|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 17:16:13, szerda
|
| |
| |
"Hiszed-e te, az Úr Jézus Krisztus követője, hogy valóban eljön az a nap, amikor oda kell állnod az Ő trónja elé? Mindenkinek saját magának kell számot adnia az univerzum Istene előtt! El tudod ezt képzelni? Hiszed-e, hogy akkor egyedül az lesz fontos, hogy bizonyságot tettél-e bátran hitedről a hitetlenek előtt, hogy beszéltél-e Jézusról - az egyedüli válaszról a kereső lélek számára - a haldokló és elvesző világnak? Igen, ez lesz fontos! Az lesz fontos, hogy a legdrágábbról, amit birtokolsz, bizonyságot tettél-e minden személynek, ahol arra lehetőség nyílt!"
- Mark Cahill |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 16:59:14, szerda
|
| |
| |
"Mi lesz az az egyedüli dolog (ha lesz még), ami 300 millió év múlva számítani fog? Talán az lesz fontos, mennyi pénzt kerestél? Vagy milyen autót vezettél? Esetleg az fog számítani, hogy ki nyerte meg a futball-világbajnokságot? Lesz-e valami jelentősége annak, hogy kivel jártál?
300 millió év múlva egyedül az fog számítani, ki került a mennybe, és ki jutott a pokolba. És ha ez az az egyetlen dolog, ami akkor számítani fog, most nem ennek kellene a mi legnagyobb célunknak lennie? Az Úr Jézus a Máté 18,11-ben kijelenti: 'Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.' Ha tehát az Úr Jézusnak annyira fontos volt az elveszettek megmentése, vajon nem ennek kellene a te számodra is elsőbbséget élveznie? A tulajdonképpeni kérdés ez: Milyen fontos dolgot teszel ma, ami 300 millió év múlva is fontos lesz?"
- Mark Cahill |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 14:37:24, szerda
|
| |
| |
A tömeg moraja
Egy langyos októberi délutánon 1982-ben zsúfolásig megtelt a Badger stadion a Wisconsin állambeli Madisonban. Több mint hatvanezer drukker nézte a Wisconsin Egyetem focicsapatának küzdelmét a Michigan-i Állami Egyetem csapata ellen. Hamar kitűnt, hogy az MÁE csapata sokkal jobb. A furcsa az volt, hogy minél nagyobb lett a különbség a két csapat között, a Wisconsin-drukkerek annál jobban tapsoltak, és annál hangosabban ujjongtak. A csapatukat beledöngölte a földbe az ellenfél, ők mégis mosolyogtak, és egymás tenyerébe csaptak, mintha nyerésre, nem pedig vesztésre állna a csapatuk. Hogy lehetett ez?
Kiderült, hogy hetven mérfölddel arrébb a Milwaukee Brewers csapata nyerésre állt a St. Louis Cardinals ellen az 1982-es világkupa harmadik menetében. A lelátókon sok drukker hordozható rádiót hallgatott - és valami egészen másra reagált, nem arra, amit a pályán látott.
Alkalmazás: Hogy is írta Pál? "...Ezért... örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban..." (2Kor 12,10). Úgy tűnt, mindig pozitív a hozzáállása, még amikor rosszul mennek is a dolgok. Élvezte a fájdalmat, örült, ha veszített? Nem, dehogyis! De egy másik valóságra hangolódott rá - tudta, hogy bár ő a rossz hírt éli át, mégis kapcsolatban áll a Jézus Krisztusról szóló jó hírrel.
Ha a te számodra az egyetlen valóság a világ - amit magad körül látsz és hallasz - akkor elcsüggedsz, és vesztesnek érzed magad. Ha azonban Isten hangjára hallgatsz, tudatára ébredsz egy másik valóságnak - ami okot adhat az örömre. Isten kézben tartja a dolgokat. A problémák és nehézségek közepette tudjuk, hogy "minden a javukra szolgál" azoknak, akik ráhangolódnak Istenre (Róm 8,28).
