|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 18:43:16, vasárnap
|
| |
| |
"Keresztyének, veszélyes világban éltek! Szilárdan ragaszkodjatok az Úr Jézushoz! De ne felejtsétek el: naponta közösségben kell lennetek Jézussal. Egyedül az ő szeretete tudja kiszorítani a világ szeretetét. Ne sajnáljuk rá az időt, hogy egyedül lehessünk Urunkkal."
- Andrew Murray |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 18:39:22, vasárnap
|
| |
| |
"A keresztyén életben nincs szünidő. Nem engedhetem meg magamnak, hogy e világban 'nyaraljak'. Pihenésemnek, biztatásomnak, örömömnek az Úrtól kell jönnie. Ha minden nap a lábánál ülök és Igéjét tanulmányozom, akkor ereje lehetővé teszi, hogy legyőzzem a Sátánt, a világot és az előttem álló akadályokat."
- William Gurnall |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 18:31:34, vasárnap
|
| |
| |
"A Róma 7:23 és 8:5-7 jól szemlélteti, hogy minden lelki rabság központja az értelem. Ott kell megvívnunk és megnyernünk a csatát, ha tapasztalni akarjuk örökségünket, a Krisztusban kapott szabadságot...
A negatív gondolkozás és viselkedés belénk ivódik, megtanuljuk, de fegyelmezett bibliaolvasással és lelkigondozással meg lehet tőle szabadulni."
- Neil T. Anderson |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 16:48:39, vasárnap
|
| |
| |
Sohasem túl késő
Az alábbi történetet a bátor és kitartó hitéről ismert Corrie Ten Boom egyik önéletrajzi írásából származik. A szerző túlélte a náci koncentrációs tábor borzalmait, édesapja és nővére azonban életüket vesztették a fogság hosszú hónapjai alatt.
,,Münchenben egy gyülekezeti alkalmon láttam meg azt a férfit - kopaszodó, tagbaszakadt ember volt, szürke kabátot viselt és kezében barna filckalapot szorongatott. A hallgatóság a széksorok mentén végighaladva elindult a hátsó kijárat felé és a terem, ahol épp az imént beszéltem, lassacskán kiürült. 1947-et írtunk ekkor. Én azzal a céllal utaztam Hollandiából a legyőzött Németországba, hogy azt az üzenetet mondjam el az ott élő embereknek, hogy Isten megbocsát - ha megvallják bűneiket, Isten a tenger mélyére veti azokat és többé nem emlékezik meg róluk, örökre elfelejti azokat.
A résztvevők komoly tekintettel bámultak rám, és nemigen merték elhinni szavaimat. Az emberek Németországban, 1947-ben, nem tettek fel kérdéseket egy előadás után sem. Csak csendben felálltak, csendben összeszedték holmijukat és csendben távoztak.
Ekkor pillantottam meg azt a férfit, amint próbált a tömegben utat törni magának a pódium felé. A Ravensbrucki tábor fájdalmas emlékei újra belém hasítottak - eszembe jutott a hatalmas terem, a mennyezeti lámpák rideg és vakító fénye ... a padló ... a terem közepén heverő ruhák és cipők szívszorító látványa ... a szégyen, ahogyan meztelenül el kellett haladnunk az őrök előtt. Tisztán láttam magam előtt nővérem törékeny körvonalait, a pergamenszerű bőr alól kiálló csontokat. ,,Drága, Betsie! Mennyire lesoványodtál!"
A férfi, aki éppen felém tartott nem volt más, mint a náci őrök egyike - méghozzá az egyik legkegyetlenebb. Most pedig ott állt előttem, kezét felém nyújtva így szólt: ,,Igazán remek volt a ma esti szolgálata Testvérnő! Jó tudni, hogy minden bűnünk a tenger mélyére vettetett, ahogyan Ön is mondta".
Ekkor én, aki az imént olyan könnyelműen beszéltem a megbocsátásról, most jegyzeteim között zavartan lapozgatva igyekeztem kitérni a kézfogás elől. Az őr nyilvánvalóan nem emlékezett rám, én viszont jól emlékeztem rá és a bőrostorra, amit az övén viselt. Újra szemtől szemben álltam egykori fogvatartómmal, és egyszerre meghűlt a vér az ereimben.
,,Ma este beszélt a ravensbrucki táborról - folytatta a férfi. Egyike voltam az ottani őröknek. De azóta keresztyén lettem. Tudom, hogy Isten megbocsátott nekem a kegyetlen dolgokért, amiket elkövettem ott, de szeretném Öntől is hallani. Testvérnő, - nyújtotta újra felém a kezét - meg tud bocsátani nekem?"
Én csak álltam ott, és bár tisztában voltam vele, hogy mennyi bűnöm bocsáttatik meg nap mint nap, képtelen voltam megtenni, amire kért. Nővéremre, Betsiere és az ő lassú, fájdalmas halálára gondoltam - hogyan tehetné jóvá mindezt egy egyszerű kéréssel?!
Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kellett tennem, de tudtam, hogy nincs más választásom. A bűnbocsánatnak létezik ugyanis egy előfeltétele, mégpedig az, hogy mi is bocsássunk meg azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Nem csak úgy ismertem ezt a parancsolatot, mint ami Isten egyik parancsolata volt, hanem mindennapos gyakorlat is volt ez a számomra. A háború után rehabilitációs központot hoztam létre Hollandiában a náci rémuralom áldozatai számára. Azt tapasztaltam, hogy akik képesek voltak megbocsátani korábbi ellenségeiknek azok képesek voltak túllépni a múlt sérelmein, és képessé váltak valóban új életet kezdeni a külső, fizikai sebeik ellenére. Szemben azokkal, akik képtelenek voltak hátrahagyni a szívükben lévő keserűséget. Ez volt a kegyetlen valóság.
Ennek ellenére most mégis úgy éreztem, mintha egy jeges marok szorítaná össze a szívemet. ,,Jézus! Kérlek segíts!" - imádkoztam magamban. ,,A kezemet fel tudom emelni, ennyit meg tudok tenni. De Te gondoskodj a többiről, hogy valóban így is érezzem!"
Így hát vonakodva és gépiesen felemeltem a kezem, és megragadtam a felém nyújtott kezet. Abban a pillanatban valami egészen hihetetlen dolog történt. Áramütésszerű érzés cikázott végig a karomon a vállamból kiindulva, majd elérte összefonódott kezeinket, s az egész lényemet gyógyító melegség öntötte el és a szemem könnybe lábadt.
,,Megbocsátok, Testvérem!" - szakadt fel belőlem a zokogás. ,,Tiszta szívemből megbocsátok!"
Végtelennek tűnt a pillanat, amíg ott álltunk, egymás kezét fogva, a volt börtönőr és a volt fogoly, immár mindketten szabadon! Még sohasem tapasztaltam meg Isten szeretetét olyan kézzel fogható módon mint azon az estén.
Gyakorlati alkalmazás: Nem létezik olyan bűn, amiért ne remélhetnénk bocsánatot. Soha nincs túl késő, hogy Istentől bocsánatot kérjünk. Ő türelmesen várja, hogy Hozzá forduljunk és megvalljuk bűneinket. Az Úr hű és igaz, hogy megbocsássa vétkeinket és megtisztítson minden álnokságtól (1János 1:9). És ezt Krisztus értünk hozott áldozata miatt teszi. Csak így szabadulhatunk meg a bűn rabságából, és tapasztalhatjuk meg az ebből fakadó békességet.
Isten bocsánatát elfogadva képesek leszünk megbocsátani másoknak és bocsánatot kérni azoktól, akik ellen vétkeztünk. Jézus azt tanította, hogy bocsássunk meg és így mi is bocsánatot nyerünk (Lukács 6:37). Amikor megbocsátunk és bocsánatot kérünk, akkor elengedjük a fájdalmas emlékeket lehetővé téve az általuk okozott sebek begyógyulását, ezzel közvetítjük mások felé azt a megbocsátást, amit Istentől kaptunk.
Wayne Rice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 16:47:32, vasárnap
|
| |
| |
A durr-defekt
Két barát szerves kémiát hallgatott az egyetemen. A kurzust mindketten jó eredménnyel teljesítették, jó munkát végeztek a laborban is, így mind a ketten tiszta ötös átlaggal néztek szembe a záróvizsgával. Eddig minden jól ment. Sajnálatos módon azonban kissé elbízták magukat és úgy döntöttek, hogy a vizsgát megelőző éjszakát egy szórakozóhelyen töltik. A partin remek volt a hangulat; egyik esemény követte a másikat, majd úgy esett, hogy másnap reggel túl sokáig aludtak.
Lekésték a vizsgát! Micsoda katasztrófa!
Találékony elmék lévén felkeresték a professzort és azt mondták neki, hogy egy beteg barátjukat látogatták meg előző este, aki a városon kívül lakik, de hazafelé defektet kaptak. Mivel sem pótkerék, sem emelő nem volt a kocsiban, ott ragadtak az út mellett. Reggel lett mire egy arra járó autós felvette őket, ezért nem értek oda a vizsgára. Mivel őszintén sajnálták, hogy nem írhatták meg a tesztet (pedig mennyire várták!), arra gondoltak, hogy aznap délután bepótolhatnák a lemaradást.
A professzor fontolóra vette a dolgot, majd úgy döntött, hogy teljesíti a kérésüket, hiszen nem volt lehetőségük megbeszélni a kérdéseket a többi diákkal, akik már megírták a tesztet. Az ebédszünet után a hallgatók készen álltak, hogy pótolják a tesztírást. A professzor két külön teremben ültette le őket, majd mind a kettőjüknek átnyújtotta a tesztlapokat, majd elkezdődött a vizsga.
Az első oldal első kérdése egyszerű volt, 5 pontért. Hát ez könnyű lesz! - gondolták magukban. Majd miután megválaszolták az első kérdést, mind a ketten odalapoztak a második kérdéshez: ,,Melyik kerék lett defektes?" (95 pont).
