|
2017-03-20 14:14:35, hétfő
|
| |
| |
A távoli faluban idő előtt szülni készül egy asszony. A fájások egyre
sűrűbben jelentkeznek. Nincs mit tenni, a sógor elbiciklizik a nem
messze lakó bábaasszonyért. Orvost hívni már nincs idő. A bába forró
vizet kér, megmossa a kezét, majd felkapja orvosi táskáját és bemegy a
vajúdó asszonyhoz. Néhány perc múlva kiszól:
- Kérek egy laposfogót!
A férj idegesen matat a szerszámok között, majd beadja. Pár perc múlva
megint kiszól a bába:
- Csípőfogót!
A férj holtsápadtan benyújtja. Újra nyílik az ajtó:
- Reszelőt!
Az apa már se élő, se holt. Reszketve kérdi:
- De hát az ég szerelmére, mi történt?
- Még semmi, csak nem tudom kinyitni a táskámat..
Ivan Ivanovicsot, az idős hivatalnokot behívják a pártbizottságra,
hogy felelősségre vonják, amiért nem volt ott a múltkori
párttaggyűlésen. Miközben a folyosón várakozik, áttelefonálnak az
üzemi párttitkárnak, akitől megtudják, hogy az öregnek már korábban is
volt két pártfegyelmije. Ezért ügyének tárgyalása előtt megkérdezik
tőle, hogy miért kapta.
- Először azért kaptam pártfegyelmit, mert amikor meghallottam, hogy
Sztálin elvtárs temetése egymillió rubelbe került, azt találtam
mondani, hogy ennyi pénzből az egész központi bizottságot el lehetett
volna temetni. Másodszor meg az történt, hogy hivatali szobám falán ki
volt függesztve Lenin, Sztálin és Hruscsov képe, és amikor a pártitkár
ezeket meglátta, kiadta az ukázt: "Azonnal vegye le innen azt a
gazembert!" Én meg azt találtam kérdezni, hogy melyiket a három közül?
Az érettségi után két fiútestvér eltérő utakon indult el az életbe.
Egyikük csendőr százados lett, a másik partizán. Csak 1949-ben
találkoztak újra. Addig csupán az egykori iskolatársak beszámolóiból
hallottak egymásról. Beszélgettek.
A volt csendőrtiszt: - Rég láttalak, mi van veled?
A volt partizán: - Megvagyok, segédmunkásként dolgozom egy gyárban. És te?
A volt csendőrtiszt: - Századosi rangban átvettek a Néphadseregbe.
A volt partizán: - Hát az meg hogy lehet?
A volt csendőrtiszt: - Azt írtam az önéletrajzomba, hogy a testvérem
partizán. Te meg gondolom
azt, hogy a testvéred csendőr százados.
A földosztás, majd az újraállamosítás után János bácsit rá akarják
beszélni, lépjen be a termelő szövetkezetbe. Az öreg már hajlik rá,
mire az agitátor hozzáteszi:
- Néhány dolgot be kell ám adni a közösbe.
- No és mit?
- Be kell adni a lovakat.
- Ha be kell, hát beadjuk.
- A tehenet is be kell adni.
- Azt is beadjuk.
- A kecskét is be kell adni.
- A kecskét? Azt nem adom!
- Aztán miért?
- Mer az van!
- Bátya, ez itt egy színtiszta magyar falu. Miért van mégis minden
csak szlovákul kiírva?
- Hát, az ű kedvükír, mert mink úgy is tudjuk, hogy mi hun van...
Az egyik pozsonyi magyar iskolában egy gyerek a szünetben ezt írta a
táblára: "Talpra magyar!" A tanár belép az osztályterembe, meglátja a
feliratot a táblán, és rettenetesen ideges és mérges lesz.
- Ki merte ezt ideírni?
Senki se jelentkezik.
- Száz koronát adok annak, aki megmondja, hogy ki írta.
A gyerekek összesúgnak ezen a nem várt előnyös ajánlaton, aztán a kis
Márton jelentkezik.
- Na, áruld el, ki írta?
- Tessék előbb a pénzt ideadni!
A tanár már szeretne a végére járni ennek az irredenta akciónak, és
odaadja a száz koronát.