Wayne Rice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 10:19:10, szerda
|
| |
| |
Adományozz annyit, amennyit csak tudsz
Ha valaki csak addig jut el, hogy "annyit gyűjt és spórol, amennyit csak tud", és itt megáll, az ne higgye, hogy ezzel bármit is elért. Nem ér semmit, ha nem megy tovább, és nem adja azt oda egy magasabb célra. Ha valaki csak felhalmozza pénzét, nem mondhatjuk rá, hogy valamit is megspórolt. Ennyi erővel akár be is dobhatod a tengerbe, vagy eláshatod a földbe, esetleg megőrizheted egy kincses ládában vagy bármelyik bankban. Ha nincs felhasználva, akkor olyan, mintha elpazarolnád. De ha valóban barátokat akarsz szerezni a hamis mammonnal (Lk 16,9), akkor az előző két szabályhoz vedd hozzá a harmadikat. Először mindent megszereztél, másodszor mindent megspóroltál, amit csak tudtál, harmadszor pedig adj oda mindent, amid csak van.
Gondolj bele: amikor a Mennynek és Földnek Ura megteremtett téged, nem birtokosként helyezett ebbe a világba, hanem sáfárként. Így a különböző javakat ideiglenesen bízta rád. De a kizárólagos tulajdonjog nála marad, és soha senki nem veheti el tőle. Minthogy te sem vagy a magad tulajdona, hanem az övé, ugyanígy minden, amid van, az Istent illeti. Az Úr egészen világos és érthető utasításokat adott arra nézve, hogyan használjuk fel tulajdonát, hogy az szent, Jézus Krisztusnak tetsző áldozattá váljon; és megígérte, hogy ezt a könnyű és egyszerű szolgálatot örök dicsőséggel fogja jutalmazni.
John Wesley |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 08:25:55, szerda
|
| |
| |
,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (1Kor 11:24)
Ebből az igéből tűnik ki, hogy a keresztyének is elfelejtkezhetnek Krisztusról! Nem lett volna szükséges ez a szeretetteljes intés, ha nem forogna fenn az a rettenetes föltevés, hogy emlékezetünk hűtlenné lehet hozzánk. S ez, sajnos, nem alaptalan fölvetés! Tapasztalatunk határozottan igazolja annak nemcsak lehetőségét, hanem vádolásra méltó valóságát is. Szinte lehetetlennek látszik, hogy azok, akik békességet nyertek a megöletett Bárány vére által, akiket Isten Fia örökkévaló szeretettel szeretett, azok mégis elfelejtsék kegyelmes Megváltójukat! De bármilyen idegen hangzású is ez a fülnek, mégsem engedhetjük meg magunknak e bűntény letagadását.
,,Hogy felejthetném Azt el,
Ki mindig gondol rám!"
Elfelejteni Azt, ki drága vérét ontotta bűneinkért; elfelejtkezni Arról, ki szeretett minket a halálig?! Lehetséges volna ez?! Igen, ez nemcsak lehetséges. A lelkiismeretünk is bizonyítja, hogy ez mindnyájunknál egy igen elszomorító tény: Neki, mint idegen vándornak csak alkalmilag adunk egy-egy éjszakára szállást. Ő, aki emlékezetünk állandó lakója kellene, hogy legyen, csak ritka látogató abban. A kereszt, melynél az emlékezetnek állandóan időznie kellene, ahol a közömbösségnek ismeretlen idegennek kellene maradnia, az a háládatlan feledékenység lépteitől lesz beszennyezve.
Nem súgja lelkiismeretetek, hogy ez úgy van? Nem vagytok-e kénytelenek beismerni, hogy Jézust gyakran elfelejtitek? Más teremtmény foglalja el a szíveteket. Arra pedig nem gondoltok, akire gyöngédségeteket irányítanotok kellene. Ez, vagy a földi foglalkozás veszi igénybe gondolataitokat, holott szemeteket folyton a keresztre kellene irányítanotok.
A világ szakadatlan zaja, a múlandókra való állandó figyelem elvonja a lelket Krisztustól. Mialatt az emlékezet egy mérges gyomnak nagyon készségesen helyet ad, az alatt elhervasztja a Sáron rózsáját. Tegyük azt kötelességünkké, hogy Jézusra, a mi Barátunkra emlékeztető égi nefelejcset tűzzünk a szívünkre! Ha más egyébbel fel is hagyunk: de Őhozzá mindig ragaszkodjunk!
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 07:55:46, szerda
|
| |
| |
Így felelek
Ahogy régente Péterhez is szóltál:
"Szeretsz-e engem?" - kérded minden órán.
