|
2017-05-26 20:00:28, péntek
|
| |
| |
LEHETSÉGES A MOHÁK ALAPJÁN TÁJÉKOZÓDNI?
Az égtájak azonosítása a fák mohás oldala alapján az egyik legismertebb természetes navigációs trükk a világon. Fontos azonban tudni, hogy a módszer nem minden esetben működik.
A közhiedelem úgy tartja, hogy a moha mindig a fatörzsek északi oldalán nő, így általa ugyanolyan biztosan megtalálhatjuk utunkat a rengetegben, mint a legjobb iránytűvel. Ennek az az alapja, hogy a mohák a nedves, árnyékos helyeket kedvelik, mivel sok vízre van szükségük a szaporodáshoz. És ahogy észak felé indulunk az Egyenlítőtől, a Nap legerősebb sugarai egyre inkább déli irányból érik a fákat, sziklákat és házfalakat. Így összességében tényleg az északra néző részek kapják a legkevesebb napfényt.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ez a rész a lesz a legnedvesebb, vagy hogy csak az lesz nedves. Így ha a mohák alapján akarunk tájékozódni, a legjobb, ha több lépésben tesszük meg ezt. Először is fontos lesz tudnunk, hogy melyik féltekén vagyunk (annyira remélhetőleg nem tévedünk el, hogy ez se legyen világos), hiszen a déli féltekén pont fordítva fog működni a technika, vagyis a délre néző oldal lesz a legárnyékosabb.
Ha az első lépés megvan, keressünk némi mohát, majd vizsgáljuk meg, hogy miért nedves az adott felület. A víz lassabban folyik le a lankásabb részekről és azon fatörzsekről is, amelyek rücskösebb kéreggel rendelkeznek, így ezeken égtájtól függetlenül szívesen telepedik meg a moha. A földfelszín fölötti 60 centiméteres rétegben a levegő az erdőkben általában folyamatosan sok vízpárát tartalmaz, mivel a talaj állandóan párolog, így az alacsonyan fekvő mohafoltokra sem célszerű támaszkodni a tájékozódás során. És ha felülről éppen odacsöpög egy részre az ágakról a nedvesség, akkor azon sem azért fog moha nőni, mert a terület fekvése miatt kevés napfényt kap.
A legjobb tehát, ha egy viszonylag napos részen kezdünk vizsgálódni, és a fák törzsének magasabban fekvő, sima, függőleges részeit nézzük. Ha egy fa egyik oldalán egy ilyen pozícióban moha nő, másutt pedig ugyanebben a magasságban nem, az valószínűleg tényleg azért képes életben maradni, mert árnyékban van azokban az órákban, amikor a Nap a legerősebben süt. Ez az északi szélességeken az északi oldalt, a déli szélességeken pedig a délre néző oldalt jelenti. A mohák tehát tényleg használhatók a tájékozódás során, ha tudjuk, hogy mit jeleznek, de ha biztosra akarunk menni, inkább legyen nálunk iránytű, amikor erdei felfedezőutakra indulunk.
A TÉRKÉPEKRŐL...
Ha erdőben jársz, a fák is segíthetnek neked tájékozódni. Ha megfigyeled a fa törzsén levő mohákat, rájöhetsz merre van észak és dél: a mohák általában zöldek és tömöttek az északi oldalon, a dél felé mutató oldalon pedig inkább barnás vagy sárgás szinűek. Ez azzal magyarázható, hogy az északi oldalon több a nedvesség.
Ha egy kivágott fatönköt találsz, az évgyűrűk is értékes információt rejtenek: dél felé a gyűrűk nagyobbak és ritkábbak, mint az északi felén. 
Vannak erezett kérgű fák, (pl. a gesztenye) amelyek szintén segíthetnek a tájékozódni, mivel az Észak felé néző oldalukon sokkal több, sűrűbbek rajtuk az erek.
Ha egy hegységben kirándulsz, ahol még az ember nem alakította át számottevően a természetet, szintén a növényzet segítségével rájöhetsz, merre van dél. Csak egy magas nézőpontról kell megfigyelned, a hegynek melyik oldalán dúsabb a növényzet, ez lesz a déli oldal, amelyikre jobban süt a nap.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Világjárók |
|
|
|
|
|
Offline
