|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 18:05:28, szombat
|
| |
| |
"Bár a keresztyén élet próbái kívülről nem látszanak olyan retteneteseknek, könnyebben legyőznek minket, mint a nyílt üldözés megpróbáltatásai. El kell viselnünk a világ gúnyolódását, ez azonban nem nagy dolog. Szelíd szavai, sima nyelvű beszéde és képmutatása rosszabb. Számunkra az jelenti az igazi veszélyt, hogy meggazdagodunk és gőgösek leszünk, feláldozzuk magunkat a gonosz világ divatjainak, és elveszítjük hitünket. Vagy ha nem a gazdagságunk jelenti a próbát, a világi gondok okozhatnak nehézségét... Az ördög nem sokat törődik azzal, melyik jelent nekünk harcot, amíg elveheti Krisztus iránti szeretetünket és bizalmunkat. Fel kell ébrednünk végre, mert veszélyes talajon járunk. Valószínűleg nem vesszük észre, mi az, amit teszünk, mindaddig, amíg hitünk nem lesz valóság, és Jézus iránti szeretetünk nem lángol igazán."
- C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 17:59:37, szombat
|
| |
| |
"Az istenfélő élet az, amikor tudatosan Isten tetszésére akarunk élni mindenben, amit teszünk; Jézust ábrázoljuk ki a mindennapi életben."
- Cynthia Heald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 17:57:59, szombat
|
| |
| |
"'Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.' Ez Isten ígérete, és Ő meg is fogja tartani. Ha ellenállunk ellenségünknek, Isten menekülésre készteti és nekünk adja a győzelmet... Ugyanakkor ne adjunk teret az ellenségnek sem gondolkodásunkban, sem engedetlenségünkkel, mert így óriási hatalmat adunk neki önmagunk fölött. Bár Isten nagy irgalmában és szeretetében nem engedi, hogy ezt a hatalmát korlátlanul gyakorolja, de nem is fosztja meg attól teljesen, amíg ezen a Földön élünk. Ha tehát sikeresen ellen akarunk állni a sötétség fejedelmének és a mennyei helyeken lakozó fejedelemségeknek, fel kell fegyverkeznünk az igazság mellvasával és a hit pajzsával."
- A. B. Simpson |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 17:38:07, szombat
|
| |
| |
"A világiasság nem mások által megkérdőjelezett ügyletekbe való belebonyolódást jelent, hanem kultúránk jövőképének, értékeinek és gondolkozásának minden további nélküli elfogadását anélkül, hogy Isten Igéjének tükrében megítélnénk ezeket. Úgy folynak bele az életünkbe, mintha nem ismernénk az Úr Jézust."
- Lawrence O. Richards |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 14:03:29, szombat
|
| |
| |
Az idő szentélye
Egy szappanbuborék, űrben lebegő, fényből, vízből és térből szőtt burok. Kinek van ideje ilyesmire?
Miért, nekem nem volt? Csak mert figyeltem. Mert az ezer ajándék listája arra késztet, hogy folyton egy újabbra vadásszak... és még egyre - hogy megpillantsak egy-egy újabb, csodával terhes pillanatot.
A mosogató közepén levő csodát. Hogy így keressem. Széttárom a tenyeremet a víz alatt, és pillanatok élettartamának hártyájával emelem fel a kezemet. Áttetszően csillog a buborék a fényben. Tűzvörös, kobaltkék sávok, folyékony tündöklés.
Keresztüllátok rajta, és meglátom a mintát. Látom. Ahogy az életem, akár a pára, formálódik. Eddig nem vettem észre.
Ez a 362.
362.Szappanhab... csupa szín a napfényben
Ez a válaszom az időnek.
