|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 21:39:17, hétfő
|
| |
| |
"Milyen gyakran vagyunk abban a helyzetben, hogy a válasz várat magára. Ilyenkor felmerül a kérdés: Hagyjuk abba, vagy imádkozzunk tovább? Az a kísértésünk, hogy hagyjuk abba az imádságot, mintha feladtuk volna a reménységet, és mondjuk ki: céltalan az egész. Régóta imádkozunk, fölösleges tovább folytatni! A Sátán azt szeretné, hogy ezt mondjuk. De mi csak tartsunk ki, imádkozzunk szüntelenül, és legyünk bizonyosak abban, hogy Isten meg akarja, és meg tudja tenni, amit kérünk! Bizonyosak lehetünk abban, hogy Istennek örömére és gyönyörűségére szolgál, ha Krisztusért megadhatja nekünk mindazt, ami az Ő dicsőségére és a mi javunkra szolgál. Ha így teszünk, megadja nekünk is, amit kérünk. Amilyen bizonyos, hogy Isten gyermekei vagyunk, olyan biztos, hogy felel kérésünkre, ha kitartóan és hittel imádkozunk."
- Müller György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 21:13:07, hétfő
|
| |
| |
ISTEN KEZÉBEN
Az én számomra véletlen nincsen,
Derű vagy ború leng fejem fölött,
Mögötte ott van Atyám, az Isten;
Visszatekintve öröm, bú között
Tisztán látom mily bölcsen vezetett,
Érzem, hogy mily nagyon szeretett.
Édes béke száll szívem mélyébe:
Életemet Isten tartja kezébe.
Nem kell félnem, ha vész jő felém
Csak mit Ő enged, az eshet velem;
Szenvedéseknek sötét éjjelén járjak bár.
Béke, öröm tölti el kebelem.
Isten kezébe van az életem.
Javamra ad Ő mindent énnekem.
Ha tövis tép is, rózsa nő azon,
Hálaszó váltja fel majd panaszom.
Kezébe vette éltem kormányát
Megszabta bölcsen nekem az utat,
Rárakta a titkok homályát,
Mindig egy lépés csak, amit mutat,
És mégis megyek, amerre vezet,
Áldom azt a bölcs, hatalmas kezet,
Mely áldott, védett a múlt éveken,
Mely uralkodik a földön és egeken.
Reája bíztam életem ügyeit.
Csendben várom Őt míg intézkedik.
Mért előzném nagy csodás tervét?
Nem siet Ő, de el sem késhetik.
Mindent legjobban, legjobbkor végez
Tudom ő szeret - nekem elég ez.
Bármerre vezet, bízom benne, hisz
E földről a karja a mennyekbe visz. ÁMEN
Novák László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 16:59:04, hétfő
|
| |
| |
Az ember, aki önmagát csapta be...
1951 októberében az Oak Ridge-i (USA) atomközpontban szokatlan lopást fedeztek fel. Nyomtalanul eltűnt néhány gramm plutónium. Természetesen kémkedésre is gondoltak, de minden ilyen irányú vizsgálat eredménytelen maradt. Csak 18 hónap múlva akadtak a tettes nyomára...
Egy nap ugyanis az atomközpont egyik dolgozója beteget jelentett. Ez önmagában még nem lett volna rendkívüli dolog, az orvosok azonban nem tudtak hová lenni a döbbenettől: a beteg erős sugárzási ártalomban szenvedett. Hol érhette ilyen erős sugárzás? Minden olyan lehetőséget teljesen ki lehetett zárni, hogy a férfi, akit Anthony Rurron-nak hívtak, az atomközpontban végzett munkája során szerezte súlyos betegségét, mivel a központ termeiben a védelmi intézkedések olyan szigorúak voltak, hogy sugárzásveszély szóba sem jöhetett. A diagnózis azonban egyértelmű volt: Rurron rendkívül súlyos sugárzás okozta károsodást szenvedett!
A titokra hamar fény derült, amint a titkosszolgálat emberei kihallgatták a férfit. A célzott kérdések hatására Rurron összeomlott, és beismerte, hogy ő lopta el a plutóniumot. Valahogyan és valamikor felmerült benne az ötlet, hogy gyorsan és könnyen meg lehetne gazdagodnia. A vágy annyira erős volt benne, hogy az a józan eszét is kikapcsolta. Azt tervezte, hogy a plutóniumot kéz alatt jó drágán eladja. De máshogy történt, mint ahogy elgondolta. Nem tudta eladni. Visszahozni sem tudta, így aztán - véleménye szerint a legnagyobb gondossággal becsomagolva - az ágya alá rejtette. A hónapokig tartó sugárzás pedig megtette a magáét: Rurron visszafordíthatatlan, súlyos egészségkárosodást szenvedett. Az orvosok csak azt tudták mondani Anthony Rurronnak, hogy betegségének nincs ellenszere: és napjai meg vannak számlálva.