Így felelek, míg könnyem záporoz Rád:
Tudod, URAM, hogy ragaszkodom Hozzád.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 07:48:57, szerda
|
| |
| |
,,Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!" (Zsoltárok könyve 121:4).
Amikor Krisztus egy bűnöst meggyőz arról, hogy üdvösségét önként elfogadja, nem hagyhatja magára azt. Különben a szíve romlottsága ismét felülkerekednék és még elveszettebb lenne.
Isten gyermekei olyan rosszak, hogy nem lehet megmondani, milyen félelmetes bűnökbe esnének, ha csak egy pillanatig is magukra maradnának. Vannak arra példák Isten Igéjében.
Mindezek által megtanulják egyre jobban csodálni Isten hosszútűrését és türelmét. Csak ez őrzi meg őket. Izráel őrizője nem szunnyad és nem alszik. Őrzi és öntözi szőlőjét minden pillanatban, mivel tudja, milyen veszélyek érnék különben szőlőjét.
Ó, milyen gyakran elpazarolják idejüket Isten gyermekei. Milyen gyakran elborítja őket tévelygésük bűne. Máskor meg valamilyen bűn szennye lepi be őket, ami által kitűnik romlottságuk. Milyen gyakran eltakarják bűnüket, ha olyan ösvényen járnak, mely ellenkezik Isten parancsaival. Ádám elrejtőzött az Úr Isten elől, amikor vétkezett. Dávid nem akarta bűnét bevallani, amíg végül az Üdvözítő nem csalta ajkára a beismerést. Később azt mondta erről: ,,Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében" (Zsolt 32:3.4).
Ó, bárcsak előbb bevallotta volna bűnét. Akkor előbb bűnbocsánatot nyert volna. ,,Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela" (Zsolt 32:5). Bárcsak tanulnánk ebből.
John Bunyan |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 07:45:25, szerda
|
| |
| |
JÓSÁFÁT REFORMJAI * 2KRÓNIKÁK 17-20
KÖZPONTI IGERÉSZ: 2KRÓNIKÁK 17 ÉS 20
ÖSSZEFOGLALÁS * Az 1Királyok csak 10 verset szán az istenfélő Jósáfát királyra, a krónikás azonban 4 teljes fejezetben foglalkozik az életével, és nem véletlenül. Jósáfát tisztában volt vele, hogy a nemzet lelki megújulásának kulcsa az, ha újfent fontossá válik Isten törvénye, és új erőre kap az elköteleződés is. Országos ,,bibliaiskolai oktatást" szervezett, tanárként pedig a vezéreit, a lévitákat és a papokat alkalmazta. Isten a béke és fellendülés gazdag áldásával jutalmazta ezt az erőfeszítést. Elődeivel ellentétben Jósáfátnak sikerült békét kötnie Izráel királyával. De a baráti látogatás majdhogynem az életébe került, mivel ő is belekeveredett a Szíria és Izráel közötti háborúba. Az Istentől kapott feddésre adott válasza; az, ahogyan figyelmeztette a bírákat, hogy ,,nem emberek, hanem az Úr megbízásából ítélkeztek"; és ahogyan Istent kereste a megpróbáltatások idején is - mind-mind azt mutatják, hogy a hit napi valóság volt számára.
17.Fejezet: Az Urat keresi abban, hogy hogyan kell imádni őt; Jósáfát igaz reformjai
18-19.Fejezet: Rámót-Gileádban is az Urat keresi; Jósáfát igaz reformjai
20.Fejezet: Háború Móáb és Ammón ellen; Jósáfát igaz reformjai
NAPI ÚTRAVALÓ * A Szentírás talán legfurcsább csatajelenetét tárja elénk a 20. fejezet. Jósáfát Ammón és Móáb egyesített erői ellen vezette seregét. A haditerv egyszerű volt: ,,Csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az Úr." (20,17 - új-Károli) Majd, mintha csak tetézné a sértést, énekeseket választott ki, hogy a sereg előtt haladva dicséretet énekeljenek. Mialatt az énekesek énekeltek, a katonák pedig vigyázban álltak, Isten hatalmas győzelmet szerzett Júdának, mert az ellenséges erők szívességet tettek és ,,egymás pusztulását segítették elő" (20,23).