Az idő könyörtelen folyam. Tajtékzik, nincs tekintettel senkire. Egyetlen módon lehet lelassítani: Amikor teljesen belemerülök az idő gyors árjába, teljes figyelmem összes súlyával belépek a jelen pillanatba, lelassítom az árt azzal, hogy egész súlyommal jelen vagyok. Le tudom lassítani az árt azzal, hogy teljes mértékben itt vagyok. Csak akkor élek teljes életet, amikor teljes mértékben megélem a pillanatot. Amikor folyton a dicsőség következő villanását keresem, lelassítok, belépek. És az idő lelassul. Nehezedj rá teljes figyelmeddel erre az időpillanatra, és az idő egész folyama lelassul, lelassul, lelassul!
Rezeg a kezemben a buborék, a szivárványszegélyű.
És a vak szemek megnyílnak: a dicsőség nyomon követése lassítja le dicsőséges módon az életet. Egyszerű, nyílegyenes a buborékon át: Ezer dologért hálát adni végső soron meghívás, hogy a teljes figyelem súlyával lelassítsuk az időt. Az időnek és térnek ebben a szeletében figyelek, tudatosítok, elfogadom a pillanat egészét, ránehezedve egészen-itt létemmel.
A fény felé mozdítom a kezem, a hullámfrekvenciák felerősödnek a buborék kupoláján, a színes sávok elmélyülnek, a tűzkék lángot kavar a rikító vörösbe. Kaleidoszkóp-bolygó. A teljes figyelem megtölti az üres kínt.
Ez. Ez az eukhariszteó vezet ahhoz a tünékeny teljes élethez, amelyik a pillanatban él? Erre sürget a nővérem, amikor szorongó gyomrom görcsbe rándul a holnaptól, amikor bánkódom azért, ami elmúlt: szavaival folyton nyaggat, hogy maradjak itt: ,,Akárhol vagy, légy teljesen ott!" Éltem úgy, mint futó, aki aggódva liheg előrefelé, megbánással dobog visszafelé, retteg attól, hogy a jelenben éljen, mert az itt-idő mind közül a legnehezebbre kér: hogy nyíljak tágra, és fogadjam be.
A fény a szappanos hártyán, energiája terjed, tükröződik, megtörik a néhány milliomod centiméternyi vastag falon. A fényhullámok átjárják és összeütköznek, csúcs a csúcshoz, majd csúcs a völgyhöz. A sárga sötét indigóba márványosodik. Látom. A kezemben tartom.
Itt van Isten.
A jelenben. Maga a neve is: VAGYOK. Legszívesebben levenném a cipőmet. Annyira telve VAGYOK a jelen súlyával, hogy az idő folyama lelassul és leáll... és Maga Isten időtlen. A buborék enyhén megremeg. Vagy a kezem az? Nem az ajándékok tesznek boldoggá, hanem a tér szentsége. A benne levő Isten. A buborék túlsó domborulatánál örvény, lila csúszkálás. Ez egy fenséges ajándék, idő, a pillanat keretébe zárt Isten maga. Alig lélegzem... és az idő csak azért lényeges, mert az idő Isten lényege, a VAGYOKÉ. Az időt kell megszentelnem.
Lehet, hogy soha többé nem húzok cipőt.
A buborék egy székesegyház kupolájává hajlik. Tessék! Mit kell tennem? Minden pillanatot tegyek katedrálissá, dicsőséget adva... Jákób vagyok, és az Úr van itt e helyen, én pedig nem tudtam róla (1Mózes 28:16). Az eukhariszteó hajlítja a pillanatot a kegyelem kupolájává, a szentség szerkezetévé - hellyé Isten számára. A köszönettől magasztosul szentéllyé a most. Én pedig fogadalmat teszek: nem fogom megszentségteleníteni ezt a pillanatot tudatlan kapkodással vagy hitvány hálátlansággal. Jákób leszek, és ezt a pillanatot elnevezem ,,Isten hajlékának" (1Mózes 28:19). Kristályos korong csillan meg az ablak fényében.
