|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 11:37:29, csütörtök
|
| |
| |
A szerelem az, amikor végigsimítasz az arcán, olyan gyengéden, mint ahogy tőled talán még sose' telt, és Ő azt gondolja: Ilyen gyengéden talán még sosem simították végig az arcomat.
A szerelem az, amikor nem érdekel, ki van körülöttetek; úgy érzed, mintha egyes-egyedül lennétek az egész világon.
A szerelem az, amikor együtt néztek fel az égre. És te azt mondod: csillagot bárki választhat magának. A miénk a Hold lesz. És ő azt mondja: Akárhol is leszek, még Újhold idején is, ha felnézek az égre, rád fogok gondolni.
A szerelem az, amikor, ha összeérnek az ajkaitok, te semmire sem gondolsz; minden más megszűnik létezni, csak Ő és a szája marad, mint az egyetlen fontos objektum az egész világegyetemben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 11:23:22, csütörtök
|
| |
| |
Csupán másfél nap kellett ahhoz, hogy a 21 éves D. Árpád a pszichiátriai osztályon életét veszítse.
A tragédia nem volt előjel nélküli, ugyanis a fiú állapota a zárt osztályra kerülés után drámai romlásnak indult. Az édesanya mégsem tud napirendre térni afölött, hogy máskülönben életerős fia hogyan halhatott meg egyik napról a másikra a pszichiátrián.
A 21 éves fiúnak korábban volt már epilepsziás rohama, így amikor otthonában rosszul lett, édesanyja mentőt hívott. A mentősök azonban nem találtak semmi különöset, így a fiú otthon maradt.
Két nappal későbbre a rosszullét fokozódott, legyengült és remegett, így az édesanya maga vitte be a fiút a kórházba. A kivizsgálás után a fiút a pszichiátriára fektették be, mondván: két-három napig infúziót kap, és minden rendben lesz. Az anya azért kikötötte: nem engedi, hogy a zárt osztályra vigyék, amire ígéretet is kapott.
A másnap esti látogatáskor a családtagok már nem találták a fiút az eredeti helyén. Némi érdeklődés után megtudták, hogy Árpádot a zárt osztályra vitték. A család a látványtól sokkos állapotba került: a fiú magán kívüli állapotban volt, kikötözve, bepelenkázva, szeretteit nem is ismerte meg. Az édesanya kérdésére, hogy mégis mit csináltak a fiával, azt a választ kapta: nyugodjon meg, ez természetes folyamat, másnapra már semmi baj nem lesz.
Másnap reggel 6-kor az édesanya telefonhívást kapott a kórházból, amiben közölték: a fia meghalt.
A család megtörve, tehetetlen keserűséggel nézte át a kórházból kapott iratokat. Hamar feltűnt nekik, hogy az iratokban több dolog is ellentmondásban volt azzal, amit maguk tapasztaltak: olyan EKG vizsgálati eredményt kaptak például, amely akkor készült, amikor a fiú még nem is volt a kórházban.
Segítséget keresve az anya egy olyan emberjogi szervezettel vette fel a kapcsolatot, amely kifejezetten a pszichiátriákon történő visszaélések feltárására specializálódott. A szervezet szakértője az egészségügyi dokumentáció alapos átvizsgálásakor számos nyugtalanító pontot vett észre: a folyamatosan adagolt erős pszichiátriai szer, mellékhatásai következtében, önmagában oka lehetett a fiú drámaian romló egészségi állapotának, és akár halálának is, mivel a mellékhatások közt a hirtelen halál is szerepel. Az előírások szerint - a fiú állapota miatt - orvosi konzíliumot is kellett volna tartani, ám ilyenre nem került sor. Az is furcsa, hogy bár a fiú lekötözését az ápoló személyzet említi az ápolási dokumentációban, a korlátozást hivatalosan dokumentáló, ilyenkor kötelezően kitöltendő iratoknak semmi nyoma.
A Magyarországon több mint 20 éve működő emberjogi szervezet tapasztalatai szerint még elszomorítóbb, hogy egyáltalán nem egyedi esetről van szó - rendszeresen találkoznak pszichiátriai kezelések során tönkrement vagy elvesztett életekkel. Sajnos úgy tűnik, napjaink pszichiátriai rendszerének sajátja, hogy az alkalmazott kezelések - elsősorban az erős tudatmódosító szerek, de ide tartoznak a kikötözések és a megalázó bánásmód is - számos esetben csak rontanak az egyébként segítségre szoruló páciens testi és mentális állapotán.
