|
2017-06-23 18:12:16, péntek
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
Szélvihar, zivatarral..
A szél vad csikóként üli meg a tájat
Tépi, cibálja, dönti a fákat!
Nem ismer kegyelmet, amerre vágtat!
Tör, zúz, tombol, amerre járhat!
Maga előtt tolja a sötét fellegeket
Komor , vészjóslóan beborul az ég
Figyelmeztet , itt ma mindent betemet!
Elpusztít gabonát, az óriásra nőtt jég!
S ahogy jött hirtelen, úgy tova száll!
Fészkén riadtan ül a madár!
Mi ez a hirtelen feltámadt vad erő?
Duna medencén száguld, nyugatról jő!
Vigyázz, vigyázz ember fia!
Kiengedted a palackból a szellemet!
A természetre nem vigyáztál!
Szörnyű erővel száguld tova
Útjában mindent eltemet!
S mi marad utána a vad viharnak?
Az emberi fájdalom, szenvedés!
Amerre sújtott, s fellegek vonulnak,
Nem volt a tájnak,gabonának menekvés!
Elvonult a vihar, s mi maradt utána?
Kisütött reménykedve a nap sugára!
Kegyelmet hozzon az embernek, s tájnak!
Hogy felszárítsa a könnyeket, amit hozott az erő!
2017.06.23.Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna.
kép..net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