Az óra lassan ketyeg. Most már hallom belőle, milyen valójában: jó és szent. Idő, amit Isten mindennél előbb nevezett szentnek (1Mózes 2:3). Adj hálát Istennek az időért, és maga Isten lép be az időbe, megszentelve azt jelenlétével! Ez így igaz: a teljes figyelem lelassítja az időt, és én megélem a pillanat teljességét, egészen a legszéléig. De ennél több is van. Ráébredek az itt VAGYOK-ra. Amikor jelen vagyok, találkozom a VAGYOK-kal, a jelenlevő Isten jelenlétével. Az Ő ölelésében az idő elveszít minden sebesség-, feszültség- és térérzetet, elcsitul, és... szent lesz.
Az itt az egyetlen hely, ahol szerethetem.
A buborék megcsillan: kagylóból kifeszített gyöngy.
Addig tartom, amíg csak van benne élet. Aztán lassan megtörlöm nedves kezem, felkapom a naplómat, tollam szántja a papírt, leszúrom a zászló rúdját a szárazföldbe, kijelentem, hogy enyém az új földterület, és a zászló vadul csattog a szélben. Az itt az egyetlen hely, ahol szerethetem. Van időm Istenre...
363.Áttetsző gömbökről színesen visszaverődő sugarak
364.Vödörbe tavasz hangjával puffanó luctobozok
365.Varjak károgása magas ágakról, szivárványszínekben csillogó szárnyuk
Szépségvadász vagyok, lassan haladok, tágra nyílt szemmel, minden izmom minden porcikája átérzi a csoda teljességét. Ez a vadászat izgalma, akár szakértője is lehetnék a teljes életnek, a minden pillanatban ott rejlő szépség-vadnak.
Éhezem az élet ízét.
Istent. (folyt. köv.)
Ann Voskamp |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ezernyi ajándék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 11:44:52, szombat
|
| |
| |
Útban van a segítség
Az egyik évben szörnyű árvíz volt. Teljesen elárasztott egy kis középnyugati városkát, ami egy völgyben, két folyó között helyezkedett el. Mindkét folyó kilépett a medréből, és éjjel-nappal esett az eső. Kilátás sem volt arra, hogy a városka megmeneküljön: lassan, de biztosan elöntötte a víz. Mindenkit evakuáltak, egyetlen idős ember kivételével, aki nem volt hajlandó otthagyni otthonát - amit hamarosan elborít az ár.
"Hiszem, hogy Isten meg fog menteni" - kiáltotta az öreg mindenkinek, aki könyörgött neki, hogy meneküljön egy magasabb helyre. A férfi hitt az imádság erejében, és bízott abban, hogy Isten valahogy meg fogja menteni.
Ahogy a víz elöntötte az utakat, és kocsival már nem is lehetett közlekedni, egy négykerék-meghajtású teherautóval érkező férfi állt meg az idős ember házánál, és megdöngette az ajtót: "Siessen!" - kiáltott.
"Jöjjön velem, és biztonságba viszem! Már nincs sok idő!" Az idős ember azonban tovább imádkozott. Nem volt hajlandó elhagyni a házát.
Pár órán belül méterekre emelkedett a vízszint, teljesen elöntve az otthonát. Tovább esett az eső. Az öreg felmászott a konyhaasztal tetejére, és tovább imádkozott. Amikor már ott is a lábát nyaldosta a víz, egy férfi evezett csónakkal a konyhaablak elé, és így kiáltott: "Uram, szálljon be a csónakba! Biztonságba viszem!"
"Nem" - kiáltott vissza az idős ember. "Isten meg fog szabadítani ebből az árvízből!"
A víz egyre feljebb emelkedett, és az idős embernek végül nem maradt más választása, mint hogy kimásszon a háztetőre. Az eső csak ömlött szakadatlan. Miközben imádkozott, meghallotta egy helikopter robaját az égen. Felnézett, és meglátta a háza fölött lebegő helikoptert. Leeresztettek neki egy kötéllétrát.
"Menjenek innen!" - kiáltott az öreg a helikopter felé.
"Lesodornak a tetőről! Isten meg fog engem menteni! Maguk menjenek más emberekért!"
A helikopter nem maradhatott ott örökké, így otthagyták az öreget a háztetőn, még mindig imádkozva.
