|
2017-06-04 18:26:07, vasárnap
|
| |
| |
Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
"Szabó Lőrinc híres fordítása visszaadja
ennek a kielégíthetetlen vágyakozásnak a hangulatát"
(Szabó T. Anna)
William Shakespeare
75. szonett
Te táplálsz, mint az élőket az étel,
vagy éhes földet édes záporok,
úgy bízom benned, hogy emészt a kétely,
mint zsugorit, ha pénzén kuporog:
örül és közben rettegésben él,
a tolvaj kortól félti birtokát;
arra vágyom, hogy csak velem legyél,
aztán, hogy látva lásson a világ;
felfallak szemmel, eltelek veled,
majd megint lesem pillantásodat,
nincs és nem is kell nagyobb élvezet,
csak az, amit a te látásod ad.
Naponta gyötör étel s éhezés -
hol a semmi sok, hol minden kevés.
Szabó T. Anna fordítása
("Shakespeare többértelmű és szójátékokban,
paradoxonokban gondolkodó szonettjei
nem hagynak nyugodni: majdnem húsz éve szöszölök velük")
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom innen onnan |
|
|
|
|
|
Online