Megtanultad már a leckét, amit Jósáfát és Isten népe megtanult? Amikor úgy tűnik, a csata vereséggel fog véget érni, amikor az ellenség nagy és erős, ne fordíts hátat, ne eredj futásnak! Inkább maradj nyugton, énekelj dicséretet, és figyeld Isten munkáját!
BETEKINTÉS * HATALMAS HIBA - Azzal, hogy szövetségre lépett Ahábbal (18,1-19,11), Jósáfát nagy hibát követett el. Igencsak rászolgált a feddésre, amit Jéhú prófétától kapott (nem azonos Nimsi unokájával, Jéhúval, aki később kiegyenlítette a számlát Ahábbal szemben). A próféta egy kérdéssel feddte meg Jósáfátot: ,,A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned?" (19,2), Ez arra ösztönözte Jósáfátot, hogy helyreállítsa az igazságszolgáltatást és a papi rendet Júdában.
A megújulás csatatérré változtatta a szívünket!
Bruce H. Wilkinson |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 07:43:54, szerda
|
| |
| |
Jöjj a Golgotára!
Ha visszaforgatnánk, az időkerekét,
Sionban láthatnánk, zsidók nagy tömegét.
Páska vacsorára készül ott, a város,
bár az emlékezés, már kissé homályos.
Ám nagyobb esemény van ott, készülőben,
Pilátus helytartó ül, ítélő székben.
Előtte: mint vádlott: ott áll, véres mezben,
világ Teremtője, teremtménnyel szemben.
Hamis vád alapján, ott áll, Isten Fia,
a vád: gonosztevő, így meg kell halnia!
Pilátus a foglyot, küldi Heródeshez,
Jézusnak szava sincs, e vörös emberhez.
Heródes: Őt visszaküldi Pilátushoz,
ő az illetékes, ítéletet ő hoz.
Reggel kezdődött el, a nagy procedúra,
borzalmas szenvedés, vár a Szent Fiúra!
Jézus, sebzett vállán, keresztgerendával,
Via Dolorózán vonul, botló lábbal.
Golgotára érve, zúg felé a lárma,
szögek nyomán vérzik, Urunk keze, lába.
Jobb felől, bal felől, egy - egy gonosztevő,
középen függ Jézus, érettünk szenved Ő!
Szállj le a keresztről, harsogja a tömeg,
hitetlenek ajkán, mint csúfoló szöveg.
Büszke, kevély ember, jöjj a Golgotára,
nézd: mint csöpög a vér, bűneidnek ára!
Törjön össze szíved, e roppant kín láttán,
hidd el: te érted is fizet, most a Bárány!
Add át, ó embered, haljon meg Ővele,
így új emberednek, mennyben lesz lakhelye.
Kevély büszkeséged, alázattá válik,
Jézus Lelke emel, a Menny kapujáig.
Pecznyík Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-04-26 07:42:59, szerda
|
| |
| |
Jézus újra él!
A mi megváltásunk, Golgotán ment végbe,
Jézus drága Lelke, Atyjához tért égbe!
Éj sötét leple hullt, véres Golgotára,
Urunk drága testét, egy sziklasír várta.
Nem volt gyászos pompa, Jézus temetésén,
feltámadásáig pihent, a sír mélyén.
Egy drága halottat rejtett, a kőfedő,
sírból, harmad napon, új test lépett elő!
Reá vastörvények, nem voltak hatással,
Jézus zárt ajtón át, lépett be, ruhásan.
Félénk tanítványok, egy nagy zárt teremben,
a feltámadt Jézust látták, velük szemben!
Szegények azt hitték, hogy szellemet látnak,
nem voltak tanúi, feltámadásának.
Ám Jézus megszólalt: miért kételkedtek?
Fel fogok támadni, többször mondtam nektek!
Tanítványok szívét, nagy öröm járta át,
dicsőséges testben, látták Isten Fiát!
Őt követők szíve, örömmel volt tele,
több mint ötszáz hívő, találkozott Vele!
Most Atyjának jobbján, értünk esd, mennybe fönn,
ígérete szerint, nemsoká visszajön!
Dicsőséges Jézus, várva várunk téged,
hogy Atyádhoz emeld, megváltott hű néped!
Ama dicső honba, hol nincs bűn, sem halál,
melyben Atyánk trónja, ragyogó fényben áll!
Pecznyík Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2017. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
539 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 533
- e Hét: 23177
- e Hónap: 52489
- e Év: 240291
|
|
|
Offline
