|
2017-08-22 17:21:38, kedd
|
| |
| |
Egy kupéba kerül a vonaton a katolikus pap meg a zsidó rabbi. Hosszan, barátságosan elbeszélgetnek vallási szokásaik különbözőségéről.
Mielőtt leszállna, azért még így szól a katolikus pap:
- Hiába minden, na borzasztósan szeretném látni, rabbi uram, amikor megkóstolja a sonkát.
- Látni fogja, főtisztelendő uram - bólogat a rabbi -, ha majd sonkát szolgálnak fel az ön esküvői ebédjén.
Egymás mellé kerül egy lakodalmi ebéden a katolikus pap meg a zsidó rabbi. A pap valami okból rossz kedvében van, fel akarja bosszantani asztalszomszédját.
- Iszonyú álmom volt az éjjel - fordul hozzá. - Azt álmodtam, hogy a zsidó Paradicsomban vagyok. Mindenütt tömeg, nyüzsgés, lökdösődés, hangos duma, izgatott hadonászás...
- Nagyon érdekes - feleli a rabbi. - Álmomban én is jártam a keresztény Paradicsomban. Csodálatosan szép volt: fény és ragyogás és tisztaság és a szférák zenéje... És sehol egy ember.
Vilmos német császár az első világháború alatt tábori kórházakba látogat.. és örömmel tapasztalja, hogy a sebesültek harci szelleme töretlen.
- Győzi fogunk, felség! - kiáltják kórusban a katonák a kórtermekben. Akinek lába van, ha csak féllába is, az vigyázba áll, aki nem vesztette el mindját karját, az tiszteleg.
Amikor ő császári felsége a nagybeteg Kohn ágyához ér, Koh, alig hallgatóan, így szól hozzá:
- Azért egy tanácsot fogadjon el tőlem, Felséged: Én a brandenburgi tartományt mindenesetre átíratnám a nasasasszony nevére.
Ugyancsak az első világháború alatt történt, hogy a szegény Stojmi gyerek sírva ment haza a sorozó bizottság elől. Kiszuperálták.
Édesapja vigasztalja:
-Ne sírj, Stojmi. Umtauglichnak nyilvánítottak?! Nem vettek be a seregbe?! Nem szolgálhatod a hazát?!... Majd én segítek rajtad. Veszek nekem csákót, ágyót... Leszel egy magánkatona.
Ugyancsak az első világháború idején történt, hogy a szegény Stojmi gyerek sírva ment haza a sorozó bizottság elől. Alkalmasnak találták!..
Édesapja vigasztalja:
- Ne sírj, Stojmi. Besoroztak katonának?... Akkor két eset lehetséges. Vagy elvisznek tényleg, vagry nem. Ha nem, akkor nincs baj, de ha elvisznek tényleg, akkor két eset lehetséges. Vagy kivisznek a frontra, vagy nem. Ha nem, akkor nincs baj, de ha kivisznek, akkor két eset lehetséges. Vagy meghagynak a hátsó vonalban, vagy nem. Ha a hátsó vonalban maradhatsz, nincs baj, de ha a legelső vonalba küldenek ki, akkor két eset lehetséges. Vagy megúszod épen, vagy nem. Ha megúszod épen, nincs baj, de ha nem, akkor mindig két eset lehetséges: vagy könnyebben sebesülsz meg, nincs baj, ha súlyosabban, akkor két eset lehetséges. Vagy felgyógyulsz, vagy nem. Ha felgyógyulész, nincs baj, de hogyha nem, akkor két eset lehetséges. Vagy zsidó temetőben fognak elföldelni, vagy nem. Ha zsidó temetőbe kerülsz, nincs baj, azt meg, hogy nem zsidó temetőbe kerülj... olyat azért csak nem fog megtenni veled az Úristen.
Új tanító kerül az iskolába, ismerkedik a gyerekekkel. Ahogy régen szokás volt, megkérdezte mindegyiktől azt is, hogy milyen vallású.
Móricka azt feleli, hogy ő ágostai hitvallású evangélikus.
Szünetben az osztálytársai körülfogják, felelősségre vonják:
- Hogyan hazudhattál akkorát, Móricka! Hiszen rád van írva az egész hitközség! Mindenki tudja, hogy zsidó vagy.
- Jól van, na - válaszolja nekik Móricka. -, de azt mondta a tata, hogy nem kell minden jöttmentnek eldicsekedni vele.
Egy amerikai zsidó, a Bostonban élő Kohn, most, hogy nyugalomba szándékszik vonulni, még befizet egy japáni társasutazásra. Gyerekkorában annyit hallotta mesélni, hogy a zsidók az egész világon szétszóródtak, szeretné megnézni, vannak-e Japánban zsidók.
Tokióban a tolmács készséggel rendelkezésére áll és elviszi őt egy péntek esti istentiszteletre a zsinagógába. Kohn csodálkozva látja, hogy az istentiszteleten részt vevők mind alacsony növésű, törékeny alkató, sárga bőrű, ferde szemű japánok, de a zsinagóga berendezése megfelel az általa ismert zsidó templomokénak, az imádkozók imaleplekbe burkolózva hajlonganak, a férfiak fején kalap van, a fiúk feje búbján kapedli.
A szertartás befejeztével Kohn a tolmáccsal előremegy a rabbihoz. Bemutatkozik, és meghatott hangon előadja, hogy az élete legboldogabb napja, boldognak teszi őt a tudat, hogy Japánban is élnek hitsorsosok...
A rabbi megakasztja a szóáradatot.
- Szóval ön azt álltítja, hogy Amerikából jött.
- Igen, Rebbelében, Bostonból.
- És hogy önt Kohnnak hívják.
- Igy van, Rebbelében.
- Érdekes - fordul a pap a köréjük gyülekezőkhöz. - Amint látjátok, nem ferde a szeme, nem sárga a bőre, nem törékeny alkatú, még csak alacsony növésűnek sem mondható ... Nem látszik zsidónak.
A tanító bácsi észreveszi, hoy Móricka tátott szájjal hallgatja őt. Hizeleg neki a dolog, mégis úgy véli, jó modorra is kell szoktatnia a tanítványt.
- Móricka, nyitva van a szájad! - figyelmezteti a fiút.
Móriczka válasza:
- Tudom, tanító bácsi kérem, én hagytam nyitva.
Egy szegény kolduló zsidó egyszer állítólag papagájt kapott alamizsna helyett valamelyik városszéli házban. Hazavitte, megetette, a madár a jó meleg szobában magához tért és szárnycsapkodva kiáltozi kezdett:
- Vesszenek a biboldók! Vesszenek a biboldók!
A szegény kolduló zsidó nézi, nézi, azután megszólal:
- Nem szégyelled magad?! Ilyen orral?!
Kohn és Grünül egy padon a parkban és kölcsönösen panaszkodnak egymásnak a növekvő antiszemitizmus miatt. Egyszer csak arra röppen egy madár és ráejt valamit Kohn vállára. Kohn felugrik, tisztogatni kezdi a zsebkendőjével zakóját, közben elkeseredve mutat a madár után:
- Láttad, Grün, láttad? Ezek is velük tartanak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
Offline