,,Az állatokkal nem bánnak úgy, mint amit az én fiammal műveltek" - írta a megtört édesanya. A család most az emberjogi szervezet segítségével feljelentést tett, hogy végére járjon a fiával történteknek. Az elvesztett fiatal életet ez már nem hozza vissza, ám segíthet, hogy más családok ne essenek áldozatul hasonló tragédiának.
Hídvégi Klára
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi hírek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 11:15:57, csütörtök
|
| |
| |
Érdekes, és egyben veszélyes jelenségre irányította rá a figyelmet a közelmúltban lezajlott kelet-magyarországi madárinfluenza kapcsán az epidemológiai kutatásokra szakosodott világszervezet. Fölmerült a gyanú, hogy az autósokra olykor megmagyarázhatatlan módon rátörő dudálási kényszert is vírus okozza. Nemrég például Pesten, a Balaton és a Honvéd utca sarkán történt az, hogy a reggeli munkába igyekvés nyomán keletkezett feszültségben az egyik autós véletlenül megnyomta járműve dudáját. Mivel a hangjelzésnek nem volt semmilyen forgalmi indoka, az előtte, utána haladók ezt úgy értelmezték, hogy egy perfomance van készülőben, és ők is megnyomták a dudájukat. A tőlük távolabb lévők ebből csupán az itt-ott vidáman fölharsanó dudaszót érzékelték, amiből arra következtettek: esküvői menet araszolgat előttük. Köztudott, hogy a nászmenetes kocsisorban kötelező a dudálás, ellentétben a gyászmenetessel, amelyben ez szigorúan tiltott.
Habár a taglalt eset külsőségei sem nász- sem pedig gyászmenetre nem utaltak - hétfő reggel volt, fél nyolc után néhány perccel -, a láncreakciószerű dudálás mégis kialakult. Előbb csak a Honvéd és a Balaton utcában zöld lámpára várakozók tenyereltek rá a dudáikra, majd ez a trend elérte a Szent István körutat, ahonnét epidemikus hirtelenséggel áradt szét a mellékutcákba.
Most, amikor ezt a tudósítást megfogalmazzuk, Budapest már túl van az első tülkölési hullámon. Az áldozatok számának összeírása jelenleg is zajlik, miközben a regionális és a globális epidemológiai szervezetek egymás után tartják válságtanácskozásaikat. A szakma ugyanis attól tart, hogy az első hullámot hamarosan követni fogja a második, majd pedig a harmadik és így tovább. Az elméleti számítások szerint minden egyes tülkölési hullám erősebb lesz az előzőnél, és a mutációk sem kizártak. Ez alatt olyan kísérlő jelenségeket kell érteni, mint az ökölrázásos anyázás vagy a csomagtartóból előkapott baseball ütővel kifejtett tettlegesség.
Mivel ennek a kórnak nincs ellenszere, csak reménykedhetünk, hogy megússzuk az egészet, mint üveges tót a tükörjégre merészkedést, bár ezzel kapcsolatban is ellentmondásosak a jelentések. Mindenesetre, ha valaki dudaszót hall az ablaka előtt, vagy akár a messzi távolból, jobb, ha azonnal menekülőre fogja az irányt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 11:08:22, csütörtök
|
| |
| |
Nem éppen új jelenség, hogy az elhunytak profilja tovább él a Facebookon. Mint valami örökösre váró, digitális hagyaték, az adathalom ott felejtődik a neten, így azok a modulok, amelyek minden közösségi aktivitásunkat figyelik, az egész ismerőshálózatnak szétküldhetik a szabadon hozzáférhető születésnapi dátumokat.
Nemrég én is beleszaladtam ebbe a részben morbid, részben elszomorító jelenségbe: találtam egy posztot, amely egy rég halott magyar irodalmár profiloldalára vezetett. Mivel a Facebook az egész hálózatban szétszórta, hogy szegény megboldogultnak születésnapja van, a jónép pillanatokon belül teleposztolta az egyébként kísérteties eseménytelensége burkolózó oldalt giccses jókívánságokkal.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá bosszúságomat a posztok alatt, és bár nem vártam rá semmilyen reakciót, kis idő múlva megjelent egy hozzászólás: valaki közönyös szenvtelenséggel tudatta, hogy akinek születésnapját a gép kidobja, annak ő azonnal küldi a gratulációt. Szégyenkezésnek halvány jelét sem fedeztem föl az üzenetében, és őszintén szólva nem is volt rá oka, mert csak a közösségi médiában meghonosodott udvariassági formulát követte: ha megkapjuk a jelzést, pavlovi reflexsszel kell rá reagálnunk. Az a körülmény, hogy a címzettek közül valaki időközben az elhunytak mezejére költözik, magánügy, és mint ilyen, mellékes. Az a fonos, hogy menjen a poszt, szaporodjon a lájk, és minél nagyobb szám díszelegjen az ismerőseinket nyilvántartó rubrikában.
