|
2017-03-05 05:49:13, vasárnap
|
| |
| |
A kommunizmus áldozatainak emléknapján vetélkedő volt Budapesten, a Parlamentben, salgótarjáni és mosonmagyaróvári középiskolás diákcsapatok részvételével.
A vetélkedőn Balla Mihály országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelenteket, a vetélkedőt Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. igazgatója vezényelte le, a zsűri elnöke dr. Bablena Ferenc István, a Nógrád megyei közgyűlés alelnöke volt, további két tagja pedig Kimlei Péter mosonmagyaróvári könyvtáros, valamint Sulyok László, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Nógrád megyei alelnöke. A részletekre későbbi lapszámunkban visszatérünk.
(nhc24.hu 02.27.)
Diákok 1956-os vetélkedője az Országházban
Több hónapos serény tervezés és konkrét cselekvési sorozatok után február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján felkerült az i-re a pont: az Országház Vadásztermében szellemi vetélkedőn mérték össze az 1956-os forradalomról és szabadságharcról szóló tudásukat a salgótarjáni és mosonmagyaróvári középiskolások. Egészen pontosan azoknak az iskoláknak a négy-négy fős csapata versengett egymással, amelyik a december 12-ei városi vetélkedőkön jogot szerzett az országos döntőben való részvételre.
A helyszínt és az időpontot nagyon határozottan és tudatosan választotta ki a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének vezetősége. Az Országház építészeti nagyszerűségét, politikai-szellemi-érzelmi motivációs erejét aligha kell külön hangoztatnunk: a Steindl Imre által, az ezeréves Magyarország alkalmából megálmodott neogótikus épület önmagáért beszél.
Ugyanakkor, és immáron több mint másfél évtizede, február 25-e dátuma is sokak fülében cseng már ismerősen: 1947-ben ezen a napon fogták le és hurcolták el mindenféle magyar és nemzetközi jognak fittyet hányva a megszálló szovjet csapatok a népszerű kisgazda politikust, Kovács Bélát, teljes egyetértésben a mind erőszakosabban és nyíltabban egyeduralomra törő hazai kommunista vezetők egyetértésével. Napjainkban, a harmadik évezredben erre a botrányos cselekedetre emlékeztetünk ezen a napon, és emlékezünk meg egyúttal a kommunizmus mindennemű áldozatáról.
Az emberek többsége tudja, hogy a kommunizmus szót nem mindig emlegettük olyan negatív értelemben és elítélőn, mint ahogyan tesszük azt a rendszerváltoztatás óta. Azt is sokan tudják, ez az eszmerendszer a társadalmat és gazdaságot, sőt - meglehetősen morbid gondolatként - magát az embert is átalakító, világmegváltó eszmeként született a demokratikus Nyugaton, eszméit -ötleteléseit - azonban Kelet-Közép-Európában kezdték megvalósítani a magukat kommunistának valló politikusok. Úgynevezett ország- és nemzetmentő tevékenységüknek szenvedés, vér és halál lett a következménye. Mert nem elégedtek meg vélt vagy valós politikai ellenfeleik egyszerű kikapcsolásával, hanem fizikálisan is az életükre törtek. Totális erőszak, totális rettegés. Cél a végső győzelem, a múlt teljes eltörlése, a megsemmisítés. Még a saját fajtájuk sem érezhette magát tőlük biztonságban. Ennek következménye a páratlan mérleg - amellyel sajnos igazából még nem egészen őszintén és nyíltan néztek szembe a politikai leszármazottak, sem az egyenes-, sem az oldalágon. De a továbbiakban nem kívánunk erről elmélkedni, ,,csak" a felháborító, a lehangoló és korántsem véges adatot közöljük: szerte a nagyvilágban több mint százmillió halálos áldozatot követelt a Marx, Engels, Lenin és Sztálin - idehaza a Rákosi és Kádár János - nevével fémjelzett kommunista zsákutca, a féktelen diktatúra, az eszement terror.
Mindez - ismételten hangsúlyozzuk - pusztán azért, mert egyesek meg akarták változtatni, a maguk lehetetlen elképzeléseihez akarták igazítani a világot, az emberiség mindennapi életét.
Az 1956-os szellemi vetélkedő ötletadója - még hat évvel ezelőtt - Sulyok László magyar -történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró, a Pofosz megyei szervezetének elnökhelyettese volt, de a megvalósítás feltételei csak mostanra, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára értek meg. A megyei Pofosz-szervezet pályázatot nyújtott be a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványhoz, s az 1956-os Emlékbizottság grémiuma megvalósításra érdemesnek tartotta.
Így vált lehetővé, hogy a két "nagysortüzes", sokat szenvedett város középiskolásai alaposabban megismerjék egymás 1956-os történetét, valamint az országos eseményeket. Tavaly októberben a salgótarjáni diákok és Pofosz-tagok vettek részt a mosonmagyaróvári gyásznapon, decemberben pedig az észak-nyugat dunántúliak ezt viszonozták. Más szóval együtt emlékeztek, együtt mentek végig azon az úton, amelyiken 1956-ban a tüntető, jórészt munkások, illetve koszorúztak azokon a tereken, amelyeken a végzetes sortüzek eldördültek, fegyvertelen, ártatlan emberek, köztük asszonyok, nagyon sok, szinte még gyerekkorú fiatal életét kioltva. Ezek a látogatások nem egyszerűen csak előzményül szolgáltak a vetélkedőkhöz, hanem szellemi gazdagodást és érzelmi motivációt is jelentettek, azaz hozzájárultak a diákok eredményes felkészüléséhez.
