|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 11:49:40, péntek
|
| |
| |
Köszönet minden férfinak
Ezen a napon vajon hány nőnek jut tiszteletből egy szál virág,
s hány nő az, akit úgy szeretnek, ahogyan talán senki mást?
Hány nő az, hiszen mindenki vágyja a jó szót, a simogatást,
s azt az egyetlen szál virágot, mely szívéhez utat talál.
Hány nő az, aki titokban várja, de tudja, hogy nem kap soha tán
attól, aki a szíve mélyén oly kedves, hiába vár.
Azoknak kívánok minden jót most, s legyen e napjuk oly csodás,
mint az ébredő reggelek fénye, mely bevilágítja a szobát.
Köszönet minden férfinak, ki érzi azt, mennyire más
néha egyetlen szál virágtól a kedvünk, és milyen csodás
az a nap, mikor kedvesünkből szeretet fénye árad át,
s úgy ölel át, hogy elfeledjük egy percre azt, ami bánt.
Köszönet minden férfinak, kitől csak egy szál virág
beragyogja a reggelek fényét, s úgy szeret, mint senki más.
Néha elég csak egyetlen szó is. De az az egy szál virág,
többet ér néha minden kincsnél, hisz olyan örömet ád.
Írta: Meggyesi Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NŐNAP |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 11:36:42, péntek
|
| |
| |
Ha nem értesz...
Mondják a magányos nőktől nem kell félni,
ők tudnak titokban, befelé sírva élni.
Pedig nyílhatnának még, mint tavaszi virágok,
ha, nem dédelgetnének egy letűnt világot.
Simogatják múltjuk porlepte álmait,
pedig a boldogság nekik is kitárja szárnyait.
Vagy mégis, talán érdemes félni?
Ha lobban a tűz, ők nagyon tudnak égni,
perzselni, mint sivatagot a forró nyári nap.
Imádd! Vagy ne hívd ki magad ellen sorsodat.
A magányos nő, nem kér és nem ad,
de, ha kihívtad, követel és magával ragad.
De miért magányos, ha lehetne tavaszi virág,
miért omlott össze körötte a világ?
Szívének ajtaján rozsdás a pánt és a lakat,
valaki becsapta az ajtót, eldobta a kulcsokat.
Ha nem értesz, hozzá ne piszkáld a zárat,
lelkében, ne legyen nagyobb a magány és a bánat.
__ Kovács L Kovács L. István__
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NŐNAP |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 08:40:54, péntek
|
| |
| |
ADY ENDRE: SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam: "Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csön-
des éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, vi-
selj gondot rám, ámen."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-10 08:31:35, péntek
|
| |
| |
Weöres Sándor:
A tavasz játékai
Ó tavaszi játszadozás
a partokon, a réteken!
Szerelmet hajszol a legény,
lányban szunnyad a szerelem.
Ó röpke labda, lenge tánc,
a tavasz gyilkos bársonyán
rosszul alszik a szerelem,
mocorog, ébredni kíván.
Lányban szunnyad a szerelem,
gomolygó hajfürtjeiben
melyekről pattogzik a fény
ahogy üllőn parázs terem,
ravasz varázs-lepleiben
miket cifrára fest a fény;
álomi tarkaság a lány,
mögötte árnyék a legény.
Lányban szunnyad a szerelem,
szénserpenyő-szemeiben
hol felgyúl és kihúny a tűz
de mindig rejtve kényesen;
lányban szunnyad az ölelés,
ringatózó karjaiban
hol a toll-bábú üldögél,
hol a halál bilincse van.
Magányos éjek tőrei
vér-erek dörgő dobjai
két külön tűzvész kanyarog
egymást akarja oltani,
két szerelem egymás felé
kígyózik mint a gyűlölet
s az ősökkel telt temető
susogva biztat, integet.
Ó a hínáros férfi-szem
ó a homályos nő-sikoly
mikor tavasz indái közt
két test először összeforr,
ott a fehér kút angyala
vonaglik, meghal csöndesen
s jövendő koporsók hada
nyüzsög sötéten, férgesen.
Lányban szunnyad a méz, a tej,
övé lesz konyha, kamara,
cukorral, dísszel telt fenyő,
fosztja férj, gyermek, unoka.
Lányban dereng az éjszaka
minden hulláma, csillaga,
csípője urna-íve közt
a virrasztó halál maga.
Ó a közös kétféle vágy
vakon egymás felé szalad
egyetlen cérnaszál-hidon
és a híd mindig leszakad!
Ó tavaszi játszadozás,
egy érintés a lomb alatt,
belőle mennyi könny fakad
és nem lehet és nem szabad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tavasz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2017. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
592 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7615
- e Hét: 17820
- e Hónap: 57432
- e Év: 286369
|
|
|
Offline