Egyébként a lájk elemzése is megérne egy misét: azt hihetnénk, mindenki arra játszik, hogy minél többet kasszírozzon belőle, de legalább ennyire fontos osztogatni is, mert ez a bizonyítéka annak, hogy a közösségi médiában pergősek és partiképesek vagyunk. Úgy is lehet mondani, hogy ez a valami a felületesség és az automatizmus közös többszöröse. Imaginárius egységként kering körülöttünk, akár az atommag körül az elektron, egyben tartva ezt a fura, valójában nem is létező képződményt, amit a Facebook gerjeszt maga köré.
A leghátborzongatóbb mégis az, ahogy ebben a mesterkélt világban a nemléthez viszonyulunk. Olyan esetről is tudok, amikor egy tragikusan elhunyt fiatal fiú facebookos emlékoldalán kívántak boldog születésnapot az odacsatlakozók. Nem tudom, és tán nem is lehet ezt másként magyarázni, mint hogy ez is bizonyíték arra nézvést, hogy a közösségi média egyfajta modern, személytelen hipnózis. Anélkül, hogy észrevennénk, szép lassan kiiktatja belőlünk azt a fajta kíváncsiságot, amit régebben akkor éreztünk, ha belenézhettünk valakinek a szemébe.
Az ismerősség fogalma is kificamodott. Régebbem, amikor az ilyesmihez még kézfogás és tartalmas kocsmai beszélgetés is kellett, senkinek sem jutott eszébe erről nyilvántartást készíteni. Ismerőseink fizikailag is közel álltak hozzánk, néha annyira, hogy még a leheletüket is éreztük. Ma már ez nem szempont. Azon csodálkozom, hogy még nem jutott eszébe senkinek az ismerősséget, mint valami feltöltő kártyás beszélgetési, kapcsolattartási lehetőséget, csomagban árulni. Aki vesz egy pakkot, bizonyos összegért kap, mondjuk, pár ezer facebookos ismerőst. A készletben alapvetően létező személyek volnának, de ha becsúszna közéjük egy-két virtuális, vagy ne adj' isten halott, az sem okozna galibát. A hozzánk kapcsolódók nagy száma jól mutatna a profil oldalunkon, és ha valaki esetleg megjegyezné, hogy ennek van annak úgy is küldtünk szülinapi boldogságüzit, hogy az illető már egy magasabb fokú virtualitásban posztol, hát istenem: az vesse ránk az első követ, aki nem járt még így, vagy nem fog így járni.
A jövő és a közösségi média útjai kifürkészhetetlenek.
Majoros Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 10:56:00, csütörtök
|
| |
| |
Szép sikert ért el hazánk a rövidpályás házasságok kontinensviadalán. Ez a versenyszám most még nem szerepel az olimpián, de a szakemberek szerint, ami késik, az nem múlik, csak halasztódik. Mi, magyarok mindenesetre komoly reményekkel készülünk a jövőbeli megmérettetésekre, mert egy a közelmúltban elfogadott kormányprogram lehetővé teszi számunkra, hogy a házasulandók válási törekvéseit fölgyorsító eszmei vagy anyagi támogatást ezentúl nem kell az adóbevallásunkban is rögzíteni. A dolog procedurális része emiatt jelentősen egyszerűsödik, amelyhez jótékony jelleggel csatlakozik az új kormányprogram keretében országszerte kialakított nagy számú rövidházassági tréningcentrum. Joggal mondhatjuk ki hát, hogy rövidházasságok tekintetében a világ élvonalába tartozunk, és hála a megfelelő törvényi rendezésnek, az utánpótlás is biztosítottnak látszik.
