|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 20:39:15, csütörtök
|
| |
| |
Link
30 év múlva üresen ásítanak majd az operaházak és koncerttermek széksorai
Ha a jelenlegi tendencia nem változik, harminc év múlva harmadára csökken a komolyzene iránt érdeklődők száma. A tanulmányt a friedrichshafeni Zeppelin Universität kultúratudománnyal foglalkozó ifjú professzora, Martin Tröndle készítette.
A tanulmány szerint a klasszikus zenei koncertekre járók átlagéletkora 50-60 év között mozog, a fiatalabb korosztály életéből egyszerűen hiányzik a komolyzene. Nincs ezzel kapcsolatos élményük, vagy ha van, az kifejezetten negatív.
Nehéz elképzelni azt az embert, aki 40 éves koráig egy sor szépirodalmat sem olvas, majd 41 évesen ráveti magát Thomas Mannra és Dosztojevszkijre. Megtörténhet, de tömegjelenség biztosan nem lesz belőle. Ugyanígy a zenében: mi vinne rá egy 50 éves embert arra, hogy hirtelen bérletet vegyen a Müpába vagy az Operába, ha addig semmi mást nem hallgatott, csak a különböző kereskedelmi rádiók zenei felhozatalát? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Komolyzene |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 20:16:53, csütörtök
|
| |
| |
Szirmay Endre: Szárnyalás
Madár voltál - elrepültél,
utad voltam - elkerültél
sebes szárnyon - messze szálltál
kérleltelek - meg nem vártál.
Most már nem kell - visszajönnöd,
a Hold útját - felsöpörnöd,
nincsen ág már - megpihenned
szállnod kell és - továbbmenned.
Adni, a másiknak igaz szeretetet
adni, a másiknak egy ölelő kezet
adni, a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz
adni, a másiknak valamit, amitől jobb lesz
adni, s ez a lényeg igaz szeretetet
barátnak barátságot
anyának tiszteletet
mert nincs más és nincs fontosabb mint az őszinte szeretet
a szeretet nem kér és nem követel
a szeretet önzetlen és állandó
a szememben a mosoly feléd és mások felé
önzetlen, tiszta és egyértelmű fény
senkitől semmit sem kérek én
de mindent megadok Neked is és másnak is
egy ölelés, egy baráti kézfogás, szeretés
önzetlen, egyszerű, megfoghatatlan, s senki senkinek nem árt
bármit megtehetsz a világon...csak másnak NE árts
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 20:10:32, csütörtök
|
| |
| |
Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy
mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed,
hányadán is állsz velük.
Hát próbálj már a dal szerint élni a feleségeddel.
Nyugodt lehetsz soha nem sirok ezért a bohockodásért
sirni csak a feleségednek van oka !
Egy percig sem élnék veled akkor sem ha 200 gyerekem lenne.
Kedves Attila. Amit írtam akkor nem Rád vonatkozik. Ha így értetted akkor sajnálom. Itt nyilvánosan nem fejtem ki a véleményemet, ez itt nem alkalmas.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 19:58:37, csütörtök
|
| |
| |
A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.
A nemesség nem név vagy hatalom,
hanem önmegismerés kérdése:
ismerd meg Önmagad, s magadban az egész világot megleled. A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen csak harmónia dolga.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 19:55:41, csütörtök
|
| |
| |
Nőként gyakran mondogatod,hogy ne csak a külsődet,
a lelkedet is szeressék. Azt aki vagy.Nem elég a neked
szánt figyelem-mintha a tested nem te lennél-,többet
akarsz...De hát ember,hogyan tudna a másik szeretete
a lelkedbe hatolni,ha már eleve gátat szabsz neki?! Ne csak nézz,láss is!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 19:49:19, csütörtök
|
| |
| |
Egy férfi szeretett volna megházasodni, de mivel három olyan lány is
akadt, aki tetszett neki, szüksége volt egy módszerre, amivel
eldönthette, hogy melyikük lesz az ideális számára. Így aztán
mindhármuknak adott ezer-ezer dollárt, és figyelte, hogy mi lesz a
reakciójuk.
Az első lány fodrászhoz, kozmetikushoz, meg egyéb szépítkezésre
specializálódott szakemberhez ment, majd azt mondta:
"Lám, mennyire szeretlek, azt akartam, hogy a lehető legszebbnek láss
engem".
