|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2017-03-29 14:37:32, szerda
|
| |
| |
Az egész életed másból sem áll, mint választások sokaságából. Választasz utat, életet és formát, választasz, kockáztatsz és néha bizony pofára is eshetsz. De mindig dönthetsz másként! Dönthetsz úgy, hogy letérsz az útról, újjá alkotod magad. Alkothatsz újabb ént, szabhatsz új határokat, írhatsz más szabályokat. Olyat, ami csak tőled függ és senki mástól, ami rólad szól, amibe majd megkapaszkodsz, ha úgy érzed kicsit fáj az élet. Mert mindig dönthetsz, mindig radírozhatsz és folyton rajzolhatsz. Alkoss életet, sajátot, olyat, ami boldoggá tesz, amit nem túlélni, élni érdemes. (Theodorovits Andrea) 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-29 12:02:53, szerda
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső: Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
“Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-29 10:17:16, szerda
|
| |
| |
Az ébredés majdnem olyan, mint a születés.
Emlékek nélkül bukkansz elő, aztán pislogva,
ásítozva összeszeded múltad darabjait,
megpróbálod a szilánkokat időrendbe helyezni,
felvértezve magad a jelen ellen.
Dennis Lehane /Viharsziget/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-29 10:12:36, szerda
|
| |
| |
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona...
Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2017. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
592 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 893
- e Hét: 11098
- e Hónap: 50710
- e Év: 279647
|
|
|
Offline