A parlamenti döntőre mindkét városból 50-50 résztvevő érkezett, beleértve a versenyzőket is. A közönség mindvégig együtt élt az igényesen végiggondolt, színvonalas és rendkívül jó hangulatú versennyel. Mind a salgótarjáni, mind a mosonmagyaróvári, java részben egykori '56-osok kíváncsian szemlélték a versenyzők és a zsűri asztalainál zajló eseményeket, érdeklődéssel hallgatták a kérdéseket és a válaszokat. A csapatok - túlzás nélkül állíthatjuk - alaposan felkészültek a megmérettetésre, és igazán kitettek magukért, Ezért elismerés illeti a felkészítő tanárokat is, Salgótarjánból Petőné Gál Ildikót és Sóvári Lászlót, Mosonmagyaróvárról pedig Nyerges-Zombó Katalint és Varga Bálintot.
A versenyt egyébként politikai személyiségek is megtisztelték, akik a közönség sorai közt elvegyülve szurkolták ugyancsak végig a döntőt. Nekik aztán elsősorban a végén, a díjak átadásakor jutott aktív szerep.
A vetélkedő alaphangját Balla Mihály Nógrád megyei fideszes országgyűlési képviselő adta meg, aki röviden bemutatta a helyszínt is: a Vadásztermet. Együtt izgult továbbá a vetélkedőkkel Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke, Mosonmagyaróvárról dr. Nagy István országgyűlési képviselő, a Földművelődésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára és dr. Árvay István polgármester. S természetesen jelen volt a két '56-os szervezet vezetője is: Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke és Gábor Józsefné, a Mosonmagyaróvári 1956-os Egyesület elnöke. A zsűri első embere dr. Bablena Ferenc István, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke volt, tagjai pedig, természetesen az igazságosság jegyében: Kimlei Péter mosonmagyaróvári könyvtáros és Sulyok László salgótarjáni ötletgazda. Ez utóbbi két személy dolgozta ki a vetélkedő feladattípusait, valamint a kérdéssorokat, az értékelés rendjét, a vetélkedő tartalmi részének teljes lebonyolítását. A vetélkedőt Simon Lajos konferanszié, műsorvezető, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója vezette - aki már a decemberi salgótarjáni városi vetélkedőn bizonyította rátermettségét −, mindenki nagy megelégedésére, végül bekapcsolva az események sodrába a közönséget is.
A remek hangulatú, színvonalas versenyen végül az alábbi eredmény született. Első helyezett lett a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium fiú csapata 54 ponttal (felkészítő tanár: Sóvári László), második ugyanennek az iskolának a leány csapata, valamint a Mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda 6-os asztalnál ülő vegyes csapata (felkészítő: Nyerges-Zombó Katalin). A harmadik helyet a mosonmagyaróvári Bolyai Jánosról elnevezett középiskola diákjai szerezték meg (felkészítő: Varga Bálint). Negyedik helyen végzett a piarista gimnázium 1-es csapata, s a sort végül - 41 ponttal - a salgótarjáni Táncsics Mihály közgazdasági szakközépiskola diákjai zárták (felkészítő tanár: Petőné Gál Ildikó).
Valamennyi résztvevő értékes könyvcsomagot kapott. Végül is tehát mindenki sikeresnek érezheti magát, az is, aki nem léphetett fel a képzeletbeli dobogóra, hiszen valamennyi versenyző - no meg a közönség is - számos új ismerettel gazdagodott, illetve részese lehetett egy felemelő, okos játéknak. A dobogós helyen végzettek a könyvajándékokon és a 2017-es Pofosz-falinaptáron kívül díszes, szép serleget is kaptak, hogy iskolájuk is emlékezhessen a jövőben az eredményes szereplésre. S ugyanezzel a céllal bekeretezett oklevelet is átnyújtottak a szervezők a résztvevő iskoláknak. A két város polgármestere külön ajándékcsomaggal kedveskedett a partnerváros diákjainak.
A vetélkedőt állófogadás zárta a Vadászterem másik, a mérkőzés közben berendezett végében. Minden résztvevő rászolgált az ízes falatokra: a vetélkedők a teljesítményükért, a "szurkolók" pedig a kitartásukért és hűségükért, de ezzel még nem volt vége a programnak. A Salgótarjánt és Mosonmagyaróvárt képviselő jelenlévők ezután megkoszorúzták a Földművelésügyi Minisztérium falán az 1956. október 25-ei véres sortűz emlékezetére elhelyezett emléktáblát.
Végül kivételes élménnyel, pozitív érzésekkel búcsúztak el egymástól a jelenlévők, s nem utolsósorban azzal a gondolattal, hogy ez a rendezvény folytatásra érdemes, a két város között kialakult kapcsolatot ápolni és megtartani kell; és lehetőség szerint újabb 1956-os vetélkedőkkel őrizni 1956 szellemiségét, ma is érvényes üzeneteit.
Így koronázták meg a salgótarjáni és a mosonmagyaróvári polgárok a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját február 25-én Budapesten, az ország pompás házában, a Szent Korona árnyékában.
(nhc24.hu 2017.03.04.)
Megj.: A fenti írásokat sok-sok képpel a Nógrád Megyei Hírlap online oldalán olvastam, ahogy a két város ötvenhatos találkozásáról (Mosonmagyaróvár 2016.10.26-27.) , (Salgótarján 2016.12.08 09.) és tanulóik helyi vetélkedéséről megjelenő korábbi írásokat is. ( blogom: 2017.01.29.)
A Kisalföld megyei ( Győr-Moson-Sopron Megye) napilap online oldalán meg semmit se a korábbi eseményekről, se erről a parlamenti vetélkedőről.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
