségek vagyunk, a nejem sem egy ,,igen-igen"-típusú nő, hanem kőkemény, meg kellett értenünk egymást. Meg kellett tanulnunk megbocsátani, azaz tapasztalni, hogy Krisztus jelen van a házasságunkban és mindegyikünknek megbocsát. Mert e nélkül képtelenek vagyunk a másiknak megbocsátani, ha nem tapasztalod, hogy neked is, mint bűnösnek megbocsátottak, akkor te sem leszel képes megbocsátani.

Mert a házasság csak megbocsátással működik. Nem úgy, hogy nagylelkűen azt mondom, hogy igazad van, de közben tartom magam a véleményemhez, hanem úgy, hogy valóban belátom, hogy nem vagyok jobb a másiknál, sőt nagyon sokszor rosszabb vagyok. De ez egy nagy harc, ami életünk végéig tart.

(egrinorma)







  
 
0 komment , kategória:  Hit  
M. Erismann - ITné: Tanács
  2017-01-07 08:08:46, szombat
 
 





Tanács



Ha bánt a bú, a bánat, a szív vigaszra vár,
Ha űznek éji árnyak, s az álom messze jár:
Tekints fel jó Atyádra, Ő hallja hő imád,
Karját feléd kitárja, ne félj, gondol reád.

Míg fájón hull a könnyed, mert álmod összetört,
Úgy érzed, nem lesz könnyebb a kín, mi meggyötört:
Fordítsd Atyádhoz arcod, csak Ő adhat vigaszt,
Megérti minden harcod, s lecsendesíti azt.

Oly régen hívna téged az enyhülés felé,
Hát mondd el azt, mi éget, mint gyermek jöjj elé,
És kérjed bízva, hittel, add minden gondod át!
Sebedre tölti - hidd el - a béke balzsamát.

Egy ritka égi percben feltűnik majd neked,
Meglátod szemtől szemben, betölti lelkedet.
A földön és az égen mindent megújít Ő,
Várd hűn kitartva, ébren, mert nemsokára jő.

M. Erismann - ITné







  
 
0 komment , kategória:  Hit  
Radnóti Miklós - Hetedik ecloga
  2017-01-07 07:56:14, szombat
 
 





"Hetedik ecloga," by Radnóti Miklós
annotated by Ferenc Gerlits



Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Lager Heidenau, ®agubica fölött a hegyekben, 1944. július






Radnóti Miklós - Hetedik ecloga Latinovits Zoltán előadásában

Link








  
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Karinthy Frigyes: Előszó
  2017-01-07 07:39:48, szombat
 
 





Előszó



Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat

S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom

De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,

Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,

Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,

Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,

Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben

Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,

Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak

És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,

De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok

S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,

Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,

Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,

Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,

De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,

Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,

Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,

Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,

Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,

Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Karinthy Frigyes



Latinovits Zoltán - Előszó

Link		  
 
0 komment , kategória:  Versek 3  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2016.12 2017. Január 2017.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 137 db bejegyzés
e év: 1086 db bejegyzés
Összes: 13015 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1987
  • e Hét: 7463
  • e Hónap: 24846
  • e Év: 142092
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.