De térjünk vissza ahhoz az eseményhez, amelyről eredetileg beszélni szerettünk volna: a Gót Koffó-Svarung Matild kettős a múlt héten Oslóban megrendezett rövidpályás nász EB-n vegyespáros kategóriában új kontinenscsúcsot ért el. Frigyük mindössze tizenkét másodpercig volt érvényben, mert ennyi ideig tartott, amíg az anyakönyvezetőtől a válóperes bíróig átfutottak. Lehet, hogy a világcsúcs is meglett volna, de Gót Koffó kezében a fordulónál megbicsaklott a toll - amikor a házasság megszüntetéséről szóló végzést alá akarta írni -, miáltal értékes tizedmásodperceket veszített.
Szakmai elemzők szerint ez a malőr némi gyakorlással könnyen kiküszöbölhető, így Gót Koffó jó eséllyel készülhet a jövő hónapban esedékes nikóziai világbajnokságra, ahol új partnerrel lép majd pástra. Hogy pontosan kivel, az most még a jövő zenéje, de bajnokunk apait-anyait belead az edzésbe, ezért ne lepődjön meg senki, ha véletlenül összefut vele valamelyik az internetes társkereső oldalon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 10:49:37, csütörtök
|
| |
| |
A modern tudomány által kevéssé ismert tény, de attól még része a valóságnak, hogy a városi ember is megkívánja néha a gyümölcsöt. Almát, barackot, szilvát, szőlőt meg hasonló jókat szeretne majszolni az istenadta, de a falusi emberrel ellentétben neki nem adatik meg az a kiváltság, hogy kiballagjon a kertbe, és csak úgy, lazán letépjen egyet-kettőt az ilyen termésekre specializálódott fák ágáról.
Neki piacra, közértbe, szupermarketbe, utcai duttyánba kell zarándokolnia mindezekért, ahol csupán az egyik rázúduló kellemetlenség a pimasz módon hivalkodó árcédulák látványa. A városi ember nevetgélve - vagy hát nem éppen sírdogálva - fizetne a pompás, szaftos gyümölcsökért, de hiába van pénze - ha van - a gyümölcs szaftosabb fajtája egyszer s mindenkorra elérhetetlen számára.
A modern tudomány által kevéssé ismert tény az is, hogy a városba kerülő gyümölcs furcsa metamorfózison megy keresztül, mihelyst az árupolcról a magánházakba vándorol. Biztosan mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor valakinek cserepes virágot veszünk ajándékba. Ilyenkor senki sem ütközik meg azon, hogy a kis bokréta szinte fuldoklik önnön virágaitól, ami valljuk be, nonszensz. A természetben olyan nincs, hogy több száz rózsabokor, évszaktól függetlenül, csupán a vásárló kedvéért buja módon virágba boruljon. De mi ezt elfogadjuk, a virágot pedig megvesszük. A meglepetés azután ér bennünket, hogy a virágok elhervadnak. Próbálkozhatunk bármivel, öntözhetjük és vitaminozhatjuk, a bokréta rövid időn belül elszárad. Általános vélekedés az, hogy a huncut kereskedők valamilyen kemikáliával megvadítják szegény szerencsétleneket, hogy a megvétel pillanatában a legszebb formájukat mutathassák, ami talán elmegy bocsánatos bűnként, ám amikor a gyümölcsökkel is ezt az utat próbálják bejárni, az már több egyszerű turpisságnál.
Hozzám földrajzilag a Batthyányi téri SPÁR van legközelebb, így ott vagyok kénytelen vásárolni, ha tetszik, ha nem. A múltkor szeszélyes módon megkívántam az őszibarackot, és ettől az sem tántorított el, hogy a SPÁR-ban a történelem kezdete csupa kőkemény, fakó gyümölcs kelleti magát. Arra gondoltam, nem baj, ha kemény a barack, álltában ez is megérik majd, mint a szintén kőkemény és zöld banán, de nem így történt. A hazavitt őszibarack pár nap múlva belülről megrohadt. Kívülről ugyanolyan fakó maradt mint legszebb fénykorában volt, de amikor beleharaptam, émelyítő cefreíz áradt szét a nyelvemen.
Nem lehettek kétségeim afelől, hogy fontos fölfedezés nyomára jutottam. Nevezetesen arra, hogy nemcsak a virágokat, hanem a gyümölcsöt is manipulálják. Hogy kik, azt nem tudom, talán a gyümölcsmaffia. Gyaníthatóan úgy ügyeskednek, hogy a portékát lehűtve, vagy fagyasztva szállítják, és a célhelyen lepermetezik valamivel, hogy kiolvadva frissnek hasson.