Így is történt. Rengeteget szenvedett, és halálakor ez a különben nagydarab, erős férfi már csak 41 kiló volt. A 4Mózes 32,23-ben olvassuk: "Utolér benneteket vétketek büntetése." Anthony Rurront is utolérte, bár az esetnél senkiben fel sem merült, hogy ő lehet a vétkes, senki nem tudott a tettéről.
De hát hogyan történhetett mindez? Hiszen végülis Rurron ott dolgozott az atomközpontban, pontosan tisztában volt vele, milyen veszélyes a plutónium, és mégis ellopta! Mert meg akart gazdagodni. A gazdagság utáni mohó vágy elvette a józan ítélőképességét, elvakította őt, és így a legsúlyosabb csalást követte el, amit csak ember elkövethet: saját magát csapta be.
Vajon már mi is becsaptuk magunkat, amikor valamilyen szenvedély elvakított, és meggyőződésünk ellenére olyat tettünk, ami csak veszteséget okozott nekünk? Jusson eszünkbe, hogyan figyelmeztette Isten Káint: "a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." [1Mózes 4,7] Ne kövessük Káint, aki Isten nagyon komoly figyelmeztetése ellenére megmaradt testvére, Ábel elleni féltékenységében és haragjában, és végül gyilkosa lett.
Isten kegyelmes a megbocsátásban. De hűséges a figyelmeztetésben is. Meg tud és meg is akar őrizni minden öncsalástól. Szavai mindenkihez szólnak: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." [Zsoltárok 50,15] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 16:38:32, hétfő
|
| |
| |
A kertész
A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizlibokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni, ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan, mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte, mintha beszélne hozzá, és ezt mondaná: Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák, és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj, és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, szemben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted, de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel, amikor meglátod a termésedet.
Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni, milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt, mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott: Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak, és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki??
Isten gyöngéd hangon így felelt: A te életedben Én vagyok a kertész. Akkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket, és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: Ne aggódjatok életetekért! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 16:33:14, hétfő
|
| |
| |
Mit érdemes tudni?
Egy riporter nagy távolságot tett meg azért, hogy interjút készítsen egy híres tudóssal. Amikor megérkezett, hozzá, a híres tudós szívélyesen fogadta. A riporter a így kezdte a mondandóját:
,,Doktor úr, megfigyeltem, hogy dolgozószobájának falai tele vannak könyvekkel a plafontól a padlóig. Kétségtelen, hogy mindegyiket elolvasta. Tudom, hogy sokat írt. Nagy utakat tett meg, és kétségtelenül megvolt az a kiváltsága, hogy a világ legbölcsebb embereivel beszélgessen: nagy gondolkodókkal és a világ vélemény formálóival. Nagy utat tettem meg azért, hogy egyetlen kérdést tegyek föl Önnek. Mondja meg, hogy mindabból, amit tanult, mi az az egyetlen, amit érdemes tudnia?"
A tudós a vendég vállára tette a kezét, és ezt válaszolta: ,,Kedves Uram, mindabból, amit tanultam, csak két dolgot érdemes igazán tudni. Az első az, hogy nagy bűnös vagyok. A második az, hogy Jézus Krisztus a nagy Megváltó." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 16:30:36, hétfő
|
| |
| |
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont és Anyu, egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 16:28:24, hétfő
|
| |
| |
Néha ennyi is elég...
Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki!
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvigasztalni a bánatos asszonyt?
- Az ölébe ültem és együtt sírtam vele. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 16:23:12, hétfő
|
| |
| |
"Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét."
- John Bunyan |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 12:46:08, hétfő
|
| |
| |
"Isten gyermekeinek nincs áldottabb és hatalmasabb fegyvere a kitartó imádkozásnál. Mert ezzel Isten hatalmát állíthatják maguk mellé - Isten mindenható hatalmát. Ha mi - Isten gyermekei - minden helyzetben az imádságnak ezzel a hatalmával élünk, akkor elérhetjük azt, hogy Isten végtelen bölcsessége munkálkodik értünk, és Ő a mi oldalunkon van. Ezért kell élnünk minden eddiginél jobban az imádsággal!
És te - kedves barátom -, aki gyakran jársz imaórákra, várj el nagy dolgokat Isten kezéből! Nyújtsd ki kezedet csodálatos áldásokért, és majd meglátod, milyen szívesen megadja Isten azt, amit kérsz!"
- Müller György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-27 12:21:32, hétfő
|
| |
| |
"Isten határt szab a Sátán hatalmának."
"Noha a Sátán gyűlöl minket, nem mehet túl azon, amit Isten megenged neki."
"Isten jóváhagyása nélkül semmit nem tehet a Sátán."
- Müller György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
555 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1146
- e Hét: 14720
- e Hónap: 26595
- e Év: 214397
|
|
|
Offline
