Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Film Faterok motoron
  2017-08-10 10:39:05, csütörtök
 
 



Link



 
 
0 komment , kategória:  Filmek  
Komolyzene
  2017-08-10 10:29:33, csütörtök
 
 



Link



 
 
0 komment , kategória:  Komolyzene  
Szép írások
  2017-08-10 10:19:21, csütörtök
 
  A kutatások azt mutatják, hogy életünk legjobb pillanatai nem pihenés vagy szórakozás közben történnek. Olyankor jönnek, amikor bele vagyunk merülve egy jelentős feladatba, ami ugyan nagy kihívás, de jól illik képességeinkhez. Ilyenkor annyira belemerülsz egy bizonyos tevékenységbe, hogy úgy tűnik, még az idő is megváltozik; a figyelmed teljesen összpontosul anélkül, hogy külön igyekezned kellene ezen. Mélyen tudatában vagy a körülötted lévő dolgoknak, de mégsem vagy zavarban; a kihívások a tűréshatárodat próbálgatják. Van egy olyan érzésed, hogy egy vagy azzal, amit csinálsz. Ezt az állapotot nevezik flow-élménynek, mert az emberek általában olyankor élik át, amikor úgy érzik, valami magával sodorja őket. Az utóbbi harminc évben több százezer ember bevonásával végeztek kutatást, hogy tanulmányozzák a flow jelenségét. Érdekes módon többször lehet tapasztalni munka közben, mint pihenéskor. Sőt, akkor van legalacsonyabb szinten, amikor nem csinálunk semmit. Az ölbe tett kézzel üldögélés nem hozza meg a flow élményt. De a valódi lényeg ezek mögött az, hogy be tudod-e fektetni képességeidet, hogy értéket teremts a földön, hogy ültess és építs, hogy írj, vagy szervezz, hogy módot találj arra, hogy mások számára áldás lehess, és elősegítsd Isten országának terjedését itt, a földön.


 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2017-08-10 10:08:52, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2017-08-10 10:05:58, csütörtök
 
  Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.A világ szerint a külső jegyek a fontosak, de te azt nézd, mi van a szívben.



 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2017-08-10 09:56:21, csütörtök
 
  A mai médiával telített kultúránkban elfelejtettük, hogyan kell egymással beszélgetni. Egy csomó srác bunkónak és ügyetlennek érzi magát, így inkább elmerülnek a videojátékok világában és érzelmileg elszigetelődnek. Ezeknek a fiúknak szükségük van barátokra - ideértve a lány barátokat is -, hogy segítsenek feltörni a kagylóhéjukat. Miközben mind a fiúk, mind a lányok függővé váltak a telefonjuktól, nem tudják, hogyan beszélgethetnének legalább egy órát anélkül, hogy ellenőriznék a szöveges üzeneteiket. Ha pedig jó baráttá akarsz válni, tanuld meg, hogyan figyelj arra a személyre, akivel beszélsz!



 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2017-08-10 09:29:55, csütörtök
 
  Papucsok és házisárkányok

Ne kifejezetten csak házasságokra gondoljunk mikor ezeket a fogalmakat említjük, szerintem nem kell ahhoz oltár elé állni, hogy egy férfi pipogya legyen a házsártos barátnője mellett. A ,,Vigyél körmöshöz, vigyél fodrászhoz, adjál pénzt szolira!" kategória is simán ide tartozik.

Véleményem szerint ahhoz, hogy egy férfi papuccsá váljon, kell egy házisárkány partner is. Ez a női parancsnok osztogatja az utasításokat a kiskatona pasinak, aki természetesen minden kérdés nélkül teljesíti azokat. A párkapcsolatban teljes mértékben a nő személyisége teljesedik ki, minden az ő elképzelése szerint történik. Sokkal egyszerűbben be tudja osztani idejét, mivel van egy hülye, aki megcsinál helyette mindent. Miért ne élvezné ki a helyzetet, ha van egy bábja, amit úgy mozgat, ahogy akar? Nekem is van olyan ismerősöm, aki ilyen kapcsolatban él. A férj 3műszakban melózik, mint egy állat, a feleségnek persze valami lájtos állása van. A pasas jár bevásárolni, oviba gyerekért, ő főz, mos, takarít. Előfordul, hogy hétvégén elhívják a régi haverok sörözni, de mit tud csinálni, az asszony nem engedi el. Azért uraim, kicsit nem túlzás ez?

