|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 11:01:46, péntek
|
| |
| |
Oravecz Imre: A megfelelő nap
Vékony, fátyolszerű, szűz hó,
éjjel esett, az elpiszkolódott régire,
szinte nincs szívem söpörni,
enyhült a hideg, megpuhult a levegő,
a Nap nem süt,
de világosabb van, mint tegnap,
mert feljebb húzódott a szürkeség,
és ismét belátni a völgyet,
közel és távol senki,
se a határban, se az úton,
se fatolvaj, se járókelő,
mintha kihalt volna a világ,
csak a madáretető körül van némi mozgás,
két széncinke veri kitartóan
a megkaparintott napraforgómagot,
óvatosan nyitom-csukom az ajtót,
nem akarok zajt csapni,
még alszik kedvesem,
jókedvűek a kutyák,
valahányszor kilépek az udvarra,
mindig játszani akarnak velem,
rutinszerűen végzem teendőimet,
jövök-megyek a térben,
könnyűnek és szabadnak érzem magam,
ilyen napon szeretnék meghalni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 10:53:08, péntek
|
| |
| |
Utak...
Vannak utak, amelyeknek a vége visszavonhatatlan,
Mely az itt maradottakat kísérti százezer alakuban
Időtlenül a csontokba fúródott fájdalom,
Az ember szeme némán könnyez a sírokon.
Mert nincsen szó a gyermekét gyászoló anyához,
Mely lelkét hasogató terhét enyhítené,
Mert nincsen kívánság a csonka családhoz,
Mely ismét, ahogy ezelőtt- eggyé tehetné.
A gyertya lángjában süvítő szívet tépő tragédia-
Tizenhat embernek ártatlanul meg kellett halnia.
Iskolákra tűzött fekete zászlók, gyászlobogók,
Szomorún hirdetik, hogy valami megtört, valami volt.
Az ilyen fájdalmakban nem lehet idegen az ember.
Ha mást nem tehet- hát osztozzon együtt érzően.
Ha mást nem kívánhat, csak hitet, üdvösséget-
Az itt maradottak borús csendjébe fényességet.
Láthatatlan kegyelmet, mely segít tovább élni.
Új csodákat nekik gyászukat emlékké szelídíteni.
Végtelen szeretettel gondolni bajtársainkra.
S az elmenőknek nyugalom, békesség poraira.
Tehetetlenségetek terhében részvéttel osztozunk,
Adjon erőt a tudat: hogy egy nap találkozunk.
Újra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 10:47:40, péntek
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Harmatcsepp
Egyetlen harmatcsepp őrzi a világot,
benne az életnek szép csodáját látod.
Lám, az élő világ fürdik, tisztul benne,
mintha e cseppnyi gömb maga is Föld lenne!
Egyetlen harmatcsepp, s benne ott az élet,
s mikor a Nap felkelt, hova tűnt, mivé lett?
Felszáradt az ágról? Páracseppként felnőtt?
Fent látom az égen, mint csodaszép felhőt!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 10:42:00, péntek
|
| |
| |
Helisz János Rolnad
A változás
Olyan voltam, mint egy jéghegy,
Fagyos, rideg bár ért a nap sugara.
De soha sem olvadtam meg,
Kietlen volt akár a puszta.
Olyan voltam, mint az éjszaka,
Reményekkel, félelmekkel tele,
Kinek azon járt gondolata,
Milyen boldogtalan élete.
Olyan voltam, mint az ősz,
Borús, kedvtelen, haldokló lélek.
Fogyott bennem az életerő,
Fiatal, kinek kedvét szegte az élet.
De mikor jött Ő, s a nagy csoda,
Akkor kezdődött a változások sora:
Olyan lettem akár egy rét,
Derűs, nyílt fényben úszó.
Amint a nap sugara szívemhez ért,
Bennem elolvadt a hó.
Olyan lettem, akár a hajnal,
Esélyekkel, reményekkel teli.
Ki tudja, lassan eljő a nappal,
S kedvét semmi sem szegheti.
