|
2017-10-26 17:22:34, csütörtök
|
| |
| |
Az élet él, és győzni képes,
mert méltó fénylő Istenéhez!
Mert benne ott az őserő,
amely a magból tőr elő.
Nem állhatja a kő az útját,
nem dédelgeti fájó múltját,
inkább a fény felé rohan,
mert neki hite, s célja van!
Nincs benne soha semmi kétség,
az angyalok lelkébe vésték,
hogy neki itt lent dolga van!
S halódik a dologtalan.
A léleknek, ha van már célja,
fegyvere van, szép acélja,
páncél, mi védi gyenge testét,
s mindennap megéri az estét.
Lelkében hite támogatja,
s ez az, mely e bősz erőt adja:
- Legyőzni minden akadályt,
s nem várja sírva a halált!
Mi itt, mi mind élni születtünk,
szeretet lángja gyulladt bennünk,
mért vesztjük el mégis hitünk?
Magunkon mért nem segítünk?
Az élet él, s csak rajtunk múlik:
- Siránkozunk a léten túlig,
vagy inkább élünk, s szeretünk.
Rajtunk múlik a szerepünk.
Akarsz-e többé, jobbá lenni,
már itt a földön mennybe menni,
vagy csak hagyni, bármi jöjjön,
mert csak vendég vagy a Földön?
Tiéd lehet a főszerep,
hisz Istened féltőn szeret,
és támogatja minden vágyad,
csupán utad kell megtaláljad!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
Offline
