|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2017-09-02 16:45:23, szombat
|
| |
| |
Napvilágra jöttem, mikor megszülettem.
Napom tiszta fénye ragyogott fel bennem.
Szeretet vízétől élő lett a lelkem,
öröklét tudása parázslott fel bennem.
Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
Van egy küldetésem, segíteni máson,
nem aggódni folyton, néma elmúláson.
Tanítani élni, újra visszatérni,
napról napra bízni, szebb jövőt remélni.
Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
Ne gondold, hogy más vagy, mert furcsának látnak,
nem te vagy az oka a világ bánatának.
Mind-mind azért jöttünk, hogy jobbítsuk a sorsot,
jövőnknek gyökerét a lelked mélyén hordod.
Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
Fogd meg hát a kezem, ha te is onnan jöttél,
Forrásod vizétől még élőbbé nőttél.
Csináljuk meg együtt, többre vagyunk képes,
együtt tegyünk hozzá a mások életéhez!
Ref:
Tudod, én korábban éltem már a Földön,
újra visszatértem, s új életem töltöm.
Hidd el, én korábban éltem már a Földön,
hozzád visszatértem, s új életem töltöm.
Tanítani jöttem, mást is felemelni,
a földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni.
A földi világban boldogságra lelni...
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-09-02 15:05:29, szombat
|
| |
| |
Aranyosi Ervin:
Félig-meddig mese
Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
- Nézd csak világ, élek!
Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?
Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.
Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
- Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.
A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.
Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
- Máshol lenne helyük.
S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.
Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.
Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.
És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
- Eltüntetem, hurrá!
Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.
Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
- Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?
Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.
Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.
Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.
Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.
Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.
Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.
A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!
Link
   
MIRJAM
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Mírjam barátnőmtől |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-09-02 15:02:46, szombat
|
| |
| |
Kellemes hétvégét kívánok szeretettel!
Drága Évám!
Kellemes, szép hétvégét!
Puszil barátnőd: Anikó
Szeretettel: Anikó
Bp., 2017.09.01.
________________________________________________
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-charlotteani |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-09-02 12:19:18, szombat
|
| |
| |
Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!
Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.
Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.
Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! - én tudom -
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!
Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!
Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a “jó tündér" is én vagyok!
Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.
Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2017. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
167 db bejegyzés |
| e év: |
8057 db bejegyzés |
| Összes: |
128101 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 12138
- e Hét: 29220
- e Hónap: 82892
- e Év: 361117
|
|
|
Offline