Olyan lettem akár a tavasz,
Rügyező fák, virágok illata jár át.
S bennem életerőt fakaszt,
A boldogság, mely tart egy életen át.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 10:07:00, péntek
|
| |
| |
Egy elfeledett ígéret
Egy emlék mely bennem él
Egy ígéret mit nekem tettél
Egy sóhaj ami feléd száll
Egy szív mi titokban téged vár
Egy táj mi oly szép nekem
Egy könnycsepp mi úszik a vízen
Egy pillanat ami szebb mint egy álom
Egy arc miben magamat látom
Egy kéz mi fogja a kezem
Egy mosoly ami elvette az eszem
Egy hang ami nekem suttogott
Egy elfeledett ígéret mely örök nyomot hagyott
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 10:00:32, péntek
|
| |
| |
Gál János
Ne úgy szeress
Ne úgy, mint én téged:
Mint kit izzani vágyás éltet.
Úgy szeress, mint
Rokkant maradék lábát,
Szegény a bádogházát
mint
Juhász bitangolt nyáját,
Paraszt leégett tanyáját
mint
Szeszbeteg az utolsó kortyot,
Kehes kéményseprő a kormot.
Ha nem tudsz így szeretni,
Mondj le rólam
mint
Lábát elharapó, csapdába szorult róka,
Délibábról a beépített róna
mint
Rákbeteg fél tüdejéről, s
elvetélt költő
Hátralévő idejéről!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 09:54:11, péntek
|
| |
| |
Palercsík László
Válaszúton
A válaszúton, egyedül kell lenned,
Hozzám vagy máshoz, Neked kell döntened.
Semmilyen jel, senki nem segít Neked,
Már tőlem ne is várd, hogy mit kell tenned.
Igaz érzéseket, szívedben keress,
És hamis vágyakat, ne is dédelgess.
Megtalálsz engem, ha hinni tudsz bennem,
Hozzád, igazán közel áll a lelkem.
Tanuljunk meg hát, újból lélegezni,
Bátran egymás mellett, egymásért élni.
A Szeretettől soha nem kell félni,
Csak nyugodtan egymás szemébe nézni.
Szemeidben mindig, különös fény él,
Mintha csak régi álmokat kergetnél,
Bizony, így osztod ketté az életed,
Lassan elveszíted, minden reményed.
És este, ha eltávoznak a fények,
Sírsz, és arcodra fagyhatnak a könnyek,
A gyermekeid vigaszt adnak Neked,
Én akkor, szeretnék ott lenni veled.
A sötét égboltot, a fény töri meg,
És két karomban a tested megremeg,
Majd hajnalban a vágyak teljesülnek,
A testünkben, lelkünkben, elmerülnek.
A válaszúton, egyedül kell lenned,
Hozzám vagy máshoz, Neked kell döntened.
A "Boldogság" vagyok, lelked legmélyén,
Szeretet vagyok, a Szíved közepén.
Lehetsz Te bárkié, bárhol, bármikor,
De mégis az enyém maradsz mindenkor.
Csalódás után, nálam találsz vigaszt,
A szíved úgyis mindig, engem választ.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 09:49:46, péntek
|
| |
| |
Lehet, hogy csak én várom ennyire?
- Nem hiszem!
A tavasz nem csak a sok ruhától szabadit meg bennünket, ami pedig önmagában is elég ok lenne arra, hogy várjuk, hanem sok más nehéz, nyomasztó érzéstől is, amit a nyakunkba zúdít a tél.
A génjeinkben hordozzuk a "fészekrakás" ösztönét, és bár kezdünk fütyörészni, mint a madarak, azért ott bent mocorog valami.
Egy kicsit - vagy nagyon - nyitottabbak vagyunk, tettre készebbek az érzelmek terén is
és ez bizony nagyon jó érzés.
Megszűnnek a nyomasztóan fénytelen napok, ragyog a fény, és melegen simogatja arcunkat, szívünket. És ennyi elég is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1392
- e Hét: 4428
- e Hónap: 13611
- e Év: 66319
|
|
|
Offline