A második horgászfelszerelést, nagy színes TV-t, videót, és egy teljes
hónapra elegendő sörkészletet vásárolt, mondván:
Nagyon szeretlek, és azt szeretném, hogy Te a lehető legjobban érezd
magad.
A harmadik befektette a tőzsdén a maga 1,000 dollárját, részvényeket
adott és vett, opciós meg egyéb határidős ügyleteket kötött, és
megsokszorozta az eredeti összeget:
A pénzt a közös jövőnk megalapozására fordítjuk majd, és hosszú,
boldog házasságunk lesz".
Emberünket teljesen lenyűgözték a lányok, és csak nagyon nehezen tudott
választani közülük. Végül, hosszas gondolkodás és elemzés után...
... a legnagyobb mellűt választotta.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 19:42:08, csütörtök
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső - Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 18:35:54, csütörtök
|
| |
| |
Időtlen idő
Olvastam egy nagyon érdekes gondolatmenetet az idő relativitásáról. Arról, hogy életünk során mennyire is tudjuk beosztani az időnket, vagy pontosabban inkább arról, hogy mennyi időt is tudunk arra szánni, hogy szabadon éljünk.
Röviden és tömören; életünk jelentős részét - legyen az most például hetven év - arra használjuk el, hogy a normáknak próbálunk megfelelni, illetve feleltetnek meg minket.
Az első tizennégy évünkbe alig van beleszólásunk. Első éveinkben tanuljuk, hogy mi folyik a nagyvilágban, nincs beleszólásunk abba, hogy hova szeretnénk menni, mert a szüleink döntenek el mindent. Kisiskolás korunkban kezdődik a tanulás, írni, számolni, olvasni etc. tanulunk és - jobb esetben - még mindig a szüleink azok, akik helyettünk döntenek abban, mikor van játékidő, mikor nincs. Évek telnek el és felsősök leszünk, ami több tanulást jelent többnyire olyan dolgokról, amire életünk során nem nagyon lesz szükségünk.
Jönnek a középiskolás évek. Ha előtte általános iskolában szüleink kellően ügyeltek a dolgokra, akkor ott már megalapoztuk, hogy jó helyen tanuljunk tovább. Középiskolában ugyanaz játszódik le, mint felsőben, csak most sokkal részletesebben tanuljuk a dolgokat. Újabb évek tűnnek el az életünkből.
Középiskola végén ott az érettségi, ami sok tanulással és stresszel jár. Már akinek..
Érettségi után érünk el életünk során az első olyan igazán jelentős ponthoz, aminél sok múlik a választásunkon; tanuljunk tovább, vagy dolgozzunk? Teljesen mindegy, hogy az ember hogyan választ, az idő tovább pereg. Csak van, aki munkával, van, aki tanulással, na és persze vannak olyan selejtes emberek, akik ingyen éléssel töltik el ezeket az éveket.
A későbbiekben is ugyanígy haladnak a dolgok, csak azzal a különbséggel, hogy az embernek már sokkal több beleszólása van a saját dolgaiba. Harminc-negyven év munka következik, amit jobb esetben a nyugdíj követ. Persze hogyha nem szereztünk az évtizedek során elegendő pénzt, akkor nem lesz elég a nyugdíj, és sokan folytatják a munkát..ha...
A zárást és az utolsó évek lezajlásának rövid történetét már mindenki ismeri.
Akárhonnan nézzük, nincs olyan ember, aki önmaga dönti el, hogy mire használja fel az élete során rendelkezésére álló idejét.. vagy akár csak a felét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-09 15:34:45, csütörtök
|
| |
| |
Azt álmodtam, hogy politikus vagyok.
Hogy megvan mindenem, mégis többet akarok. Hogy állami kocsi hoz-visz, mégis felveszem az üzemanyagpénzt. Hogy otthon lakom, de az állam támogatja azt. Hogy bizottsági díjakból és innen-onnan még közel ugyanannyit keresek, mint a fizetésem. Hogy már régen elfelejtettem, mi is lenne az én feladatom. Hogy a kampányígéretekből semmi nem maradt, a nép... a nép az kicsoda, micsoda?
Azt álmodtam, hogy városi polgármester vagyok.
