|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 10:20:24, csütörtök
|
| |
| |
Link
Az idős Liszt Ferenc és ötven évvel fiatalabb tanítványa viszonyáról szól az Utolsó rapszódia |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Komolyzene |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 10:02:34, csütörtök
|
| |
| |
Az élvezetek tudásának három szintje van.
Az első, legegyszerűbb szintje az a készség, hogy felszedjük az utunkba kerülő élvezeteket, és persze, ha tálcán kínálják azokat, elfogadjuk.
A második szint az, amikor ismerünk különféle titkokat: hol rejtőzködik az erdei eper, hogyan kell inni a pezsgőt, hogyan kell hallgatni a zenét. Ha kellő tudás birtokában vagyunk, számunkra mindig lesz kézügyünkben élvezet.
A harmadik, talán a legmagasabb szint az, amikor a puszta lét élvezet, maga az utunk az élvezet. Ha ezt felismertük, akkor minden: minden lépés az utunkon, minden levegővétel, minden, amit látunk, hallunk, érzünk gondolunk, teszünk- élvezet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 09:50:15, csütörtök
|
| |
| |
Az idősekre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint elesett, életunt, sokszor idegesítő emberekre. Ennek van persze alapja, mert ahogy telnek-múlnak az évek, romlik az ember egészsége, és átél sok olyan dolgot, amit évtizedekkel korábban el sem tudott volna képzelni. Fiatal fejjel mi fel sem tudjuk fogni, hogy egyszer mi is leszünk idősek, és mi is tolakodni fogunk majd a buszon, üres ülőhelyre vadászva. Majd meglátjátok...
És persze mindenkinek van egy alapjelleme, ami idősebb korára csak jobban kiéleződik. A fiatalok között is rengeteg rosszindulatú, életunt, irigykedő embert találunk, ne csodálkozzunk hát, hogy az éltes emberek között is akadnak ilyenek szép számmal.
Az alább bemutatott nagymamákat és nagypapákat viszont nem ilyen fából faragták! Ők szeretik az életet, és bár morbidnak tűnhet ezt kijelenteni - de tudják, hogy ketyeg az óra. Miért is szomorkodnának ilyenkor, amikor ki kell használni a hátralevő időt? Arra törekednek, hogy minél több vidám pillanatot éljenek át, hogy amit az utókornak átadnak, az ne panaszkodás legyen, hanem mosoly és nevetés.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 09:44:45, csütörtök
|
| |
| |
Az önfeledt munka, a főnök elismerő szavai, a sikerélmény, főleg ha ismétlődik, egyaránt növeli a boldogságérzetünket. A kellemes közérzetünkért több hormon is felel, így mindennapi boldogságunkért a szerotonin a felelős, amely az idegsejtek közötti hírvivő anyag, az endorfin pedig a szervezet ópiuma, amitől rózsaszín ködben úszhat a napunk, még a munkahelyen is
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 09:06:54, csütörtök
|
| |
| |
A megbocsátás megtisztulás. Azt lehet megbocsátani, amiért haragszunk. A haragunknak viszont oka és története van. Az ember ok nélkül nem szokott haragudni. Az okot, sokszor nem könnyen, de ki lehet deríteni. Ez a ráció feladata. A haragnak van viszont egy sajátos története, és ez mindig a lelkünk sajátja. Az élet sokszor nehéz, a nehéz munkánál is nehezebb. És mi történik a nehéz munka közben a legnemesebb, legszebb emberrel is: izomlázat kap, verejtékezik, léheg, bepiszkolódik. De íme, vége a munkának, megfürdünk, megpihenünk, újra ragyog nemességünk, szépségünk. Ahogy a megpróbáltatások után megtisztítjük testünket, így meg kell tisztítani a lelkünket. Meg kell szabadulnunk a harag piszkától. Hogy a lelkünk nemessége, szépsége újra ragyogjon!
Jót teszünk ezzel annak, akire haragudtunk? Aki meg is érdemli haragunkat? Ki tudja? Nem lehetséges, hogy a megbocsátásunk nagyon büntetés a számára, mint a haragunk? A haragon a haragosunk - ha van egy csöpp esze - inkább nevethet. Joggal. Hiszen a haragós ember könnyen válik nevetségessé, és ami rosszabb: szánalmassá. A haragós ember gyenge.
Aki tud megbocsátani erős, és a lelke tiszta.
De ne szégyelld a haragodat! Ha nagy a munka, ha nagy a tett, nagy lehet a kiváltott harag is.
Csak az a fontos, hogy tisztulj meg.
Még nagyon kezdetleges a haragvási és a megbocsátási kultúránk egyaránt.
Milyen jó lenne, ha megértenénk mind a haragnak, mind a megbocsátás jelentőségét.
Milyen jó lenne, ha a megbocsátás is olyan megszokott rituálévá válna, mint a testi tisztálkodás.
Ha lenne a lelki megtisztulásnak is menetrendje, megszokott pillanata, akár a heti programunkban.
Milyen jó lenne, ha az egész közösségnek lenne egy közös ünnepnapja a megbocsátásnak...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 09:00:31, csütörtök
|
| |
| |
Tanulj, és tudj! A te tudásod a te hatalmad!
Higgy az emberben, higgy magadban!
Vezesd életedet, vezesd Életútmutatódat!
