|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 23:53:54, péntek
|
| |
| |
Készen vagy?
A 20. század végén a világ újra felfedezte az emberiség egyik elfelejtett hősét. Sir Ernest Schackleton sark-kutatót.
1914 decemberében Sir Ernest Shackleton 27 emberével az Endurance nevű hajón a Déli-sark felé tartott. Az volt a szándéka, hogy átkeljen az Antarktisz egyik végétől a másikig. Ám abban az évben a sarki nyár nem köszöntött be. 165 km-re a céltól és veszélyes jéghegyek közt haladva, Shackleton kénytelen volt megállni, és várni, míg megolvad a jég. A hőmérséklet viszont tovább süllyedt, a hajó pedig a jég közé szorult.
Tíz hónapon át hiába várták az olvadást. Bekövetkezett az elkerülhetetlen: a hajó a jég miatt összetört, majd elsüllyedt, a legénység pedig egy jégtáblára menekült. A 28 személy, igen kevés tartalékkal elindult. Egyszer mentőcsónakjaikat maguk után vontatva, máskor a viharos óceánon evezve, a halál minden félelmét átélték.
Négy és fél hónap hányattatás után a csapat partra szállt az Elefánt szigeten. A hely sziklás és kietlen volt. Minden hajóúttól távol és a 160 km/h-s szélben - nem volt túl élvezetes a tartózkodás. A kimerült férfiaknak a további ott-maradás a halált jelentette. Ezért Shackleton eltökélte, hogy megpróbálja véghezvinni a lehetetlent.
1916 áprilisában öt önkéntessel egy evezős csónakban útnak indult a nyílt óceánon - 1280 km megtételére. Dél-Georgia szigetére kellett volna eljutniuk, ahol reményeik szerint segítséget kapnak majd. Három hétig élet és halál között vergődtek. Csónakjuk számtalanszor már-már elsüllyedt.
Frank - a kormányos - tapasztaltságának köszönhetően a hat felfedezőnek sikerült a Dél-Georgia sziget közelébe jutnia. Az orkán azonban egy teljes napig feltartóztatta őket. 1916 május 19-én sikerült partra szállniuk. De csalódottságukra a sziget ,,rossz" oldalára jutottak. A szél és az áramlatok miatt lehetetlen volt megkerülniük a szigetet. Nem volt más választásuk, minthogy gyalogosan megtegyék az utat a sziget hegytömbjén keresztül.
Ez azonban méginkább lehetetlennek tűnt. Az útvonal viszontagságos volt, a hegygerincet szakadékok és gleccser szabdalta. Soha senki nem kelt át azon. Kiéhezett és elhagyott bajtársaira gondolva Shackleton újból nekilendül. Két bátor társával együtt elindul az elképzelhetetlen veszélyekkel és viharos széllel dacolva. 36 órán át megállás nélkül kúsznak és másznak a sziklacsúcsok között.
'Főnök - súgja egyszer csak Frank - az az érzésem, hogy valaki követ minket!' Valóban, ahányszor már-már lezuhantak, egy láthatatlan kéz visszatartotta őket. Emberfeletti kitartással, csoda folytán sikerül átkelniük a hegyláncolaton.
A bálnavadász-hajó kikötőbe érve Shackleton tervet készít az Elefánt-szigeten maradt bajtársai megmentésére. Bálnavadász-hajóval közelítették meg őket. Háromszor próbáltak meg partot érni, de mindannyiszor jéghegyek állták útjukat. Végső megoldásként Shackleton a chilei kormány segítségét kérte, amely megmentésükre elküldte a Yelcho nevű hajót. Amikor elindultak a sziget felé, a jéghegyek megmagyarázhatatlan módon utat nyitottak előttük.
1916 augusztus 30-án eléjük tárult az Elefánt sziget körvonala. A mostoha körülmények miatt haladéktalanul vissza kellett térniük, különben a szigeten ragadnak. Shackleton izgatottan az ajkába harapott; Vajon életben találja, és ha igen, lesz-e elegendő ideje összegyűjteni őket? Meglepetésére a parton ott állt a 22 ember, hátizsákkal felszerelve. Csak arra a pillanatra vártak, amikor átugorhattak a hajóra. Néhány percen belül a hajó megfordult, és átjutott a folyosón, amely összezárult mögötte. Hurrá! Húsz hónapig tartó gyötrelem, hányattatás, éhség és csüggesztő körülmények után mind a 28-an megmenekültek!