Természetesen erre semmilyen bizonyítékom sincsen, de ha majd elpusztulok és a testem a sok vegyszertől mumifikáltan egyben marad - mint Lenin elvtársé -, boldogan fogok feszítek a másvilágon, hogy lám, mégiscsak nekem volt igazam.
Majoros Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 10:43:10, csütörtök
|
| |
| |
Azt az elképesztő hírt találtam a netes médiában, hogy az időskori szex férfiak esetében kétszeresére növeli az infarktus kockázatát. A horrorisztikus fölfedezés mögött a Michigan Állami Egyetem kutatása áll, tehát komoly tudományos alapokon nyugszik. Megdöbbenésemet még inkább növeli az a beidegződés, hogy ez idáig úgy tudtam, ennek pont az ellenkezője igaz. Erre alapoztam a világképemet, a filozófiámat, meg mindent. Erre jön egy alak, és mint valami Kopernikusz romba dönti az egészet.
Van egy tippem arról, miféle tudós lehet az ilyen: holdvilágképű, szódásüveg-szemüvegű, körte alkatú. Kisgyerek korában több szexuális abúzus is érhette. Csupa ilyesmi: mivel szintetikus úton jött a világra (értsd: nem volt se apja, se anyja), a dédnagyanyja volt kénytelen szoptatni. Később, kisiskolás korában a lányok tornaórán leráncigálták a gatyáját és megköpködve pinduri fütyülőjét, kórusban kiröhögték. Egyszer matyizás közben észrevette, hogy elfelejtette lehúzni a redőnyt, ami miatt a szemben lakó HD-felbontású dokumentumfilmet készített róla, és azt a közösségi médiában meg is osztotta. Később, úgy 50 éves korában, amikor végre odáig merészkedett, hogy szerelmet valljon az egyik kolláganőjének, bók gyanánt azt találta neki mondani: ,,de szép szőrös keze van magának". És még sorolhatnám.
Nos, hát ilyen alakok formálják a jövőnket meg a történelmünket. Kispöcsű, frusztrált alakok, akik a szex számtalan adománya közül nem figyelnek másra, csak a szívdobogásra. Nem mintha e nélkül nem lehetne ezer más ok miatt is infarktust kapni, és nemcsak idős korban. Amúgy meg, ha ez a dolog mégis így van, mármint, hogy az időskori szex drasztikusan megnöveli a szívhalál kockázatát, nem jobb lett volna ezt titokban tartani? Már csak passzív euthanázia szempontjából is. Mert tegyük agyonhajszolt szívünkre a kezünket: mi férfiak azért valahogy mégis szívesebben halnánk hősi halált egy bombázó fedélzetén, mint szuronyrohamban holmi féle csatamezőn.
A dolog külön pikantériája, hogy ez az egész csak a férfitársadalomra vonatkozik, tehát bőven benne van a hátrányos megkülönböztetés részecskéje.
De némi remény azért a sok borongás mellett is föltünedezik a látóhatáron: az egyik olasz falucska, Acciaroli lakói közül minden tizedik száz évnél idősebb, pedig a kardiológusok, akik megvizsgálták őket, egyöntetűen megállapították, hogy szexuális életük igencsak virágzik. Most akkor kinek higgyünk: az elhízott, hamburgerzabáló amerikaiaknak, vagy az életvidám, száz év fölött is vígan töcskölő olaszoknak? Talán majd egy újabb tanulmány ezt a kérdést is megválaszolja.
Majoros Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-02 10:32:45, csütörtök
|
| |
| |
Mondják, ha rajlik a muslica februárban, lesz még zimankó márciusban". Ennél is közismertebb hiedelem a barnamedvéhez kapcsolódik: ha a téli álmából ezen a napon felébredő medve barlangjából előbújva meglátja árnyékát, azaz süt a nap, akkor visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi, vagy talán tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd. A néphiedelem így fogalmaz:Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy süssön a nap.
Február másodika egyébként Karolina napja, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. A római katolikus hit szerint Szűz Mária tisztulásának és Jézus templomi bemutatásának ünnepe. A szentelt gyertya az egyik legrégibb jelképe Krisztusnak. A népszokás szerint, keresztelésig az újszülött mellett világított a gyertya, hogy a ,,pogánykát" a gonosz, rossz szellemek ki ne cseréljék. Amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1735
- e Hét: 4771
- e Hónap: 13954
- e Év: 66662
|
|
|
Offline