Változtasd jobbá a világot, jó szövetségben!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 08:48:50, csütörtök
|
| |
| |
Mindig azt hallottátok, hogy a munka átok, a robot szerencsétlenség,
De én mondom néktek, ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból, azt a darabkát, melyet rátok szabtak, amikor az álom megszületett,
És amíg munkálkodtok, igazán szeretitek az életet,
És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka.
(Halíl Dzsibrán)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 08:36:05, csütörtök
|
| |
| |
Mindannyian egy jobb világot akarunk.
Évezredek óta egy jobb világot akarunk.
És a világ nemzedékről nemzedékre jobb.
Ezért a haladásért mindig nagy árat kell fizetni, az eredmény pedig mindig ellentmondásos. A világ jobb is, de az újabb áldozatok, az újabb fenyegetések is nagyobbak. Az emberek ennek ellenére töretlenül bíznak kompetenciájukban és újabb és újabb álmokat álmodnak, újabb és újabb harcokat vállalnak.
Egy jobb világot álmodni csodálatos érzés. A feladat tudatos erővé szervezni a mozgósítható energiákat, és értelmes célokat megjelölni.
Az emberiség által bejárt út kanyargós. Voltak zsákutcák. Volt, aminek értelméről ellentétesen vélekedünk. Ennek ellenére kirajzolódik a társadalmi haladás iránya.
Ma már nem eszünk embert. Elítéljük a rabszolgatartást. Néhány országban az állam már nem büntet halállal. Nem vágjuk le a tolvaj karját. Erről azt kell mondani: meghaladtuk a ősi barbárságot.
Itt az ideje hozzálátni a szociális barbárság felszámolásához, hozzálátni egy új szociális társadalom kialakításához. Milyen program kell ehhez?
Ne ölj! Ne kövess el erőszakot! Ne kövess el igazságtalanságot!
Nem csak fizikai értelemben, hanem szociális, gazdasági vagy kulturális értelemben sem.
A hajléktalanság, szociális gyilkosság!
A munkanélküliség gazdasági gyilkosság!
A kultúra iparosítása kulturális gyilkosság!
Ha te eltűrsz egy olyan rendet, amely elköveti ezeket, tettestárs vagy a barbárság fennmaradásában.
A társadalmi fejlődés már olyan fokra jutott, hogy a javak szűkössége többé nem indokolhatja a gyilkolást, a rabszolgaságot, a jobbágyságot, a kizsákmányolást! Akkor sem, ha ez csak szociális, gazdasági vagy kulturális és nem fizikai gyilkolás.
A társadalomnak el kell ismernie, hogy minden embernek - a biológiai testén túl - van egy tágabb szociális, gazdasági és kulturális aurája, felségterülete, amelyet ugyanolyan sérthetetlennek kell tekinteni, mint a biológiai testét.
Ma már nem lenne szabad senkit sem munka nélkül hagyni, nem lenne szabad senkit sem megfosztani lakásától, nem lenne szabad senkit sem élelem, fény, meleg nélkül hagyni, nem lenne szabad senkitől sem megtagadni a tanulás, a művelődés, az egészségmegőrzés és gyógyulás, a szabad alkotás és vállalkozás lehetőségeit.
Ehhez a történelmi fordulathoz nem elsősorban pénzre van szükség, hanem az ember és a civilizáció új felfogására, egy új felelősségre. Éppen egy ilyen fordulat teremtheti meg majd az alapját egy új etikának is, amely méltó helyre helyezi az értékteremtő munkát, és amely az alamizsnát nem fogadja el az emberhez méltó eszköznek.
Ma már a szociális barbárság felszámolása reális program. A problémák hatalmas súlya egyben esélyt ad a feleszmélésre és a cselekvésre: lokális és globális, elméleti és gyakorlati szinten egyaránt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-12 08:16:17, csütörtök
|
| |
| |
Szabó Magda
Születésnapi vers
Október köd, októberi illat,
októberi, ferde sugár!
Hát örüljek, hogy a körbefutó év
térdet hajt holnapután?
Hát örüljek, hogy egy napja az évnek
az enyém, a sajátom egészen,
s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő
kiáltja szét születésem?
Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,
csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,
széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,
fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,
köd, köd, puha köd...
Ez a nap az enyém.
Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.
Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,
a költemény.
Csak a hit, a tudat,
hogy majd ha megfutottam
útjaimat,
jut tán nekem sír, temető,
elnyughatom majd a kemény
deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,
azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,
s nem kell lerogynom idegen
felhők alatt,
és nem idegen ég
rontja el tagjaimat.
Örüljek? Kivánjak magamnak
még hosszú életet?
Fogom fülem, hogy én se halljam,
amikor nevetek,
fogom szemem, hogy meg ne lássam a
jövendő éveket.
Te, aki élnem segítesz,
te, óvó oltalom,
kinek törékeny mosolyába
kapaszkodom,
irgalmatlan esztendeimben
egyetlen irgalom,
őr rettegő nappalomon,
rettegő álmomon:
köd guggol a hegy ormán,
nem tudom, mit takar.
Valami jön. Mikor jön?
Soká jön? Vagy hamar?
Te minden veszteségen
átfénylő diadal,
erősebb, mint a törvény,
mint minden ravatal,
ki élet helyett voltál életem,
e tébolyban egyetlen értelem,
kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,
hát majd a föld is könnyű lesz nekem!
Szerző:
Szabó Magda
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
277 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 741
- e Hét: 2704
- e Hónap: 6046
- e Év: 58754
|
|
|
Offline
