|
2017-10-10 11:24:07, kedd
|
| |
| |
A falusi kántortanítónak eladó lánya van, és amikor végre jelentkezik egy alkalmasnak látszó vőjelölt, vagyis a leánynak hozományt kellene kapnia,a kántor tanító elhatározza, hogy omegpróbálja kikérni előre három évre a fizetését.
Összeül az iskolaigazgató, a plébános, meg a falu bírája, meghányják-vetik a kántortanító kérelmét, de túlságosan kockázatosnak ítélik.
- Mert mi történik, kérdezem én - mondja a falu bírája -, ha a kántortanító úr elhalna még a teljes három év lejárta előtt?
A kérelmező így felel:
- Nem kívánok három éven belül meghalni. De ha mégis bekövetkezne: hát akkor egyszer talán szerencséje is lehet az embernek ebben az életben!
A régi világban létezett a szegény zsidóknak egy olyen típusa, mely a "Fizessenek (nekem) a gazdagok!" álláspontjára helyezkedett és siránkozással, megalázkodással, vagy ellenkezőleg: nagyhangú kvetelődzéssel elérte egyes jómódú zsidóknál, hogy rendszeres havi apanázsban részesítsék őket. Ezeket akolduló, lemoló, másokat lumpoló, mások nyakán élősködő, nem kis pénzmagot többszira még a legzsugoribb gazdagokból is kihúzó alakokat zsidó szóval snornernek nevezték.
Akadt snorrer akinek még magát a hírhedtem fukar Rotshchild bárót is sikerült "megadóztatnia". Noha a báró alkudni próbált:
- Idefiyeljen, barátom, annyit természetesen nem adok, amennyit maga kér. De megadom a kért összeg egyharmadát, azt viszont halálom napjáig.
A snorrer megbántva:
- Sokat érek vele! Amilyen disznó szerencséje van a báró úrnak, reggelre elpatkol.
A biztosítási ügynök győzködi az ügyfelet:
- A feltételek igazán előnyösek. Ha ön egyszerűen a lábát töri, kap hétszáz forintot. Ha bonyolult a törés, akkor a biztosítótól felvehető összeg akár négyezer forintra is rúghat. És ha ön, nevezzük fel, a nyakát töi, nincs gondja többé.
Egy férfi az újságárusnál ötszáz forintossal akar fizetni.
- Nem tudok visszaadi, majd megadja holnap - mondja neki a rikkancs...
- És ha meghalok holnapra?
- Mondja már, az a forinthúsz...
Régen, amikor a boltosok még versengtek a vevő kegyeiért, az egyik vidéki városban úgy adódott, hogy három cipőbolt is megtelepedett egyazon épületben. Hogy mégis magára irányítsa a figyelmet, az első kiírta, hogy:
"Divatcipők! Minden méretben és színben!!!"
Meglátta ezt a másik, kitett egy még nagyobb táblát:
"Exportból visszamaradt cipők olcsó kiárusítással."
Meglátta ezt a harmadik, készített egy még nagyobb táblát, de csak egy szót írt rá. Ezt:
"Főbejárat".
A régi Bécsben valamelyik császári és királyi szállító fényes villája előtt összetalálkozik két snorrer. Az egyik éppen jön le a lépcsőn, a másik épp indulna felfelé.
- Nem érdemes felmenni - legyint az egyik. - Ma rossz napja van, nem ad többet, mint egy koronát.
- Már miért ne mennék fel? - háborodik fel a másik. - Csak nem fogom neki ajándékozni azt az egy koronát? Mit ajándkoz ő nekem?
Egy lejmoló zsidó kipréseli az egyik zsidó báróból az ígéretet, hogy fedezni fogja gyógykezeltetési költségeit.
- Az orvos sós déltengeri levegőt ajánlott - magyarázza a bárónak. - Kiszámítottam, hogyha elmegyek Nizzába, az minomo kalkulo...
- Nizzába? - kiált a báró. - Pont az Azúrpart legdrágább városába?!
- Báró úr - feleli a snorrer szerényen -, ha az egészségemről van szó, nekem semmi se drága.
- Jaj, Pista, sürgősen szükségem volna tizenötezer forintra, úgy gondoltam, te talán ki tudnál segíteni.
- Tizenötezer forinttal? - ... A saját fivérem is hiába kérne.
- Jól van, na. Te ismered a családodat.
- Komámuram, nem tudna nekem egy kis pénzmagot kölcsönözni?
- Tudhatja, komámuram, hogy sohasem hordok pénzt magamná.
- És odahaza?
- Köszönömk érdését, odahaza mindenki ép s egészséges.
- Idefigyelj, Kohn, vége a türelmemnek - szólítja meg az utcán Grün a volt üzlettársat -, vagy kifizeted az adósságodat végre, vagy be foglak perelni!
- Ha hagarudj, Grün, de ebben a hónapban nem tudom kifizetni.
Grün dühösen legyint:
- Már a múlt hónapban is ezt mondtad!
Mire Kohn:
- Na, és talán nem tartottam meg a szavamat?
- Igazán szívesen segítettem volna magán - mondta az egyszeri gazdag ember a szegény embernek -, de legnagyobb sajnálatomra nem tehetem. Ami pénzem van, az mind emlék megboldogult atyámtól.
- ... És már csak azért is bátorkodom nemes pártfogását kérnii - mondta az egyszeri szegény ember a gazdagnak -, hiszen ismertem azön egész tiszteletre méltó famíliáját, az ön nagylelkű édesatyját, jószívű édesanyját, a nagynénjét, aki minden jótékonysági akcióban részt vett, az unokaöccsét, aki...
A gazdag rámordul:
- Kérem, közölje röviden, mennyi kell, de ne mászkáljon fel-alá a családfámon.
Amikor az egyik gazdag hölgy hajnaltájban int a sofőrjének, hogy végre hazainduljon a jtékonycélú bálról, odafurakszik elébe egy koldus, és reszkető kézzel tartja a kalapját.
A hölgy rámordul:
- Mocsida telhetetlenség! Nem elég, hogy egész éjjel a maga és a magához hasonlók kedvéért táncoltam?! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
Offline