Hogy a közbeszerzéseken csak a haverok nyerhetnek. Hogy nekem mindegy, mi történik, csak a pártnak jó legyen. Hogy átadunk mindent - félkészen is -, csak a hírekben benne legyen. Hogy már régen nem érdekel a bezárt üzlethelyiségek sora, míg az én szememnek kedves a látvány az irodám ablakán kitekintve.
Azt álmodtam, hogy miniszterelnök vagyok.
Hogy átírom a választási törvényt és az alkotmányt, hogy az én pártom nyerjen. Hogy felépíttetek egy stadiont a csapatomnak a házam mellé, ahol még saját parkolóm is van. Hogy szerintem ez a stadion épülhetett volna bárhol máshol is, de pont ide épült. Hogy a polgármesterem négy év alatt a 88. leggazdagabb magyar lett. Hogy a többi haverom sem járt rosszul... közbeszerzések sorát nyerték el. Hogy ÉN jobban élek, mint négy éve. És hogy téged ez már nem is érdekel.
Azt álmodtam, hogy bankigazgató vagyok.
Hogy lehet nálam akármilyen alacsony a betéti kamat, te mégis hozzám hozod a pénzed. Hogy felveszed a hitelt, bármennyiért is adom, mert kell a pénz. Hogy én nyugodtan alszom, mert ha nem fizetsz, a házad, kocsid úgyis az enyém lesz. Hogy te félsz, mikor viszem mindened, ha késel a részletekkel. Hogy már kétszer annyi pénzt leszedtem a devizásoktól, mint kellett volna, mégis megtehetem. Mert én őrzöm a kincstár kulcsát.
Fordulok egyet... ebből így nem lesz nyugtató alvás.
Aztán azt álmodtam, hogy megélhetési celeb vagyok.
Hogy azt sem tudod, hogy nézek ki, de imádsz rólam olvasni. Hogy előtted élem az életem, pletykalapok és fényképészek lesik, milyen WC papírt vásárolok, milyen kávét iszom, mitől fogyok. Hogy a legvadabb dolgot is vállalom három percnyi hírnévért. Hogy amúgy olcsón is megvehető dolgot kínálok marha drágán csak azért, mert az én nevem van rajta. Hogy már sehová nem mehetek, semmit nem tehetek úgy, hogy másnap ne tudnál róla. Hogy egyáltalán nem érdekellek, de mégis miattam veszed meg az újságot.
Azt álmodtam, hogy villalakó vagyok.
Hogy hosszú időre összezárnak néhány másik villalakóval, hogy te az én hülyeségeimen csámcsoghass. Hogy azt hiszed, az egész spontán dolog, de úgyis tudod, megmondják mit tegyünk. Hogy a válogatáson nem feltétel az intelligencia, csak a hiánya. Hogy még azt se tudod rólam, mi a kedvenc színem, de én már lejárattam magamat a nézők előtt, mert ezt kívánta a forgatókönyv. Hogy a műsort senki nem nézi, mégis nézettségi csúcsok dőlnek meg. Hogy a műsort TE sem nézed, mégis tudsz mindenről. És hogy most magadba mosolyogsz, mert tudod, hogy igazam van.
Azt álmodtam, hogy szép álmom volt.
Hogy amit eddig álmodtam, az tényleg álom volt csupán, és nem a valóság. Hogy mikor felébredek, egy szebb világ köszönt rám. Hogy magam mögött hagyom a csúnya rémképeket, és boldog vagyok, hiszem semmi gondom az életben. Hogy nem öntörvényű politikusok vezetik az országot, hogy a vezetőknek nem maguk felé hajlik a kezük, és kétnapos hírnévvel megáldott ,,tehetségeket" bálványozunk. Hogy olyanok lehetnek ,,valakik", akik mögött teljesítmény és tudás áll, nem hátszél.
Felébredve azt gondoltam, jobb lenne nekem politikusként. Mindenem meglenne, nem számolnám, mennyi pénzem van, mert tudom, hogy van elég, amire akarom. És az ismerőseimnek is lenne mindenük, hiszen egy szavamba kerül egy közbeszerzés, egy munkahely. Hogy tényleg jobb lenne így? Mert lehet, hogy most szegényebb vagyok, és várom a hó elejét, a boldogabb holnapban csak bízom, és már nem is a magaméban, a leendő gyermekeimében. Mindent összevetve, hozzájuk képest nyomorultul élek... de még van becsületem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 971
- e Hét: 4047
- e Hónap: 7389
- e Év: 60097
|
|
|
Offline