Miután örömükben megölelték egymást Shackleton első dolga volt, hogy megkérdezze hadnagyától: 'Mondd csak, honnan tudtátok, hogy éppen ma, éppen ebben az órában jövök értetek?' A hadnagy így válaszolt: 'Sir, négy hónapja minden nap ugyanazt a parancsot osztom: ,,Fiúk! Szedjétek össze poggyászaitokat! Vegyétek a hátizsákot, és nyomás a partra! Legyetek készen! Lehet, hogy a parancsnok éppen ma érkezik, hogy megmentsen minket!"
A próféciák mindeddig hiánytalanul beteljesedtek. Az utolsó felvonás is a forgatókönyv szerint fog alakulni. Közel a szabadulás!
,,És ímé hamar eljövök, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz!" Jelenések 22:12.
Várd készen a szabadítás ígéretét! Ragadd meg hittel a lehetőséget, és kezdj el élni!
Lucian Cristescu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 22:37:18, péntek
|
| |
| |
"Egy emberöltő alatt előbb-utóbb valamennyien kénytelenek vagyunk szembesülni szeretteink elvesztésével, gyötrelmes, sőt halálos betegségekkel, árulással, anyagi nehézségekkel, erkölcsi bukásokkal. Egyikünk sem élvez teljes védelmet ezekkel szemben.
Bármilyen óvintézkedéseket teszünk is, bármennyire is szép életet építettünk fel magunknak, bármilyen tudatosan is óvtuk az egészségünket, a jólétünket, a barátságainkat, a családi életünket és szakmai sikereinket, előbb-utóbb valami lerombolja mindezt. Nincs az a pénz, hatalom és előrelátás, amelynek révén megelőzhető lenne szeretteink elvesztése, egy súlyos betegség, egy barát árulása, az anyagi csőd vagy egyéb problémák és nehézségek. Az emberi élet végzetesen sérülékeny, s olyan erők befolyásolják, amelyek fölött nincs hatalmunk. Az élet tragédia!
Szívünk mélyén valamennyien érezzük ezt, ám a szenvedők még azzal is tisztában vannak, hogy saját erejükből képtelenek a megküzdésre. Segítségre, támogatásra szorulunk, ha nem akarunk teljesen elcsüggedni... ennek a támogatásnak szükségszerűen spirituális természetűnek kell lennie."
- Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 21:37:52, péntek
|
| |
| |
"A gyilkosságokban folyton valamiféle logikát keresünk, azt gondolván, így talán sarokba szoríthatjuk őket. Rám nem illik az áldozatok leírása, nem abban a városban élek, sosem járok arra, nem ismerem ezeket az embereket. De mi történik akkor, ha sem az áldozatot, sem a helyet, sem az embereket nem tudjuk körülírni? Ez esetben mivel nyugtatjuk meg magunkat?...
A helyzet az, hogy egyik kedvenc időtöltésünk, hogy minél messzebbre űzzük a halált. Legyen szó testmozgásról, a koleszterinszintünk ellenőrzéséről vagy mammográfiáról, igyekszünk körülbástyázni magunkat saját halandóságunkkal szemben. Tudnunk kell, milyen típusú emberek voltak az áldozatok, hogy megmagyarázhassuk magunknak, miért nem illik ránk a leírás. Ám ha egy orvlövész nem a tömegbe lő, hanem egyetlen kiszemelt célpontját teríti le egy pontosan célzott lövéssel, az rémületesen emlékeztet magára a halálra. A halálra, amely legjobb szándékunk ellenére is javarészt kiszámíthatatlan. És biztos, hogy egyszer bennünket is utolér."
- Ann Patchett |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 20:40:19, péntek
|
| |
| |
"A gonoszság és a szenvedés olyannyira áthatja világunkat, hogy a statisztikákkal szembesülve már a szemünk sem rebben."
- Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 20:38:20, péntek
|
| |
| |
"Új árvák,
Új özvegyek minden reggelre, új gyász
Üti arcul az eget, hogy csak úgy zeng."
- Shakespeare |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 20:36:29, péntek
|
| |
| |
"A fájdalom, a nyomorúság mindennapi életünk természetes velejárója."
- Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 20:34:44, péntek
|
| |
| |
"A szenvedés elkerülhetetlen: behálózza életünket, s felfoghatatlan méretet ölt körülöttünk."
- Timothy Keller |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 20:32:42, péntek
|
| |
| |
"Úgy vélem, az életet komolyan venni nagyjából azt jelenti: bármit is tegyen az ember ezen a bolygón, azt a teremtés rémületét valóságosan átélve... a dolgok mögött morajló pánik tudatában kell tennie. Különben minden, amit tesz, hamis."
- Ernest Becker |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 19:49:50, péntek
|
| |
| |
Otthon egy idegen városban
Csak átsuhanunk.
Sötét este.
Ragyognak a lámpasorok.
"Százhatvanezer lakos. Ez a központ.
Ott a felsőfokú Technikum!
Ott dolgozom", - magyarázza a fiatal mérnök
a volán mellől.
És továbbsuhanunk.
Százhatvanezer!
Százhatvanezer élet!
Ezer meg ezer gond, kérdés, könnycsepp...
Ezer meg ezer...
S mi csak átsuhanunk
haza, vagy munkába sietők,
zsúfolt buszok, villamosok,
vidám és szomorú arcok,
idegen gondok, örömök között...
Milyen különös!
Hát nincs közünk egymáshoz?!
Nem vagyunk mind testvérek?!
Mi lenne, ha a szívek
mind egymásért vernének
itt és az egész világon!
Megérkezünk. Kitárul az ajtó,
s egy kedves otthon befogad.
Fénylő szemek, derűs arcok,
szívet melegítő szeretet...
Két bottal járó, beteg édesanya
ragyogó mosolya...
egymást szolgáló, segítő készség...
Krisztus kegyelmét zengve dicsérő,
közelségét boldogan áldó harmónia!
Otthon, ahol Ő a középpont,
s békességével Ő tölt be mindent,
Isten Fia.
Otthon egy idegen városban.
Olyan jó melegedni benne,
testvérekre találni,
egycsaláddá válni...
és szívem mélyén csendesen kérni:
Bár sok ilyen lenne!
Bár mind ilyen lenne!
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-07 19:19:12, péntek
|
| |
| |
"Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!" Zsoltár 100:2
Tisztelettel és örömmel hódoljatok előtte. Ő a mi Urunk, és ezért Őt kell szolgálnunk. Ő kegyelmes Urunk, ezért örömmel kell szolgálnunk Őt. Ez a vers imádásra hív fel. A felhívás nem szomorú, mintha temetésre hívna. Nem! Vidám, örvendező felszólítás: ahogyan menyegzőre hívnak.
"Vigadozva járuljatok színe elé." Imádnunk kell Őt, hogy megérezzük jelenlétét, és hogy teljes akarással közeledhessünk hozzá. Minden Istenre hangolódott szívnek ünnepélyes cselekedete ez, amit félelem nélkül megtehet. Ezért ne sírással, panaszolkodva járuljunk elé, hanem zsoltárokkal és dalokkal. Amikor éneklünk, legyünk vidámak, de áhítatosak is.
Ezért közeledjünk Istenhez szüntelenül ilyen módon. Ha odaadó hívők gyülekezete illően, harmonikusan és szívből dicséri Istent, akkor sok örömet is hoz számára. Szinte előre érezzük, milyen lesz majd a mennyben, ahol már az imádkozás egyetlen módja Isten dicsérete lesz. Úgy érezzük, el kell mondanunk dr. Wattsszal együtt: "Ám ne énekeljenek azok, akik nem ismerik a mi Istenünket; mi azonban, akik mennyei Királyunk kedveltjei vagyunk, mindenütt hirdessük énekkel is Istenünk dicséretét."
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2017. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
617 db bejegyzés |
| e év: |
7303 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 809
- e Hét: 14383
- e Hónap: 26258
- e Év: 214060
|
|
|
Offline
