|
2017-08-06 13:06:22, vasárnap
|
| |
| |
......
Hitünk szerint mindazok, akik üdvözülnek, ,,színről színre láthatják az Istent." Ezt a kiváltságot az ember földi élete során nem kapja meg, csak halálunk után részesedünk benne. Most a hitben
élünk, a feltámadás után pedig megláthatjuk Istent a maga valóságában és dicsőségében, s ez örökké tartó, végleges adomány lesz számunkra. Amikor Isten megteremtette az embert, párbeszédet kezdeményezett és közösségre lépett vele, akkor nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy az ember látni akarja őt és el akar jutni Isten teljes megismerésére. Ezt a megismerést azonban Isten korlátozta a földi élet időszakára. Nem rejtőzik el előlünk teljesen, feltárja önmagát, megmutatja szeretetét és jóságát, de mindez még nem az ő teljes megismerése. Azt akarja, hogy vágyakozzunk utána, keressük őt és válaszoljunk hívására, szeretetére. Az embernek ezt a vágyakozását talán Mózes története szemlélteti a legjobban,aki ezzel a kéréssel fordul Istenhez:
,,Hadd lássam meg dicsőségedet" (Kiv 33,18).
Isten azt válaszolja neki, hogy megmutatja előtte fényességét és kimondja Mózesnek saját nevét, de a szikla mélyedésébe fogja rejteni Mózest, kezével elfedi őt, és hozzáteszi: ,,De arcomat nem láthatod" (Kiv 33,20).
A prófétai látomásokban szintén szó esik Istenről, de egyetlen próféta sem állítja azt, hogy magát Istent látta volna, inkább csak arról van szó, hogy látják Isten trónját, Isten dicsőségét. E hagyomány
folytatódik az újszövetségben is. Szent Pál apostol például a következőket írja Timóteusnak címzett levelében: ,,Isten megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem
látott, és nem is láthat" (1Tim 6,16).
A korintusiaknak szóló levél szeretet-himnuszában ugyanezzel a gondolattal találkozunk: ,,Most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre" (1Kor 13,12).
Isten színe látását Jézus a hegyi beszéd boldogság-mondásaiban nem a jelen életben megtapasztalható valóságként, hanem a jövőre vonatkozó ígéretként fogalmazza meg: ,,Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent" (Mt 5,8).
Mi a boldogság alapja?
A középkori teológusok felvetették azt a kérdést, hogy az örök életben Isten látása vagy Isten szeretete lesz az ember tökéletes boldogságának az alapja? Vajon Isten látása ébreszti és élteti bennünk az Isten iránti szeretetet vagy a szeretetnek köszönhetően láthatjuk meg Istent? E világi halandóként lehetetlen eldönteni a kérdést, mert nem tudhatjuk, hogy beszélhetünk-e bármelyik, azaz az Isten-látás vagy az Isten-szeretet elsődlegességéről az üdvösség világában. Talán nem is szükséges, hogy a földi, e világi élet során minden kérdésünkre választ kapjunk. Elég nekünk a
vágyakozás, hogy eljussunk Isten színe látására és örökké tartó szeretetére.
A feltámadás reménye
Urunk, Jézus Krisztus! Színeváltozásod alkalmával istenségedet tártad fel a kiválasztott apostoloknak. Azért mutattad meg dicsőségedet Péternek, Jakabnak és Jánosnak, hogy halálodat látva ne veszítsék el reményüket. Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük Isten közelségét, ahogyan azt megtapasztalta a három apostol. Add, hogy amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott éljen a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
|
|
Offline