Gyakorlati alkalmazás: A kérdés láttán az első dolog, amire a diákok hamar rájöttek, hogy a professzor korántsem volt olyan ostoba, mint gondolták. A második pedig az, hogy saját hazugságuk csapdájába kerültek, ahonnan nem volt többé kiút.
Akit kaptak már rajta hazugságon jól tudja, hogy a hazugságok miatt az emberek képtelenek ismét megbízni benne. A Biblia határozottan az őszinteségre bátorít. A tízparancsolat egyike is arra figyelmeztet, hogy mindig mondjunk igazat. Jézus is azt tanította, hogy ,,Az igazság szabaddá tesz!"
(János 8:32)
Wayne Rice
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 16:46:30, vasárnap
|
| |
| |
Minden megbocsáttatott
Ernest Hemingway A világ fővárosa című novellájában egy spanyol édesapa és tizenéves fia történetét írja le. Az apa és fia közti kapcsolat megromlott és emiatt végleg eltávolodtak egymástól. Amikor a rendkívül népszerű Paco névre keresztelt fiú fellázadt, és elszökött otthonról, édesapja hosszú időn át kitartóan igyekezett felkutatni őt. A reményvesztett apa az utolsó lehetőséget megragadva, hirdetést adott fel egy madridi napilapban, azt remélve, hogy fia talán elolvassa és válaszol rá. A hirdetésben ez állt:
,,Kedves Paco!
Találkozzunk délben a szerkesztőség előtt. Mindent megbocsátok!
Szeretettel, Édesapád!"
Hemingway elbeszélése szerint, másnap délben nyolcszáz Paco nevű férfi gyűlt össze a szerkesztőség előtt. Mindannyian arra vágytak, hogy édesapjuk megbocsásson nekik.
Gyakorlati alkalmazás: Talán mi is éppen olyanok vagyunk, mint a nyolcszáz Paco egyike. A bűntudat terhét hordozva keressük a megbocsátást, de nem tudjuk, hogyan nyerhetnénk el. A mennyei Atya, aki szeretettel fordul felénk, már megtette az első lépést. Paco édesapja újsághirdetést adott fel, Isten pedig a Fiát küldte el, hogy meghaljon a kereszten.
,,Amint Én felemeltetem, sokakat Magamhoz vonok!" - prófétálta Jézus saját kereszthaláláról (János 12:32). Hasonlóan a szerkesztőség előtt összegyűlt több száz férfihoz, Isten bennünket is hív, hogy elfogadjuk megbocsátását.
Wayne Rice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 07:59:17, vasárnap
|
| |
| |
Esőben
Zuhog.
A Csontok Völgyében
Tátongunk
mi,
cserépedények.
Csak belém nem fér
A Szentlélek esője -
Tele vagyok könnyeimmel...
Járfás Eszter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 07:49:52, vasárnap
|
| |
| |
Temetésen
Nincs már,
- mégis itt van.
Lehetett volna:
Föld a magnak,
Szárnya a madárnak,
De a magot valaki ellopta
és levágta a madár szárnyait.
Az Isten nappal rajzolt,
az ember éjjel radírozta.
A mag meghalt,
A madár elhullott,
Mennie kell!
Ássatok! Sírjatok!
Én vagyok
a halott, a temető, a sírásó,
Csak én sírok.
...és Isten.
Temetjük az álmaim.
Járfás Eszter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 07:44:47, vasárnap
|
| |
| |
Húsvét, vagy még mindig nagypéntek?
Emlékszel arra a régi nagypéntekre,
ott a kereszt körül - csak néztük,
talán megcsodáltuk, sajnáltuk, sirattuk,
...majd tovább álltunk...
Emlékszel arra a szombatra,
a tétlenség idejére, az aggódás, a félelem,
kételkedés, várakozás - óráira?...
Majd hajnal hasadt - s elindultam -
...siettem, szaladtam - s te is velem,
kerestem s kerested...
Emlékszel? - kerestem
- csendes temetőben -
hagyományokban felejtve,
vallások sírjában - lepedők alatt,
erkölcsökbe takargatva,
kerestem filozófiák gödrében,
eszmék kövei mögött, áldozatok füstjében,
tudományok ködében - kerestem...
Keresem Őt, de nem találtam,
s a homály sötétséggé lett,
a félelem csak növekedett
s nem lett "harmad nap"
s a kő a helyén maradt...
Emlékszel? - én kerestem Őt,
de Ő talált meg engem
nevemen hívott: ne sírj, Mária,
mert eljött a találkozás órája, a feltámadás napja!!
ne félj, mert megváltottalak,
neveden hívtalak, mert enyém vagy!
S nagypéntek után, harmadnap,
Hajnal hasadt - feltámadás!
új élet fakadt!
Anna Mária Seidel |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-05 07:33:46, vasárnap
|
| |
| |
Egy háladal
A szokott időt meghaladtam.
Ha megnyílik a föld alattam,
egy háladal száll ég fele,
s elszáll a lelkem is vele.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
555 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7659
- e Hét: 19370
- e Hónap: 48682
- e Év: 236484
|
|
|
Offline