A víz végül elborította a házat, és az idős ember ott lelte halálát.
Amikor a Menny kapujához ért, megkérdezte Szent Pétert, beszélhetne-e Istennel. Péter oda vezette a kegyelem királyi székéhez.
"Ó, Uram, olyan buzgón könyörögtem, hogy álljon el az eső, és hogy ments meg az árvíztől. Te meg hagytad, hogy ott fulladjak meg. Nem értem!"
"Gyermekem, én meghallgattam az imádat. Küldtem egy négykerék-meghajtású teherautót, egy evezős csónakot és egy helikoptert. Miért küldted el őket?"
Alkalmazás: Isten nem mindig úgy hallgatja meg az imáinkat, ahogy mi várjuk. De meghallgatja. Az, hogy hiszünk és bízunk Istenben, azt jelenti, hogy felismerjük az Ő munkáját a körülményeinkben, függetlenül attól, hogy azok milyen reménytelennek tűnnek.
Lehet, hogy a mi szemünkben úgy tűnik, hogy a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, és hogy Isten elhagyott bennünket. Isten azonban látja az egész képet, és bízhatunk abban, hogy soha nem hagy el minket, és nem távozik el tőlünk. Ő munkálkodik, még akkor is, ha mi nem vesszük észre. "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róma 8:28).
Azt se felejtsük el, hogy Isten olyan hétköznapi embereken keresztül munkálkodik, mint te és én. Amikor felajánljuk segítségünket másoknak, vagy kedvesen megteszünk nekik valamit, könnyen lehet, hogy - akárcsak a történetben szereplő segítők - éppen mi vagyunk a válasz az imáikra.
Wayne Rice
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 11:11:09, szombat
|
| |
| |
Bűnbánat
Valami szaggat
Villámgyors
Vízcsepp
Vonagló vonalat
Von
Vánkosomig.
Visszaforgatnám...
Járfás Eszter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 10:58:22, szombat
|
| |
| |
Önkeresőben
Huszonévig hittem,
hogy a tükörben
Én vagyok.
Álarcok...
Bújócskáztunk.
Valaki számolt,
Elbújtam...
És többé nem keresett senki.
Álarcaim ágaira
kapaszkodtam,
hogy Meglássalak.
Velem fogsz vacsorálni!?
Le akarok szállni!
Isten, segíts rajtam!
Meddig az álarc,
Hol kezdődik az "önmagam"?
Nagyon szeretnék végre
ÉN
Veled
Vacsorálni.
Járfás Eszter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 10:36:17, szombat
|
| |
| |
Isten felel
Hallgatásom,
beszélgetés volt.
S míg lelkem felfelé szólt,
Atyám válaszolt:
"Szeretetem soha el nem fogy!"
Sok árad számodra is,
Add tovább sugarait!
Hadd fogják fel az emberek,
megtérjenek és szentül éljenek.
Új életüknek valósága,
legyen szeretetem bizonysága.
De ott, hol megvetik jóságom,
szomorúan távozom..."
Anna Mária Seidel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-04 09:08:21, szombat
|
| |
| |
A Kőszikla
Péter, Péter, te még kicsi vagy,
de a neved elég nagy.
Viselték már olyan emberek,
kiket könyvekbe jegyeztek.
Egyet te is ismersz a Bibliából,
s tudod, ki lett a nagy halászból:
Jézust követő, bátor harcos,
prédikált is, megtérésre hívott.
Később sok szép levelet írt,
soraiban megszólalt a hit.
Egyet nem mondott meg róla,
találd ki, mi volt nála hiba?
Ha már tudod, gondolkozz el rajta
s tanulj abból javadra.
Jó példáját követheted bátran
Isten építsen reád, mint
- Kősziklára -
De ne te légy ám kemény
s törhetetlen,
hited legyen szilárd,
feddhetetlen!
Anna Mária Seidel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
555 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3679
- e Hét: 9925
- e Hónap: 39237
- e Év: 227039
|
|
|
Offline