Miért jó ez a papucsnak és miért a sárkánynak?
A sárkánynak ugye alapvetően azért jó, mert van egy balek férje aki eltartja, ráadásul lesi minden kívánságát. Ki ne élvezné? Bele se merek gondolni, hogy a hálószobában milyen harci parancsok vannak... ,,Lefetyel! Gyerünk-gyerünk, lök-húz, lök-húz! Pihenj!" Hát igen, nehéz a papucs élete... Egyébként simán el tudom azt is képzelni, hogy sok nő tart magának otthon egy ilyen férjet, jómunkásembernek, mellette meg valami fiatal, milf fanatikus suhanccal kufircolgat. Így bizony ki lehet bírni. Na, de miért jó ez a pipogya pasinak?
Valamilyen szinten biztonságban érzi magát, hogy van valaki mellette, nincs egyedül. Lehetséges, hogy képtelen lenne önálló életet élni, egy asszony segítsége nélkül. Ezen kívül semmi pozitívuma nincs szerencsétlennek, sőt ahogy a sárkány személyisége egyre inkább válik uralkodóvá, a pasié egyre inkább közönyössé. Ez egyre nagyobb feszültséghez, szorongáshoz is vezethet, ami valószínűleg egyszer utat tör magának. Tegye össze a kezeit az asszony, hogy a férje ne egy agresszív állat alakját vegye fel. Egy szimpla megcsalálsnak ezek után még örülhet is.

A fiatalabb korosztály már egész kis gesztus, vagy cselekvés után papucsnak ítél meg valakit. Általában azok a szinglik dobálják sűrűn az ilyen megjegyzéseket, akiknek lövésük sincs, hogy milyen egy komoly kapcsolat. Mikor a férfi egy kicsit is alkalmazkodik kedveséhez, az már balfasznak számít. Neveltetés kérdése, vagy még mindig a társadalmi elvárások? Miért ne szerethetne főzni, vasalni, bevásárolni, kertészkedni, egy férfi? Szerintem abszolút nem itt dől el a balekség kérdése. Egy férfi inkább férfi, ha 3 nője van, mint mikor képes elvégezni bármilyen házimunkát? Persze mindenki saját maga döntse el mit is gondol papucs dolognak. Véleményem szerint egy kapcsolatban az ideális az, mikor a dolgokat a felek közösen beszélik meg, közösen döntenek. Mégis, ha választani kell, a férfi legyen a dominánsabb, és ha bármi gond van, ő legyen az utolsó aki összeroppan.


 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2017-08-10 09:16:22, csütörtök
 
  Hogy miért nem segít feleségének egy férfi a háztartásban és miért vállalja ezt ráadásul büszkén?

A történet pontos eredete sajnos bizonytalan. Most után közlöm, mivel ez a rövid elbeszélés precíz magyarázata annak - az első körben felháborító - a kijelentésnek, amit a címben olvastál.

Nemrég átjött hozzám egy barátom kávézni, üldögéltünk és az életről beszélgettünk. Egy ponton megjegyeztem: Megyek és elmosogatok, rögtön jövök.
Erre úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy űrhajót építek. Csodálattal vegyes csodálkozással tette hozzá:Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.
Visszaültem mellé az asztalhoz, és elmagyaráztam, hogy én nem segítettem a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem segítség az, hogy házimunkát is végzek.
Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.
Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.
Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.
Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.
Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.
Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. Ami pedig a dicséretet illeti, megkérdeztem a barátomat, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy a felesége végzett a takarítással, a mosással, az ágynemű felhúzásával, a gyerekek megfürdetésével, a főzéssel, a rendrakással és a többivel, és te annyit mondtál: köszönöm.
Ez így most furcsának tűnik? Furán nézel most magad elé? Amikor te egyetlen egyszer életedben felmostál, rögtön elvártad, hogy kitüntetést kapj... de miért is? Gondolkoztál már ezen, drága barátom?
Talán azért, mert macsó kultúránkban azt tanultad, hogy mindez az ő dolga.
Esetleg azt képzeled, hogy mindez pikk-pakk megvan, a kisujját sem kell mozdítania érte?
Akkor hát dicsérd őt úgy, ahogy elvárod, hogy ő dicsérjen téged, ugyanolyan intenzitással. Nyújtsd a kezed, viselkedj igazi társ módjára, ne pedig úgy, mint egy vendég, aki csak enni, aludni, fürdeni és a szexuális szükségleteket kielégíteni érkezik. Érezd magad otthon. Ez a te házad is.
Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy!


 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2017-08-10 08:54:36, csütörtök
 
  Nyílt levél férjemnek! - egy végtelenül bátor asszony sorai...Elgondolkodtató szép írás

Kedves Zsolt!