- Na itt van, te csirkefogó! Most már megmondod végre, hogy ki írta
ezt a pimaszságot?
- Petőfi Sándor.
Nagy szegénységben és igen rossz házasságban él Kohn. Buzgón kéri az
urat, hogy szabadítsa meg a szegénységtől, és a házsártos feleségétől.
Meghatja az Urat a kitartó könyörgés, s küld egy angyalt Kohnhoz azzal
a szigorú meghagyással, hogy csak egyetlen kívánságát teljesítheti.
Kohn nagy gondban van. Ha gazdagságot kér, azt nem tudja élvezni a
kibírhatatlan asszony mellett. Ha új, jóravaló feleséget kér, azzal
meg nem tud normálisan élni a szegénység miatt. Végre rájön a
megoldásra:
- Egyetlen kívánságom van: én legyek a város leggazdagabb özvegyembere.
Megdöglött a gazdag Kohn kutyája, és elmegy a rabbihoz, hogy eltemesse.
- Rabbi! Kimúlt a kedvenc kutyám, egy fajtiszta rottweiler.
- Ó, nagyon sajnálom, Kohn!
- És a temetőben szeretném eltemetni.
Mire a rabbi:
- Nagyon sajnálom Kohn, de ide a szent földbe, az emberek közé nem temetheted.
- De rabbi, legalább a kerítés mellé!
- Sajnálom Kohn, de nem megy.
Kohn búslakodva távozik, és halkan morogja:
- Pedig 50 ezer dollárt szántam erre az ügyre...
Mire a rabbi:
- Várja csak, Kohn! Mit is mondtál, hogy hívják? Roth Weiler???
A tanító néni azt a feladatot adja a gyerekeknek, hogy soroljanak fel
híres embereket. A nebulók egymás után jelentkeznek:
- Heltai Jenő , Radnóti Miklós , Molnár Ferenc , Rejtő Jenő (P.
Howard) , Nagy Endre , Nóti Károly , Tabi László , Vadnai László ,
Herczeg Jenő és Komlós Vilmos , Salamon Béla , Rózsahegyi Kálmán ,
Kabos Gyula , Kabos László , Királyhegyi Pál , Kellér Dezső , Kálmán
Imre , Korda Sándor (Sir Alexander Korda) , Székely Mihály , Karinthy
Frigyes , Szép Ernő , Bródy Sándor , Hunyadi Sándor , Alfonzó (Markos
József) , Márai Sándor , Kertész Imre , Neumann János (John von
Neumann) , Szilárd Leó , Teller Ede , Modigliani , Jasa Heifec ,
Mendelssohn , Verne Gyula , Albert Einstein ...
Egyszer csak Móricka jelentkezik:
- Tessék mondani, lehet nem zsidót is említeni?
János bácsi utazik a vonaton. Vele szemben ül egy punk lila-zöld
hajjal, festett szájjal-szemmel, orrkarikával, fülbevalóval, kétoldalt
nyírt hajjal, kakastaréjjal. Az öreg tátott szájjal nézi a figurát,
aki bosszúsan rászól:
- Na, mi van tata, mi a nyavalyát bámul?
- Tudod fiacskám, vagy húsz éve egyszer úgy berúgtam egy lagziban,
hogy állítólag még a házigazda papagáját is megdugtam. Lehet, hogy te
vagy a fiam?
- Mondd kapitány! Miért van a te bal lábad helyén egy tuskó?
- Hát tudod, 1845-ben részt vettem egy hatalmas csatában. Csak úgy
röpködtek a gránátok, az
ágyúgolyók... és az egyik eltalálta a lábam. Azóta falábam van.
- És miért van a jobb kezed helyén vaskampó?
- 1849-ben is volt egy hatalmas csata. Egymás után fütyültek a
gránátok, és az egyik elvitte a
karomat.
- És mondd kapitány, miért van a jobb szemed helyén üveggolyó?
- 1850-ben egy szigeten kötöttünk ki, és ott a szemembe repült egy szúnyog.
- És egy szúnyogtól...?
- Igen, mert tudod, akkor még nem szoktam meg az új kezemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: viccek |
|
|
|
|
|
Offline
