|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2017-02-06 17:20:27, hétfő
|
|
|
Imádom! Ő a tökéletes "tanyagazda" Sötétedés után birtokba veszi a rábízott területet, a birodalmát, és onnan se ki, se be, még az élte árán se! Mindenre ügyelt, mindent tudott, talán még beszélni is, amit csak a gazdi értett. Egygazdás, tökéletes kutya. Nem is kutya! Őseinknél volt a kutya, és volt a puli, a komondor és a kuvasz.
Sajnos, ahol nem tudja betölteni ezt a hivatását, ott csak szenved.
Link
Link
Link
Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Állatcsodák |
|
|
|
|
|
2017-02-06 16:51:42, hétfő
|
|
|
Link
Norvég gleccser. Ott melegebb van mint nálunk. Link
Link
A Briksdal gleccser
Norvégiában egymást érik a magas hegyekről vadul lezúduló vízesések és az Észak üzenetét hordozó gleccserek. A Jostedalsbreen Nemzeti Parkban található Briksdal gleccser a látogatók számára viszonylag könnyen megközelíthető.
A gleccserhez vezető út nagyobbik részét kis ,,troll" autókkal tehetjük meg. Ha szerencsénk van, és nem burkolózik felhőbe az egész völgy, akkor indulhat a karaván.
Ha nem szemerkél az eső, akkor is gondosan fel kell készülni, mert a gleccserhez közeledve, a jég alól vad morajlással kirobbanó óriási víztömeg permet mindent beborított. Szem nem maradt szárazon, még a szemüveg mögött sem.
A vízfüggöny mögül előbukkan a Briksdal gleccser jégtömbje, a jégár alól jövő olvadékvíz fokozatosan harsogó, kisebb vízesésekkel tarkított gyors-folyású folyóvá bővül, a vadvízi evezősök nagy örömére.
A hegyoldalt a gleccser súlya simára csiszolta, hatalmas vándorköveket görgetve maga előtt.
Bővebben: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Szép tájakon |
|
|
|
|
|
2017-02-06 16:35:58, hétfő
|
|
|
Link
Akinek nem volt lába
"Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé. "
Forrása: Link |
|
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
2017-02-06 16:33:54, hétfő
|
|
|
Link
A GYŐZELEM
Jó néhány évvel ezelött a seattle-i paralimpiai játékokon kilenc atléta (akik mind mentálisan vagy fizikailag sérültek) felállt a 100 méteres futás startvonalhoz. A pisztolylövés elhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábán futva) törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.
A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton, és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.
A többi nyolc versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett.
Majd mindenki megállt és visszafordult....mindegyikük!
Az egyik Down-kóros lány leült az elesett mellé, megpuszilta, és megkérdezte jobban érzi-e magát.
Aztán mind a kilencen összekapaszkodtak, és együtt sétáltak be a célvonalon.
A stadionban pedig a nézők felálltak, és percekig tapsoltak. Azok akik ott voltak, a mai napig emlegetik a történtet. Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás fölött aratott győzelem!
Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítanunk...Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat.
Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek, és nincs jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha egyébként tisztában vagyunk is mindezzel.
Gyakran túlságosan elmerülünk abban, amit csinálunk és közben elfelejtjük, miért is csináljuk.
Forrása: Link |
|
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
180 db bejegyzés |
e év: |
1631 db bejegyzés |
Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1530
- e Hét: 4966
- e Hónap: 15980
- e Év: 122124
|
|
|