A tükörbe tekintve (mert igen, belenéztem) inkább a nemrégiben készült fotó tükrözi a valóságot. Ronda vagyok. Tényleg. Ráncos az arcom, a szemem környéke, megnyúlt az orrom, a szemöldököm elburjánzott, az államon, nyakamon petyhüdt a bőr. Szomorúság, fásultság, üresség árad a tekintetemből.

Ha harcolni akarnék a valósággal, most sírnék. Mert a szívembe mart, hogy valaki a szemembe vágta az igazságot. Ráadásul az illető férfi, sőt, a gyermekem apja.

Ahogy szemlélem az önmagam által készített portrét, történetek tolulnak elmémbe.

A szarkalábak születése úgy tizenegy éve, fiunk világrajövetelével egy időben kezdődött. A 10 hónapig tartó szoptatás, és a vele járó, éjszakai 6-8- szori ébredés hozadéka ez. Te erre vélhetően nem is emlékszel, hiszen abban az időben szabad időd nagy részét a harmadik diplomád megszerzésére, a vizsgákra való felkészülésre, kerékpározásra, meg Balázs barátoddal való eszmecserékre fordítottat.

A homlokom ráncait onnantól látom nap, mint nap, hogy kilenc évvel ezelőtt bejelentetted, szerelmes vagy valaki másba, és vele akarod tovább élni az életed. A napokig tartó sírás lenyomatát őrzöm íly módon.

A szemöldököm talán akkor vált bozontossá, amikor gyermekünk óvodás korában egyszer csak nem mert elaludni. Ha kijöttem a szobájából, visítva futott utánam, mert rettegett a szörnyektől. Ezért az ágy mellett, a szőnyegen ülve, vagy fekve aludtam három hónapig. Talán rémlik az eset neked, mert pszichológushoz vittem, igaz, te nem akartál részt venni a folyamatban, nem jöttél el a megbeszélésre.

Az első ősz hajszálat akkor fedeztem fel, amikor napokig rémálmok gyötörtek, mert megfenyegettél, hogy lefényképezed a lakásomban a rendetlenséget, a koszt, majd a gyámhivatalnál feljelentesz, mert nem vagyok alkalmas anyának, és el fogod vetetni tőlem a fiunk. Szerencsére, amikor megszületett a másik házasságod első gyümölcse, erről a tervről letettél.

A befelé forduló, szomorú tekintetet azoknak a nehéz sorsú beteg embereknek a számlájára írom, akikkel munkám során találkozom, és akiknek igazán, érdemben nem tudok segíteni. Mivel oly régóta nem vagy életem része, a naponta zajló történéseimről nyilván sejtésed sem lehet.

A nyakam, az állam akkor ereszkedett így meg, amikor a második férfival, akit szerettem, a kapcsolatom véget ért. Lehajtott fővel jártam sokat, mert nem akartam, hogy mások lássák a fájdalmamat. Nyilván nem tudhatod, mit éltem akkor át.
.
Kedves Zsolt!

Ha röviden, és tömören akarnám az előbbi felsorolást megfogalmazni, egyetlen szót is írhatnék: ÉLET.

Igen, az élet nyomai, történései, harcai, szenvedései és örömei azok, amiknek térképe erre a szörnyarcra került.

És tudod mit? Szeretem. Szeretem ezt az arcot. Mert az enyém. Ezt sikerült a sors által alakítanom. Tudok vele mosolyogni, sírni, fintorogni. Simogatja a szél, melengeti a nap, és a gyermekem minden este erre adja a jóéjt puszit.

Köszönöm, hogy most, életem közepén erre a számvetésre sarkalltál, mert így tudtam meg igazán, ki is vagyok, mennyit érek. Nem kell szégyenkeznem. Kiálltam a próbát, élek, létezem. Az arcom egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. Hű szolgám, melynek minden egyes barázdája, mélyedése, kátyúja egy-egy emléket őriz.
Most látom csak, milyen gazdag vagyok!



 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép napot mindenkinek!
  2017-08-10 08:47:52, csütörtök
 
 



Az élet tanulások folyamatos sora.... Hányszor olvastam, hányszor?!!! És amíg eggyé nem olvadt bennem ez a mondat, nem érzékeltem mögöttes erejét. Van egy pont, ahova, ha elérkezünk, minden megváltozik. Varázsütésre. És ez az a pont, amikor összeforr a végtelenség bennünk, velünk-értünk
 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 187 db bejegyzés
e év: 2711 db bejegyzés
Összes: 16396 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 499
  • e Hét: 1022
  • e Hónap: 10205
  • e Év: 62913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.